(Keleti Várady Mihály nyug. kir. törvényszéki elnök, 1820--1898)
2000 nyarán Farkas János kőfaragó mester hívta fel a figyelmem arra a földön fekvő sírkőre, amit a törökbecsei temetőben talált. Sem ő, sem én nem találtunk magyarázatot arra, honnan és hogyan került oda a 102 éves sírkő. Láttuk, hogy valamikori jeles embernek állított emléket, ezért kutatni kezdtem eredete után. Törökbecsén nem éltek Váradyak, Nagybecskereken azonban igen. Felvettem a kapcsolatot, írtam Várady Loránd nyugalmazott agrármérnöknek, a Várady család koridős leszármazottjának Szabadkára. Hamarosan kiderült, jó helyre fordultam. Várady Loránd az édesapja, dr. Várady Imre szellemi hagyatékából tudott pontos adatokkal szolgálni Várady Mihály életútjáról.
Keleti Várady Mihály 1820. szeptember 20-án született Szegeden, Törökbecsén hunyt el 1898. március 16-án. ,,A temetésén ott voltam. A becskereki törvényszék bíráinak a felkérésére, a koszorújukat én vittem a ravatalra. Várady Lajos Árpád végezte a temetési szertartást a becsei lelkészek segédletével, ő később kalocsai érsek lett' -- írja a naplójegyzetében dr. Várady Imre.
Várady Mihály jogot végzett. Fiatal jogászként a zágrábi érsekség módosi uradalmának a rendes ügyésze lett, majd ügyvéd Nagybecskereken. A közéletben igen tevékeny volt. 1861-ben megválasztották megyei alispánnak, majd 1867-ben újabb alispáni megbízatást kapott. 1871-ben kinevezték a becskereki királyi törvényszék elnökének. A vármegyénél betöltött szerepéért királyi tanácsossá nevezték ki. 1881-ben megkapta a Vaskorona-rend III. osztályú rendjelét. Szintén a király jutalmazta meg magyar nemesi címmel, amelyhez járt a Keleti előnév viselése is. Keleti Várady Mihály 1884-ben Törökbecsére költözött a fogadott fiához, Várady Józsefhez, aki ott volt telekkönyvvezető. 1888-ben nyugdíjba ment, életének utolsó 14 évét Törökbecsén töltötte.
Várady Loránd bizonyára olvasta édesapja hagyatékában azt a 92 oldalas könyvecskét, amit Várady Mihály írt A halálbüntetés kérdése, tekintettel az általános jog fejlődésére s hazai viszonyainkra címmel. Sőt, dr. Várady Imre még vissza is emlékszik az ezzel kapcsolatos élményére az egyetemista éveiből. Az történt, hogy 1885-ben volt dr. Várady Imre első éves joghallgató, amikor Vécsey Tamás, a római jog tanára megnézte az indexét és felfedezte, hogy nagybecskereki származású. Amikor azt is megtudta, hogy Várady Mihály a nagybátyja, akkor nagyrabecsülését fejezte ki iránta, és üdvözletét küldte.
Itt meg kell jegyeznünk, hogy dr. Várady Imre (1867--1959) is jogász volt, mint a Várady család számos korábbi és későbbi tagja. Ő volt az egyetlen vajdasági értelmiségi, aki országgyűlési képviselő lett a Monarchia idejében Budapesten, majd a Jugoszláv Királyság idején is képviselte a vajdasági magyarokat a belgrádi parlamentben. Mindkét helyen két-két mandátumon át tartott a megbízatása.
A sírkő megmentése két évig tartott. A sok huzavona azzal kezdődött, hogy 2000 nyarán a helyi Komunalac temetkezési vállalat, amely a temető tulajdonosa is egyben, elvitte a megtalált sírkövet. A ravatalozó közelében ledobták a pótkocsiról, és az több darabra tört. Közben megkaptam a felhatalmazást Várady Lorándtól, hogy viseljem gondját a sírkőnek. Ezért a darabjait a temetőcsőszökkel elvittük az 1848/49-es szabadságharc emlékműve mellé. A földre fektetve összeraktam, de jött március 15-e, és a szobor környékét gondozó asszonyok az emlékmű mögé tették, ahol ismét kőrakás lett belőle. Időközben kapcsolatba léptem msgr. Huzsvár László nagybecskerei püspökkel, akitől engedélyt kértünk, hogy a sírkövet összerakva odaragasszuk a Pulay--Kresman-féle kápolna külső falához.
Miután ebbe beleegyezett, Kiss László kőfaragó mester elvállalta a munka elvégzését, ami 2002 szeptemberében meg is történt. Ez alkalommal Várady Loránd eljött Törökbecsére és megelégedéssel vette át a sírkövet, ami azóta is ott áll. Már a törökbecseiek is a sajátjuknak vallják az immár 108 éves emléket, hiszen a halottak napján feldíszítik virággal.