Szent Bálintot vagy Valentint (latinul Valentinus, mely erőset jelent) világszerte úgy ismerik, mint a szerelmesek, házasok védőszentjét, pedig a legendájában szó sincs szerelemről. Sőt, több Bálint nevű szent története is fennmaradt a III. századból. Egyikük a Bálint nevű római pap, akit II. Claudius császár sikertelenül próbált hittagadásra bírni, ezért átadta Aster főtisztnek, hogy végeztesse ki. Bálint meggyógyította Aster vak leányát, mire a főtiszt és a háza népe megtértek, de ez nem mentette meg a haláltól. (Más változat a börtönőr lányáról, egy bizonyos levélről és annak az aláírásáról szól.) De Bálint volt az itáliai Interamna (ma Terni) püspöke is, és imája hatására csodás gyógyulások történtek. Egyes források szerint a két mártír ugyanaz a személy lehetett.

Ahogyan a legtöbb ünnephez, Bálint napjához is kötődnek hiedelmek a Kárpát-medencében. Ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor bőséges termésre lehet számítani. Több helyen úgy tartották, február 14-én választanak párt a verebek.

Molnár Pál újságíró kezdeményezésére 1997-től február 14-én adják át az általa alapított Balassi Bálint-emlékkardot Budán. A rangos irodalmi elismeréssel európai jelleget kívánt adni az egyre kommerszebbé váló amerikanizálódott ünnepnek. 

Vannak, akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a szerelmesek ünnepének, mások nagy elvárásokkal várják február 14-ét, és ha ezek nem teljesülnek, az ünneplés akár szakítással is végződhet. Pedig az egymásra figyelés, a kedveskedés az év minden napján egyaránt fontos. Bármikor meglephetjük párunkat, nem csak Valentin-napon.

És ne feledkezzünk meg a névnaposokról sem: Isten éltesse a Bálintokat!