A szép szó nem száll el
Gazsó Orsolya
2014.08.20.
LXIX. évf. 34. szám

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete huszonhatodik alkalommal szervezte meg nyári táborát, mely során választékos beszédre, helyes kiejtésre és légzéstechnikára, jó kiállásra, udvarias viselkedésre, értelmező vers- és prózamondásra, színpadi mozgásra, az anyanyelv tiszteletére és a szellemi kultúra fejlesztésére nevelték a táborlakókat. A pódiumművészetek iránt nyitott fiatalok tehetséggondozó műhelyében, a Szép Szó Táborban jártam.

A szép szó nem száll el

A kishegyesi Kátai Tanyát a szép szó idős és fiatal nagykövetei népesítették be, hogy nyolc napon át a magyar nyelv ápolásával foglalkozzanak. Amikor megérkeztem, Jelacsik Sutus Ágota gyógypedagógus-logopédus beszédtechnikai foglalkozásába csöppentem bele. „Pál, Kata, Péter, jó reggelt, lám odakünn a nap felkelt. Szól a kakasunk, az a nagy tarajú, gyere ki a rétre, kukorikú...” — a logopédus ezzel a mondókával és a hozzá tartozó ritmusgyakorlattal tanította a gyerekeket a helyes beszédre. A kicsik mosolyogva és lelkesen ismételgették a sorokat, teljesen befeledkeztek Ágota játékos oktatásába.

Az idei tábor műhelymunkái négy csoportban folytak: Bagaméry Orsolya drámajáték-vezető, a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ munkatársa foglalkozott a legfiatalabbakkal, a középső csoportot Bori Viktor színész-drámatanár, a budapesti Káva Kulturális Műhely munkatársa vezette, a haladókat pedig Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas és kétszeres Pataki-gyűrű díjas színművész, rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, illetve Kálló Béla Pataki-gyűrű díjas színművész, a szabadkai Gyermekszínház társulatának tagja tanította.

Kovács Frigyes harmadszor volt vendége a tábornak. A színművész szerint nem lehet előre kitalálni a műhelymunkák programját. Először föl kell mérnie a részvevők kondícióját, fölkészültségét, kívánságait, és csak ezután dönti el, mire tanítja meg őket a tábor alatt.

— Irodalommal, a viselkedés módozataival ismerkednek meg itt a fiatalok, az élet iskolája ez. Ebben az évben munkánk előadó-művészettel foglalkozó részében Romhányi József állatos költeményeivel ismertettem meg a versmondókat. Nem fogadták kitörő lelkesedéssel az ötletemet, gyermetegnek tartották a szövegeket, ám miután mélyebben is áttanulmányozták őket, rájöttek, hogy mennyi technikai lehetőség rejlik bennük. Némelyik szöveg súlyos társadalombírálatot is megfogalmaz, ősi, elemi erőket, ösztönös megnyilvánulásokat hoz ki az emberből. Munkánk második részében a Kosztolányi Dezső Zsivajgó természet című művében szereplő állatokat keltjük életre. Ebben fiam, Kovács Tamás segít nekem, ő vezeti be a fiatalokat a színészmesterségbe és a színpadi mozgáskultúrába. 

Tamás a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves hallgatója. Szeretné megtanítani a Szép Szó Tábor részvevőinek, milyen fontos a színpadon a gesztus, a testtartás, a járás.

— Első hallásra nagyon egyszerűnek tűnhetnek ezek a dolgok, de amint közönség elé lép az ember, megtapasztalja, hogy milyen nehéz feladat természetesen mozogni, meg kell tanulni bánni a testtel. A fiatalokban lévő gátakat és görcsöket szeretném föloldani.

A legkisebbek csoportvezetője, Bagaméry Orsolya a tanya amfiteátrumának padlójára néhány pokrócot terített le, és ott tanított ritmusgyakorlatokat a gyerekeknek. Olyan verseket dolgozott föl velük, amelyek témája a család, az iskola és az otthon.

— A budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központban is kisgyermekekkel foglalkozom. Azt vettem észre, hogy a vidékiek sokkal nyitottabbak és érdeklődőbbek, mint a fővárosiak. Nem szeretnék általánosítani, de tudnék mondani néhány kerületet, ahol nagyon elkényeztetik a kicsiket. Mindent megkapnak a szüleiktől, ezért nagyon nehéz lekötni a figyelmüket, és olyasmit nyújtani nekik, ami kielégíti az igényeiket. Ezért szeretek például vajdasági gyermekekkel foglalkozni, ők nagyon befogadóak.

A tizennégy éves Markov Konrád harmadszor lakója a tábornak.

— Kálló Béla csoportjában az a feladatunk, hogy fölidézzük gyermeki énünket. A délelőtti foglalkozásokon azt kell eljátszanunk, hogy óvodások vagyunk, ráadásul tulajdonságokat is ki kell találnunk magunknak. Nekem például egy félénk, dadogós kisgyermek bőrébe kell bújnom. Azt vettem észre, hogy mióta Szép Szó Tábor-os vagyok, sok változáson mentem át: bővült a szókincsem, színesebben mondok vicceket, beleélem magam a történetekbe. Kálló Béla műhelymunkái után bátorsággal gondolok rá, hogy egyszer sikeres színész válhat belőlem.

A fiatalok ebéd után sem henyélhettek, mivel egyéni foglalkozást tartott nekik Barta Júlia nyugalmazott óvónő, Magyar Életfa díjas fölkészítő tanár, Fehér Farkas Hajnalka Ratkó-díjas versmondó, Fekete Ágnes Kaleidoszkóp- és Illyés Gyula-díjas, Szarka Ákos reménység díjas, valamint Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondó, a tábor vezetője. Mielőtt elkezdődtek volna az egyéni műhelymunkák, Hajvert Ákos a tábor történetéről mesélt nekem.

— A Szép Szó Táborok története 1993-ban kezdődött. Molnár Krekity Olga Radnóti-díjas versfölkészítő tanár alapította meg a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületét. Neki köszönhető, hogy ez a tábor létrejött. Nagyon sok olyan generáció nőtt föl itt, melynek képviselőit manapság a televízió képernyőjén, a rádióban, a pódiumokon láthatunk és hallhatunk. A Szép Szó Táborban mindenkinek közös szerelme van: a versmondás. A diákok hetven százaléka visszajáró, ezért a fejlődésük nyomon követhető. Az idén Szlovákiából, Magyarországról és Vajdaságból érkeztek fiatalok. Fontosnak tartom, hogy nyissunk a külföldi versmondók felé is, hiszen a vajdasági gyermekeknek meg kell tapasztalniuk, hogy egy muravidéki, erdélyi, felvidéki vagy kárpátaljai versmondó hogyan dolgozik. Bánátból is egyre többen érkeznek hozzánk, azt szeretném, ha idővel ott is lenne egy műhely, ahol a szép szóval foglalkoznak. Az a célom, hogy azok a gyerekek, akik részt vesznek a táborunkban, otthon is kinyissák a verses- és prózaköteteiket, továbbadják barátaiknak az irodalom szeretetét, és később a gyerekeiknek is. A rendezvény végén egy őszinte öleléssel fejezik ki hálájukat a részt vevő fiatalok, amitől teljesen föltöltődök egészen az új esztendőig.

Úgy láttam, Ákos az idén is annyi ölelést kapott a táborlakóktól, hogy nemcsak szilveszterig, hanem a jövő évi műhely kezdetéig is táplálkozhat belőlük.  

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..