Most egy, az előző két regényéhez képest rendhagyó történetet írt. A Megbocsátás azt a kérdést járja körbe, mennyit bír el egy házasság vagy egy hosszú kapcsolat. A mában játszódik, fő helyszíne Újvidék, de Szabadka is megjelenik a történetben, melynek középpontjában olyan probléma áll, amelytől sok nő retteg.

Pap Éva a legújabb regényének megjelenése napján Szabadkára látogatott. A helyi Danilo Kiš Könyvesházban dedikált, ahol nagyon sokan várták, hogy a népszerű írónővel találkozhassanak.

— A szabadkai olvasóim sokkal hamarabb a kezükbe vehetik a könyvet, mint a magyarországiak. Tettem egy ígéretet magamnak, a városnak és az itt élő olvasóknak is: mivel a szívemben kitüntetett helyen vannak, azt gondoltam, így dukál, hogy a megjelenés napján hozzájussanak a könyvhöz, melyet nagyon várnak. A témára, mely az első regényemet ihlette, itt bukkantam rá. A második könyvem története az ’50-es évek titói Jugoszláviájában játszódik. Én már eldöntöttem, hogy ettől a területtől nem tudok elszakadni, így a következő könyveim is várhatóan itt fognak játszódni.

A legújabb regényben Lizi és Tomo kapcsolata által a nő és a férfi szemszögéből egy valódi eseményeken alapuló drámát mutat be a szerző.

— Úgy képzeljük el a szituációt, hogy ez az a téma, amelytől mi, nők talán a legjobban félünk. Hogy amikor a házasságunkról vagy a hosszú távú kapcsolatunkról úgy érezzük, hogy most végre egyenesben van, akkor történik meg váratlanul az, hogy a férjünk elénk áll, és azt mondja, volt egy kapcsolata, és ezt tetézi azzal, hogy ebből gyerek is születik. Innen indulunk, és végig tudjuk kísérni mind a nő, mind a férfi szemszögéből, hogy hova jut ez a kapcsolat. Nagyon furfangosan írtam meg: amikor a női szemszögnek vége, az olvasó úgy fog felállni, hogy nem tudja, mi lesz a végkifejlet. Fenntartom ezt a feszültséget a férfiszemszög, azaz valójában a könyv legvégéig.

* A szabadkai könyvesházban nagyon sokan vártak önre. Mekkora energiát, motivációt, erőt ad, hogy ennyire szeretik az olvasók az anyaország határain túl is?

— Nem szeretnék megfelelni semmilyen olvasói elvárásnak, de ez a szeretet, amelyet itt kapok, különösen a vajdasági olvasóktól, elmondhatatlan, hogy mennyi erőt ad nekem. Így próbálom meghálálni, hogy a könyv megjelenése napján is itt vagyok velük, és együtt ünnepelünk. Két-három hetente jövök Szabadkára, mert mindig találok valamilyen elfoglaltságot, hogy minél jobban megismerjem a várost, illetve minél több embert is. Azt gondolom, ha én eldöntöttem, hogy a következő regényeim is itt játszódnak, akkor ez elengedhetetlen. A hosszú távú terveim között szerepel, hogy félig szabadkai lakos is leszek, nemrégiben ugyanis sikerült egy kis ingatlant vásárolni itt a városban. A tervem, hogy ha elindul a Szeged és Szabadka közötti gyorsvonat, arra felülök, és két-három napot itt töltök kutatómunkával vagy írással. Az olvasóim várják a Mielőtt lemegy a nap című regénynek a folytatását, hogy lezárjak egy pici szálat, ezért az lesz a következő regényem, amelyet megírok. Ezen kívül is van számos olyan témám, amely Szabadkához fog kötődni, és talán visszanyúlok a történelmi időkbe — hallottuk Pap Évától.

Fotók: Sanjin Mehić, Vajdasági RTV