Szabadkán egykor nyolc gyeplabdacsapat működött. A sportág kedvelői nem is tudták, hogy melyik együttes találkozóira látogassanak ki, hiszen a magas színvonalú játék és a kitűnő hangulat minden mérkőzésen garantálva volt. A szabadkai rangadók alkalmával pedig a város apraja-nagyja ott ült a lelátókon, és szurkolt kedvenc csapatának.
Sajnos, mára teljesen megváltozott a helyzet, a pályák helyén temetők létesültek, a vállalatok magánosításával pedig sorra szűntek meg az egykor oly sikeres gyári csapatok. Jelenleg Szabadkáról egyetlen felnőttcsapat, a Spartacus Elektrovojvodina játszik versenyszerűen a ligaküzdelmekben. De a megszűnt klubok tagjai sem hagytak fel a sportággal, Old Boys néven veterán csapatot alakítottak, és heti egy alkalommal a makkhetesi Pesta sportközpontban hódolnak kedvenc játékuknak. Az egykori klasszisok technikája ma is irigylésre méltó, nem ismernek elveszett labdát, s egy-egy rossz megoldás esetén bizony ugyanúgy bosszankodnak, mint ha tétmérkőzésről lenne szó és élesben menne a játék. Természetesen számukra minden edzés „élesben” megy, és a győzelem itt is legalább ugyanolyan fontos, mint hajdanán, amikor bajnoki meccseken kápráztatták el a szurkolókat. Feszültség-levezetésként pedig a sportközpont kávézójában egy-egy frissítő mellett felelevenítik a régi emlékeket, felidézik a szerbiai és a szabadkai gyeplabda hajdani aranykorát.
— Az Old Boys csapatában tizenheten járunk edzésre, minimum egy edzést minden héten tartunk. Bajnokságban nem veszünk részt, tornákra, barátságos mérkőzésekre járunk, s általában serlegekkel, érmekkel térünk haza — mondta Pletl Szilveszter, a csapat játékosa.
Az elmúlt évben több tornát is megnyertek a szabadkai veterán gyeplabdázók, egyik legjelentősebb a szlovéniai veterántornán aratott győzelmük. Ez azért is különösen kedves a számukra, hiszen eddig mindhárom szlovéniai tornát ők nyerték meg.
— Az 1000 lakosú kis falunak nagy műfüves pályája van, amihez a vendégcsapatok elszállásolására szolgáló épületet is felépítettek. Sajnos, a több mint százezer lakosú Szabadkán ilyen nincs. Az egykori Jugoszláviában a szlovén gyeplabda annyira gyenge volt, hogy még a bajnokságban sem vettk részt. Jelenleg a szlovén bajnokságban mindössze három csapat szerepel. Nagyon eltérőek az erőviszonyok, előre lehet tudni, ki fog nyerni, de ennek ellenére, természetesen lejátsszák a találkozókat. Válogatottjaik rendszeresen szerepelnek a különféle selejtezőkben, csapataik a Bajnokok Ligájában fejlődnek. Kis vonzáskörben több pályájuk is van, külföldre járnak, pénzük és jobb feltételeik vannak, kiadásaik fedezésére évente 70 000 eurót kapnak — mondta Horváth Zoltán, a Spartacus Elektrovojvodina Gyeplabdaklub keretében működő Old Boys csapatának játékosa.
Stipan Prčić egyik alapítója az Old Boys csapatának. Tizenhárom évesen kezdett gyeplabdázni, s immár több mint negyven éve űzi ezt a sportot.
— Egyszer kihagytam tizenöt hónapot, de ettől eltekintve megszakítás nélkül játszom. A gyeplabda jelenlegi helyzetét katasztrófálisnak nevezném, hiszen egyedüli veteránklub vagyunk az országban, Újvidéken, Belgrádban, Pancsován sem működik ilyen jellegű klub. Saját magunkat pénzeljük, ami nem könnyű. 2004 óta rendszeresen részt veszünk a horvátországi, szlovéniai, magyarországi veterántornákon. Ezek a hangsúly inkább a barátkozáson, a gyeplabda iránti szereteten van, semmint az elért eredményeken. A cél főként az, hogy a régi, több mint harminc éve tartó barátságok ne merüljenek feledésbe — mondta Prčić.
Farkas Imre 45 éve gyeplabdázik, 187 mérkőzést játszott a jugoszláv válogatottban. Később vezetőedzőként tevékenykedett, ma a veterán csapat egyik oszlopos tagja. Prčićtyel egyetemben ő is aktív részese volt a szabadkai gyeplabda legnagyobb sikerének, amikor 1985-ben a Subotičanka csapata, az A divizíóban a 7. helyet szerezte meg Európában. Akkoriban a válogatott is szép sikereket ért el, hiszen a kilenc szabadkai játékossal felálló jugoszláv válogatott aranyat nyert a Földközi-tengeri Játékokon.
— A gyeplabda jelenlegi helyzetét nézve nem hiszem, hogy valaha is lesz még ekkora siker. Volt olyan időszak, amikor tizenegy csapat működött a városban, ma mindez egyre szűkült. A gyárak vagy megszűntek, vagy magánosításra kerültek, az új tulajdonosok viszont nem támogatják a gyeplabdát. Ebből a helyzetből nem látok kiutat. Korábban is ígérgették, hogy kapunk pályát hiszen, ha pálya van, gyerek is van, ha gyerek van, jövő és eredmény is van. Legnagyobb probléma, hogy egyszerűen nem tudunk pályához jutni. Egy telekre lenne szükségünk, ahol pályát létesíthetnénk. Műfüvet a szövetségen és az ismerősökön keresztül szereznénk be. Hollandiából, Németországból be lehet szerezni használt, de jó állapotban lévő, 5-6 éves műfüves pályát. Nekünk a fuvardíjat kellene fizetni, a pályát teljesen ingyen adnák. A hokit a világon mindenhol műfüvön játsszák. Nagypályás gyeplabdapálya nincs, csak kispályás, de az nem az igazi. A hoki nagypályás sport, amit mi kispályán játszunk — szórakozásból. A fiatalok érdeklődnek a sportág iránt, de bajnokság nélkül nem érdekes az egész. Az évenkénti 3-4 torna nem elég a gyerekeknek. Nekik hetente versenyekre, meccsekre lenne szükségük — fejtegeti Farkas.
Örvendetes, hogy a gyerekek érdeklődnek a gyeplabda iránt. A Spartacus Elektrovojvodina csapatában különféle korosztályokban (10, 12, 14, 16 évesek és lányok) Gábrity Tivadar és Stevan Matijević foglalkozik a gyerekekkel, de munkájukat időnként néhány első csapatbeli játékos is segíti.
— Sajnos, Szerbiában nem igazán tudunk kivel játszani, mivel Belgrádnak, Újvidéknek, Pancsovának nincsenek utánpótláscsapatai. Fogalmam sincs, miből lesz felnőttcsapatuk, de ez az ő problémájuk. Ellenfelek híján bajnokságban sem indulhatnak a gyerekek, így nemzetközi tornákon szerepelünk velük. Főleg Szlovéniába és Magyarországra járunk tornákra, s rendszerint dobogós helyezésekkel tértünk haza. De itt nem is annyira az eredmény a fontos, hanem hogy a gyerekek lejátsszák első mérkőzéseiket, meglátják, hogyan fest egy mérkőzés — mondta Gábrity.
Szerbiában egy klubnak sincs saját pályája, a bérlés pedig rengeteg pénzbe kerül. Tagsági díjak és a város segítségével azonban valahogy összegyűjtik a szükséges anyagiakat. Télen a Makkhetesen, a Pesta sportközpontban, nyáron pedig a Sportparkban edzenek. Szeretnék a sportágat népszerűsíteni, pénzhiány miatt azonban ez akadályokba ütközik.
— Pénz híján nincs lehetőségünk gyeplabdaiskolát indítani az általános iskolások körében, mivel akkor még több edzési lehetőség kellene, arra pedig már nincs fedezet. Gondolkodunk azon, hogyan lehetne beindítani a hokiiskolát. Biztos vagyok benne, hogy sikeres lenne, mivel a sportág nem annyira ismert és a gyerekeket érdekelné — szögezi le.
A Spartacus Elektrovojvodina felnőtt csapata az őszi idény után az első helyet osztja az újvidéki csapattal a négycsapatos kispályás bajnokságban. A tavalyi bajnoki címnek köszönhetően februárban az athéni olimpiai csarnokban a teremgyeplabda Bajnokok Ligájában lépnek pályára. A szabadkai együttes a B csoportban, a norvég Fureset, a finn ABC Team és a lengyel Grunwald Poznan csapatainak társaságában próbálja meg kiharcolni a továbbjutást.
A veterán együttes egyelőre a horvátországi tornára készül, de az idén még több szlovéniai vendégszereplés is esedékes, az utánpótláscsapatok pedig szintén főleg szlovéniai és horvátországi tornákon lépnek majd pályára. Tehát a szabadkai gyeplabda, dacolva a nehézségekkel, él és élni akar. Reménykedjünk abban, hogy egyszer ez a sportág is megfelelő elismerésben részesül, s elfoglalhatja méltó helyét a sportágak rangsorában.
