Az ünneplő közönséghez csatlakozott Magyar Levente miniszterhelyettes, Magyarország külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkára is, illetve jelen volt még többek között Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete, Csallóközi Eszter, Magyarország szabadkai főkonzulja, dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, Rigó Pál Zsófia, az MNT alelnöke, Szatmári Adrián, Topolya község elnöke.

A Csáki Lajos Általános Iskola tornatermében természetesen a himnusszal kezdődött az ünneplés, Pacsérig zengett az ének, majd következtek az ünnepi beszédek.

Magyar Levente beszédében hangsúlyozta, a ’48-as forradalom a legkedvesebb nemzeti ünnepünk, hiszen valójában egy vidám esemény, melyhez mindenki, idős és fiatal kapcsolódhat.

— Ilyenkor nemzeti színekbe, piros-fehér-zöldbe öltözik a magyar világ, és ünnepli a magyar szabadságot. Ez akkor is, 1848. március 15-én is egy vidám ünnepnek indult, ami később véres szabadságháborúba torkollott. Nem irányult senki ellen, nem egy nacionalista felkelés volt, hanem egy nemzeti mozgalom, egy békés mozgalom. Ennek letörését határozták el azok, akik ellenségként tekintettek minderre, leginkább a bécsi császári udvar. A magyarokban semmi szándék nem volt hódításra, nem akartunk mások rovására terjeszkedni, nem akartunk senkit elnyomni, nem akartuk rákényszeríteni az akaratunkat a Magyarországon élő nemzetiségekre sem. Akkor egyébként már létezett a nemzetiségi oktatási rendszer Magyarországon, minden nemzetiségű gyerek az anyanyelvén tanulhatott a szülőföldjén. Semmifajta nemzeti megkülönböztetés nem jellemezte az akkori politikai törekvéseket. Mégis harc lett a dologból. Valójában 1848—49 egy honvédő háború volt — mondta Magyar Levente, és kiemelte, 1100 éves történelmünknek talán legnagyobb csodája az, hogy az akkori magyar kormány és a vezetők a semmiből egy államot, hadsereget, nemzetgazdaságot, önálló pénzügyi rendszert teremtettek, lerakták a modern magyar állam alapjait és megteremtették a modern magyar nemzetet. — Ily módon ma a magyar nemzet születésnapját is ünnepeljük. A magyarok szabadságigényét nem tudták elfojtani, később a felszínre tört és diadalmaskodott. A XX. század újabb háborúkat, vérontást hozott a magyarságnak, ezeket is túléltük, mert volt egy olyan nemzeti alapunk, amire építve közösségként minden megpróbáltatást átvészelünk. Olyannyira, hogy van még magyar szó itt, Vajdaság közepén. Mi az, hogy van, virágzik a magyar élet itt, száz év után is — mondta.

Beszéde végén arról is szólt, hogy a nemzet egysége talán soha nem volt annyira érezhető, mint manapság, hiszen Magyarország és a határon túli közösségek között alig vannak határok, közös intézményrendszereket működtetnek, a gazdasági rendszereiket minél nagyobb mértékben igyekeznek és tudják is összekapcsolni, közös állampolgárságunk van, és Magyarország azért dolgozik, hogy Szerbia minél előbb az Európai Unió tagja lehessen.

— Megadatik, hogy békében éljünk, és ehhez minden eszközzel ragaszkodni is fogunk, ez a béke a legfontosabb feltétele a megmaradásunknak. A békét meg kell őrizni a velünk együtt élő nemzetiségekkel, a békés együttélés minden feltételét meg kell erősíteni, az egymást kizáró nacionalizmusokat meg kell haladni, s ha ez sikerül, akkor minden reményünk meglehet arra, hogy 1848—49 alapjain tovább építve a nemzetet egy sikeres és összetartozásra épülő jövőt tudjunk magunkénak, és unokáinknak biztosítani — fejezte ünnepi beszédét Magyar Levente.

Őt dr. Pásztor Bálint követte, aki szintén szólt az ünneplőkhöz.

— A műsor címe egy Tompa Mihály-idézet. A madár, fiaihoz című versében írja a következőket: „Zengjétek meg a jövőt, ha majdan / E kopár föld újra felvirúl.” Erről szólt a mi múlt bő száz esztendőnk, hogy mindenféle megpróbáltatás dacára, mindenféle nehézség ellenére a vajdasági magyar közösség meg tudott maradni magyarnak, meg tudta őrizni anyanyelvét, kultúráját, hagyományait ápolja, s minderre azért képes, mert összetartó, és azért, mert tanult 1848—49 hőseitől. Ez a magyar szabadság ünnepe, annak az ünnepe, hogy időnként erőt kell mutatni, össze kell fogni olyan embereknek is, akik más habitusúak, más útvonalon szeretnének ugyanaddig a célig eljutni. Ha összefognak, a küzdelem sikerrel végződik. Ez történt ’48—49 esetében, hiszen ugyan a szabadságharc elbukott, a kiegyezést követően olyan történelmi felvirágzása indult meg az akkori Magyarországnak, így a mi vidékünknek is, amiből még ma is táplálkozunk, amiből a városaink, településeink mai hangulatát nyerik, s amire vissza tudnak tekinteni. Azok az értékek mind ebben az időszakban alakultak ki. Ünnepeljük a pesti ifjak bátorságát, a tizenkét pont időtállóságát, a legyen béke, szabadság és egyetértés megfellebbezhetetlenségét. Mindez büszkeség és példa minden magyar nemzetrész, minden magyar nemzetiségű polgár számára — mondta Pásztor Bálint.

Véleménye szerint 1848 üzenete az, hogy a nemzet képes törvényekkel, intézményekkel, tudással, kultúrával, kiállással formálni a jövőjét.

— A vajdasági magyarok számára a szabadság mindig is elsősorban a szülőföldhöz kapcsolódott, az anyanyelvhez, a magyar iskolához, templomhoz, egyházhoz, kulturális intézményekhez, ahhoz, hogy őrizzük, védjük a magyar szót. S a magyar szó él a családban, a színpadon él a magyar dal, a magyar tánc.

Hangsúlyozta, hogy Topolyán a közösségi élet egyik fontos szereplője a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, mely 1992 óta szervez március 15-ei ünnepséget, és véleménye szerint a néptánc műfajában egész Vajdaságban az egyik legerősebb csapatról van szó. Kárpát-medence-szerte híres, s a szabadság üzenetét közvetíti a tánc, a zene, a vers által.

— Topolya egyre inkább megmutatja polgáribb arcát, azt, hogy a folytonosságot, az ittlétünket, a topolyai magyarság erejét számos intézmény és épület jellemzi, a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház, a Sarlós Boldogasszony római katolikus templom, a TSC, s hamarosan elkészül a régi hotel helyén Topolya község új közigazgatási-művelődési és oktatási központja is. Március 15. üzenete a szabadság, függetlenség, felelősség, ehhez szövetségesekre van szükségünk, Magyarország esetében ez anyaországunk nemzeti kormánya. Ennek jegyében szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy a jövőben is legyünk egységesek.

A műsorban felléptek: Cirkalom Táncegyüttes, Kisvirgonc táncegyüttes, Fokos zenekar, Csalóka zenekar, Hajvert Ákos és Povázsánszki Kőműves Noémi versmondók. A verseket Szerda Balázs zenésítette meg. A műsort Kisimre Árpád szerkesztette és rendezte. Támogatók: Topolya Község Önkormányzata, Bethlen Gábor Alap, Csoóri Sándor Alap.