A mentális képességek ugyan szinte nyolcvanéves korig épek maradhatnak, tréningekkel még akár az emlékezés területén is elérhető a fiatalkori szint. Felerősödnek a meglévő személyiségvonások, és még az egyik leglátványosabb „tünet”, a feledékenység is lehet jóindulatú, vagyis felfoghatjuk úgy is, hogy inkább a régmúlt dolgai kötik le a figyelmet. Persze az átalakuló, időskori szerep stresszel jár. Azt is tudjuk, hogy aki szociálisan aktívabb, az egészségesebb is, és a testmozgásnak is van agyivérkeringés-serkentő hatása. Külföldön már bevált módszer az idősoktatás, mely ugyancsak javíthatna a mentális állapoton.

Fejlődéslélektanilag az időskort a megnyugvás és a bölcsesség korának gondoljuk, melyben ott rejtőzik az elengedés és a megbocsátás. Hiszen amit korábban nem tudtunk feloldani, esetleg nehezen értettünk meg, az megoldódhat az időskorban. Sok sérelemmel és megbocsátásra váró dologgal szembesülhetünk ekkor. Az öregséggel nem jár feltétlenül együtt a magányosság. Gyakran időskorban talál rá valakire a szerelem, az érzelmi kiteljesedés, az intimitás.

Amíg van igény a rendre magunk körül és a tevékenykedésre vagy a másokkal való társalgásra, addig az időskor lehet szép, nyugodt. Ehhez jó, ha megvan a családi támogatás is: hagyni kell az időseket, hogy megélhessék mindazt, amit addig mellőztek, amire addig kuporgattak. Milyen jó lenne, ha valóban módjuk lenne utazni vagy magukra költeni azt, amijük van! A társadalomnak is sokkal jobb, ha boldogan élnek az öregek, nem pedig az orvosi rendelők folyosóin üldögélnek.

Nem vitathatjuk el a nagyszülői szerep jelentőségét sem. Egy unoka sok örömet szerez, és vitálisabbá is teszi a nagymamát, nagypapát. A nagyszülők segítsége, támogatása fontos. Noha tudásuk és tapasztalatuk olykor vita forrása, sokszor kisegítik a gyermekeiket a nehéz helyzetekben. A nagyszülők ugyanis főznek, unokákra vigyáznak, óvodába és iskolába szállítanak, altatnak — ezzel egyidejűleg pedig nevelnek is. Néhányan mindent elvállalnak, ezzel is csökkentve a magányt, a fészek megüresedettségével együtt járó fájdalmat. Van, aki a családtagok táplálásában éli meg hasznosságát, van, aki a korábbi tapasztalatok átadásában. De mindez csak akkor működhet, ha úgy tekintenek rá, mint szívesen végzett feladatra. Van, aki nem túl nagy örömmel vesz részt a családtagok életében — a lényeg, hogy abban a szerepben, amelyben van, jól érezze magát, és senkit se terheljen maga körül, inkább adja át magát annak az érzésnek, hogy a szerettei törődése is lehet jóleső.

Az intellektuális leépülést megelőzhetjük az életünk folyamán végzett szellemi munkával, illetve annak fennmaradásával. Újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy az öregedő ember is képes új ismeretek elsajátítására, csak lassabban és másképp tanul, mint a fiatalabbak. A legnehezebb talán éppen a feledékenység megélése. Az időskori változásokra kiemelten hat a személyiség, a stressztűrő és a megküzdési képesség, illetve a vallásosság és a spiritualitás.

Hogy mi rejlik még a sikeres öregedés mögött? A mára már jól elterjedt nézet szerint az egészséges életmód, az egészségmegőrzés. Ehhez pedig fontos a testi, szellemi aktivitás, a társas kapcsolatok fenntartása és értelmet adó tevékenységek végzése. S ami valóban jó hír, hogy erre fel is készülhetünk. Ebben sokat segíthetnek a korábban is említett életvégi krízis jó megoldásai, vagyis a befejezett gyászmunka, a megfelelő megküzdési stratégiák megléte. Ilyenkor egészében tudjuk szemlélni a nyereségeinket és a veszteségeinket egyaránt. Erik H. Erikson fejlődéspszichológus szerint az időskorban nyerhető énerő a bölcsesség, mely leginkább a múltra való rátekintésben jelenik meg. Ennek sikertelensége esetén kétségbeesés érzése jelenik meg bennünk, ami kihat a további működésre is. Emellett járulékos krízisekkel is szembe kell néznünk. Jó esetben pedig az érzelemfókuszú megküzdés segít értelmet keresni a dolgok alakulásában.

Az idős személyek nehezebben küzdenek meg az őket kellemetlenül érintő helyzetekkel, ennek okai főleg az egészség romlása, a társas interakciók beszűkülése és a halállal kapcsolatos élmények lehetnek. Az elfogadás és a vallásosság pedig — a kutatások eredményeiből úgy tűnik — segít megbirkózni a betegségekkel és a mentális nehézségekkel. Éppen ezért az optimális öregedéshez leginkább a korspecifikus feladatok sikeres megoldása szükséges. Az időskor fejlődési lehetőségeket is kínál. A rendszeres testmozgás és a mentális aktivitás is támogatja a megismerési folyamatok megfelelő funkcionálását. Ebben segíthetnek az idősklubok, a szervezett utazások és még az információs technológiai képességek elsajátítása is — akár a távol élő családtagokkal vagy ismerősökkel való kapcsolat fenntartása által.

Az idősek életminőségének megoldására nincs egységes módszer, hiszen az idős generációk tömege sem egységes. Előnyös lehet az aktív életvitel, ezzel is kivédve a feleslegessé válás érzését. Védőfaktor lehet még az egyéni kreativitás és a családi, baráti kör erősítése is. És ne feledjük: az, hogy milyen időskorunk lesz, attól függ, milyen mintát adunk fiataljainknak az idősekkel való bánásmód terén.