Politikusaink nem tudják abbahagyni a jogállamról szóló beszédeiket. Nálunk a kutya ugat, az ember beszél, a törvényé pedig az utolsó szó. A maximális joggyakorlás és a törvényes szigor ellenére azonban, sajnos, történhetnek milliós adóeltitkolások, egész városrészek épülnek fel szabályos engedély nélkül, sőt jogállamunk azt is megengedhette magának, hogy az egységes Szerbiában -- amelynek természetesen szerves része Kosovo is -- a legutóbbi választásokon a kosovói albánok ne kapjanak szavazócédulát, csak a szerbek. A jogállam és a törvényes szigor egyelőre csak a bürokrácia tolóablakai előtt és a piaci kofák mezőnyében működik. No, és természetesen a fűtést meg a villanyáramot azonnal kikapcsolják, már egy-két ezer dináros tartozás miatt is. Viszont számtalan olyan cég és vállalat működik zavartalanul, amelyek több száz millió dinárral tartoznak dolgozóiknak.
Megdöbbenve figyeltem például a minap, amint a tolóablak túloldalán ülő, jogállami tisztviselő, frissebb dátumú fényképet kért egy 80-on felüli férfitől, az ingyenes buszbérlet képes igazolványára. Nem tudom, a bürokrácia milyen fizikai változásokat vár egy 80 éves személytől, de azt biztosan nem, hogy 65 évesnek vallja magát. A szóban forgó esetben már úgymond, ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy a bácsi jogosult az ingyenjegyre. Aztán az is megmosolyogtató, amikor a nyugdíjszelvény felmutatásával és mellékelésével kell bizonyítani, hogy az anyagi háttér és a megélhetés biztosítva van! És azt még az anyaország is elhiszi, vagy legalábbis tudomásul veszi, hogy a nemzeti vízum kérelmezésekor feltüntetett jövedelmi forrás lehet egy 100--150 eurós nyugdíj is. Viszont egy Németországban élő, igen jó ismerősöm mesélte néhány évvel ezelőtt, keserű mosollyal, hogy a letelepedéshez, anyaországunk nem ismerte el azt az igazolást, mely szerint egy pesti bankban több mint 200 ezer eurója van! Ezért tornatanári állást kellett vállalnia, havi 80 ezer forintért, hogy megkapja a magyar állampolgárságot.
A bürokrácia kéjelgéseinek csúcspéldájaként szerettem volna elmondani egy, az 1950-es évekből származó esetet, melyről jóval később tudósított egy személyes részvevő. Egy bácskai városka fatelepének főkönyvelője elrendelte, hogy az idényben beérkezett, fa- és szénvásárlási számlákat rendszerezzék ábécé sorrendben, majd amikor a gondosan összerakott számlakötegeket büszkén átadták, a nagyfőnök fogta őket, és a kályha vidáman lobogó tüzébe dobta!
Szóval ez lett volna a csúcs, de van egy frissebb, sőt még érdekesebb eset is. Belgiumból érkezett a nem mindennapi hír, hogy egy kábítószer-élvező fiatalembert betörésen kaptak, majd bebörtönöztek, de igen gyorsan megszökött. A belga rendőrség szabályos körözést indított kézre kerítésére. Aztán ügyvédje rábeszélésére mégis önként visszament a börtönbe, ahol a jogállam bürokráciája várta. Nem engedték be, illetve vissza, mert nem volt személyazonossági igazolványa! Úgy tűnik azonban, hogy nálunk ez igen gyakori eset. Mert nagyon sokan vannak szabadlábon, akiknek börtönben lenne a helyük. De nincs személyazonossági igazolványuk.