A magyarkanizsai Ivan Pavlov a szerbiai siklóernyő-válogatott oszlopos tagja, eddigi pályafutása során már több érmet begyűjtött a különféle versenyeken. A sportággal Magyarkanizsán ismerkedett meg, jelenleg az újvidéki Aeroclub versenyzője.

A siklóernyő egy merev tartást adó elemektől megfosztott hordozófelületű, hajtómű nélküli repülőszerkezet. Maga az ernyő egy speciális, mesterséges kevlárfonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomó-, felül pedig szívóhatás keletkezik. A siklóernyős kupolát cellákkal osztják több részre, mely részek között szabad a légáramlás, kifelé azonban lassabban távozik a levegő. A szerkezetet a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani, a zsinórzat segítségével.

A sportágat az alpinisták találták fel a ’70-es években Franciaországban, megkönnyítve a meghódított hegycsúcsokról való leereszkedést. Az első versenyeket a ’80-as évek közepén rendezték meg. Az ernyők formája akkoriban még jelentősen eltért a mostaniakétól, téglalap alakúak voltak, és mindössze 7—9 cellából álltak. A cellák között nem létezett átömlő nyílás, melyen a levegő egyenletes nyomást adva áramolhatott volna egyik rekeszből a másikba, az anyaguk lágysága miatt pedig nem voltak túlságosan stabilak. Ráadásul a puhaságuk és egyéb hátrányuk miatt a pilótán kívül még két emberre volt szükség a rajtnál, hogy felemeljék a vásznat. Az első igazi siklóernyőt egy francia üzletember alkotta meg 1986-ban, aki addig ultrakönnyű repülőgépeket gyártott. A sportág rohamos fejlődése ekkor indult el.

Pavlov 2007-ben a magyarkanizsai Delta Aeroclubban ismerkedett meg a siklóernyőzéssel. Keresztapjával, Ónódy Miklóssal, aki tapasztalt versenyzőnek számított, tandemben felment a levegőbe, és szinte ott ragadt, hiszen azonnal megtetszett neki a sportág.

— Az első felszállás előtt egy hétig csak a rajtot gyakoroltam. Emlékszem, nagyon ideges voltam, viszont a felszállás utáni élmények leírhatatlanok, azt az érzést sosem fogom elfelejteni. Természetesen, bizonyos fokú félelem is jelen volt, pedig akkor még „csak” 15 méterre húztak fel. Célra szálló versenyek alkalmával 400-500 méter magasságig szállunk fel, szabadrepüléskor pedig ez 2000-3000 méter is lehet — mondta Pavlov.

Ivan Pavlov a 2016. évi litvániai Eb-n

A siklóernyőzésnek három fajtája létezik: célra szállás, távrepülés és az akro versenyszám. A célra szállásnál egy 5 méter átmérőjű kör közepén kialakítanak egy 2 cm átmérőjű kört, és a versenyzőnek ezt a kis kört érintve kell landolnia. A kör közepét nullának nevezik, és ahány centivel eltéveszti ezt a pilóta, annyi negatív pontot kap. A távrepülő versenyek keretében, melyek akár több száz kilométeresek is lehetnek, a pilóták a légáramlatokat keresik. A felfelé haladó meleg levegő tölcsérformát ölt, kiszélesedik, melybe belekerülve a pilóta emelkedni tud. A siklóernyőzés e válfajával az ötszáz szerbiai pilóta közül mintegy kétszáz foglalkozik. Az akro versenyszám a leglátványosabb, ám egyúttal a legveszélyesebb is: különféle manővereket, figurákat kell végrehajtani a levegőben, melyeket öt pontozó osztályoz.

Siklóernyőzéssel bárki foglalkozhat, aki teljesíti a követelményeket. A tanulást a földön kezdik, elsőként az ernyő felemelését és leengedését gyakorolják be. Húsz óra repülés után következik a vizsga, melynek sikeres teljesítése esetén a kezdő pilóta engedélyhez jut. A tanulást ezután is folytatni kell, több hónap szükséges ahhoz, hogy a kezdőből kész pilóta váljon. Magasabb hegy híján Vajdaságban főleg csörlő segítségével oktatnak. Kezdetben 10 méterre, majd az idő múlásával egyre magasabbra engedik fel a kezdő pilótákat, egészen 600 méterig.

Ivan első versenye a 2010-ben Versecen megtartott világkupa volt, viszont aktívabban csak 2014-ben kezdett versenyezni. Ugyanebben az esztendőben a verseci Európa-bajnokságon a 7. helyen végzett, a 2016. évi litvániai Eb-n bronzérmet szerzett, a tavalyi albániai kontinensviadalt pedig a 14. helyen zárta. Világkupákról 1., 3., 5. és 7. helyezésekkel büszkélkedhet. Csapatban Európa-bajnoknak mondhatja magát, hiszen két évvel ezelőtt a szerbiai válogatott felért az öreg kontinens csúcsára.

A világkupa-sorozat három európai és három ázsiai viadalból áll.

— Ázsiába már négy-öt nappal a verseny előtt elutazunk, hogy szervezetünk hozzászokjon az új időzónához. Sajnos túlságosan ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak. A közelmúltban megtartott ciprusi világkupán az erős szél miatt a hat sorozatból mindössze egyet tarthattak meg a szervezők. A sportnak köszönhetően a környező államokon kívül eljutottam Thaiföldre és Indonéziába is. Utóbbi országban gazdagnak számítottunk, hiszen a miénkhez képest nevetségesek az árak. Robogót 3 euróért béreltünk három napra, a tartályt 1 euróért töltöttük meg színültig. Az ország tehát olcsó, viszont az utazás alaposan megviseli a pénztárcát. Arrafelé nagy népszerűségnek örvend a siklóernyőzés, az Ázsia-játékok műsorán is szerepel. A legutóbbi világbajnokságot Kína nyerte meg Szerbia előtt. A 2019. évi verseci vb-n megpróbáljuk megszerezni az első világbajnoki címünket. A világ- és Európa-bajnokságokra való elutazást a szerb szövetség fizeti, a világkupákra viszont saját költségünkön jutunk el. A válogatottban öt férfi és két nő kap helyet, csapatverseny során sorozatonként a négy legjobb eredményt értékelik — mondta Pavlov.

Annak, aki profi szinten szeretne siklóernyőzni, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen az ernyőből, beülőből, sisakból, mentő- és siklóernyőből álló felszerelés ára akár a 8000 eurót is elérheti. A sportág amatőr szinten való űzéséhez azonban „csak” mintegy 1000 euróra van szükség. Az ernyők teljesítményben térnek el egymástól, a jobb minőségűek 100 méter magasságban sokkal több métert haladnak. A sportág tizenhat éves kortól űzhető. A magyarkanizsai fiatalember állítása szerint a siklóernyőzésben még senki sem csalódott. Aki egyszer kipróbálta, az rögtön beleszeretett.

Az idén több jelentős verseny vár a válogatott tagjaira, így Pavlovra is. Beszélgetésünk után a kazahsztáni világkupára utazott a csapat, majd az albán nemzetközi bajnokság, a Versecen megtartandó román nemzetközi bajnokság és az elő-világbajnokság következik. Világkupát ebben az évben Indonéziában, Nepálban, Albániában és az amerikai kontinensen, Kanadában rendeznek, az Európa-bajnokságot pedig Szlovéniában tartják meg. Pavlov célja a világranglistán visszajutni az első tízbe (jelenleg a 22. helyen áll), az Európa-bajnokságon egyéniben bármilyen dobogós helyezés elfogadható lenne számára, csapatban pedig a szerbiai válogatottra az első hely legesélyesebb várományosaként tekintenek a sportág berkeiben.