A sorsukra váró történetek
Tóth Lívia
2020.08.21.
LXXV. évf. 34. szám
A sorsukra váró történetek

Áprilisban jelent meg, és nagyon népszerűvé vált a szegedi Pap Éva első kötete, az És újra felkel a nap című, történelmi szálakkal átszőtt romantikus regény. A könyv eseményei a két világháború között kezdődnek, a cselekmény középpontjában egy nem mindennapi szerelmi háromszög áll. A város pedig, ahol mindez játszódik, a korabeli Szabadka. 

Beszélgetésem kezdetén arra voltam kíváncsi, mi késztette az anyaországi írót, hogy egy vajdasági, pontosabban bunyevác—magyar történetet dolgozzon fel.

— Én szegedi vagyok, itt is élek, a férjem, akivel a ’90-es évek derekán ismerkedtünk meg, szabadkai, a háború miatt jött át Magyarországra. A családjában apai részről a bunyevác, anyai ágról viszont a magyar kultúrát ápolták. De mielőtt kapcsolatba kerültem vele és a családjával, más hatás is ért itt, Szegeden. Egy bútorüzletben dolgoztam, ahol a főnök bosnyák volt, a munkatársaim között pedig akadtak szabadkaiak és újvidékiek is. A kolléganőmmel figyeltük a hozzájuk tartozó baráti kört, és tetszett a nyitottságuk, a vidámságuk. Elkezdtem tanulni a nyelvüket, hogy tudjak velük kommunikálni, vagyis a szerb nyelvet még a leendő férjemmel való találkozás előtt elsajátítottam. A párom sokat mesélt a gyermekkoráról, különösen a nagymamájáról, akit nagyon szeretett. Nem is csoda, hiszen elkényeztette őt és a húgát, főzött, vigyázott rájuk, amíg a szülők dolgoztak. Nagyon sok családi emléket felidézett, például Színes karakterét is, aki létező személy volt. A párom nagyszüleit nem ismertem, mert ők meghaltak a ’90-es években, viszont nézegettük a családi fotóalbumot, én pedig kérdezősködtem a képeken szereplő személyekről. Mivel a nagymamát egyfajta mítosz övezte, mindig pozitívumokban beszéltek róla, ugyanakkor kiderült, hogy ott volt az életükben az a bizonyos harmadik személy. Hogy ennek a szerelmi háromszögnek mennyire volt valóságalapja, nem tudom, de a vadászbaleset, melynek következményeként a férj már nem tudja ellátni férfiúi kötelességét, nem fikció, és ez indította el nálam a történetet. A szerelem, és annak is a beteljesületlen változata, illetve az, ami a lélekben örökké él, mindig foglalkoztatott. Valóban léteznek olyan kivételes szerelmek, amelyek sohasem érnek véget? Arra gondoltam, mennyire érdekes lenne ezt megírni, hiszen a magyarsághoz kötődik, a múlt századhoz és Szabadkához, a városhoz, mely engem teljesen rabul ejtett.


Dajka Anita felvétele

* Végzett-e kutatómunkát a történelmi események és a helyszínek hiteles ábrázolásához?

— A szecesszió az a stílus, amely lakberendezőként, enteriőrdizájnerként szakmailag is közel áll hozzám. A szabadkai városházán sokszor jártam, ismerem a történetét, tudom, hol van a Sárga ház, merre állt a Belgrádi úton a nagyszülők vendéglője, melynek Lovac büfé volt a valódi neve. Amikor hétvégenként a férjemmel mentünk a Lipába egy burekra, akkor mutatta, hogy ott volt szemben, ahol most a magas betonházak találhatóak. Egy kicsit bele kellett vinnem a politikát és a történelmi hátteret is, de a regény nem erről szól. A hitelesség miatt annak is utánanéztem, mit tettek a magyarok, amikor bevonultak, és a megtorlást sem hallgattam el. Megtaláltam a nagymamának a vőlegényével, majd később a fiával folytatott levelezését, melyből érzékelhettem annak a korszaknak a hangulatát. Láttam, hogyan kommunikáltak abban az időben, milyen szépen udvaroltak egymásnak, és engem ez nagyon megérintett. Mivel azóta teljesen megváltozott a világunk, szerettem volna ezt is megmutatni a mai olvasóknak. Egyébként az utószóban is leírtam, hogy a regénnyel nemcsak a családnak, hanem Szabadkának is emléket kívántam állítani. Éppen ezért szeretném, ha a könyvet szerb nyelvre is lefordítanák.

* Mondjuk el, hogy a kötet elfogyott, és már megjelent az első utánnyomása is. Számított-e ekkora érdeklődésre?

— Én optimista természet vagyok, és őszintén szólva reméltem. Tudtam, hogy a vajdasági, szabadkai olvasókra számíthatok, mert nekik fontos, hogy a regény cselekménye azokon az utcákon játszódik, ahol ők nap mint nap járnak, de a történet a magyarországi olvasóknak is érdekes lehet, függetlenül attól, hogy ismerik-e Szabadkát, vagy sem.

* Az emberek nemcsak olvassák a könyvet, hanem fel is keresik a helyszíneket, és még azokat is megtalálni vélik, amelyeket az írói fantázia teremtett.

— Igen, nagyon érdekes volt, amikor megírták, hogy elmentek a Gombkötő utcába, és valóban ott van az a ház, ahol Eszti és Martin a titkos légyottjaikat bonyolították, habár ez a szerelmi fészek csak fikció a részemről. Én valójában egy másik helyszínt néztem ki erre a célra, a Petar Drapšin utcát, mely ilyen néven szerepelt a kéziratban is. Már majdnem leadtam a szerkesztőnek, amikor eszembe jutott, hogy utánanézzek, ki is volt ez a Petar Drapšin. Miután láttam, hogy a II. világháborúban halt meg, vagyis a történet idejében még nem létezhetett ilyen nevű utca, viszont az eredeti nevét nem sikerült kiderítenem, egy szabadkai munkatársamtól kértem segítséget, aki a Gombkötő utcát ajánlotta. De például áll még a Topnička utca 4. alatti, zöld kapus épület, a hajdani prostituáltak központja, melynek a tulajdonosa, G. Neorčić, beírta magát a történelembe és a regényembe.

* Első kötetes szerzőként hadd kérdezzem meg, korábban foglalkozott-e szépirodalommal, írt-e verseket, novellákat?

— Részemről az írás mindössze három évre visszanyúló történet. Beiratkoztam a Magyar Íróképző kurzusaira, mert lakberendezői szakkönyvet szerettem volna írni. Aztán az egyik képzésről úgy jöttem haza, hogy megszületett az első novellám. A lakberendezési könyvnek a harmada elkészült, de az már nem motivál annyira, mint azok a történetek, amelyek itt vannak a fejemben, és a sorsukra várnak. Most már biztos, hogy nem maradok egykötetes szerző, mert dolgozom a második regényemen, melynek a jövő év márciusában várható a megjelenése.

* Valamilyen formában kapcsolódik az elsőhöz?

— Az emberek szeretik az igaz történeteket, jobban azonosulnak velük, mint a kitalációval, de magamat is szeretném most már védeni, mert az írónak óhatatlanul a saját élete is bekerül a könyvébe. Érzéseket, reakciókat nem tudok kitalálni, a megélt dolgok jönnek elő az emberből, csak újraszínez, átnevez, hozzátesz, elvesz, vagyis mondhatom, hogy a következő történet is fiktív. Két párhuzamos idősíkon fut majd, az egyik az ’50-es évek és Szarajevó—Szabadka, a másik viszont a jelenben játszódik. Az apát és a fiút az élet ugyanazon probléma elé állítja, melynek megoldásában az egyik elbukik, a másik pedig felemelkedik. Nagyon sokat hallottam arról, hogy az apósom Szarajevóban volt egyetemista, tehát ilyen módon mégis lesz kötődés, de inkább csak azoknak az információknak a szintjén, amelyeket összeszedtem, a konkrét cselekmény fikció. Tavaly ősszel voltunk Szarajevóban, megkerestem az egyetemet, beszélgettem az emberekkel, hogy milyen lehetett az élet az ’50-es években, helyszíneket ismertem meg. A fiú pedig a háború miatt jött át Szegedre, de a gyökerei még Szabadkához kötik. Az első könyvem címe, az És újra felkel a nap, arra vonatkozik, hogy a legrosszabból is fel tudunk állni, bármi történik, az élet megy tovább, és tőlünk függ, hogy haladunk-e előre, vagy leragadunk a múltban. A második regényemnek a Mielőtt lemegy a nap címet adtam, mely szintén kifejező, hiszen mielőtt eltávozunk, még van dolgunk, melyet el kell rendezni.

* Az őszre találkozhatunk önnel egy szabadkai könyvbemutatón?

— Az lett volna a legszebb, ha az első bemutatót Szabadkán tarthattuk volna, meg is határoztunk egy áprilisi dátumot, de a járvány közbeszólt. A nyár elején, amikor rövid időre enyhítettek az intézkedéseken, átmentem Szabadkára, meglátogattam az üzletet, ahol kapható a regényem, jártam a könyvtárban, megismerkedtem Bognár Irénke könyvtárossal, és nagy meglepetésemre az intézmény igazgatója is fogadott. Amint lehetővé válik, természetesen jövök, és találkozom az ottani olvasóimmal!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..