A Cápák között című adásban elsősorban a kezdő vállalkozókat edukálja, megadja a löketet vagy a bővítéshez szükséges eszközöket azoknak, akik jó és megvalósítható ötlettel állnak elő. Azt vallja, egy jó vállalkozónak értéket kell teremtenie, nem pedig az anyagi haszonszerzésre koncentrálnia. Fontos a brand felépítése, mert így tud fennmaradni és fejlődni egy cég. Ezt igyekszik átadni a fiataloknak, hiszen a sikeres üzletember motivációs előadásokat is tart, az anyaország határain túlra is szívesen jár.

Az egyik legismertebb ásványvízgyártó vállalat (Szentkirályi Kft.) tulajdonosa a minapi szabadkai látogatása során a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon tartott előadást, majd a Blaha Lujza cukrászdában várta az érdeklődőket, akik megtudhatták, hogyan lehet elindítani és sikerre vinni egy céget.

Balogh Levente és Bajcsy Zita, a beszélgetés moderátora 

— Mindig sportoló akartam lenni, profi sportoló is voltam, de hála istennek, az édesapám nem engedte, hogy „csak” sportoló legyek. A megfelelő iskolai tanulmányokat elvégeztem, és egyébként olyan szakmát tanultam, amelyet értettem és szerettem. Amikor a sportkarrierem kettétört, kényszerpályára kerültem, de mivel jó vállalkozói vénával lettem megáldva, egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba fogok elindulni. A ’90-es évek elején kezdtem bele. Az első tíz évben mondhatjuk, hogy inkább menedzser voltam, hiszen az anyavállalatnak a sales marketing tevékenységét végeztem. 2003-ban léptem valójában a vállalkozás talajára, amikor is megalapítottuk a Szentkirályi Kft.-t.

* Milyen volt akkoriban vállalkozást indítani Magyarországon? Milyenek voltak a körülmények, lehetőségek?

— Gyors volt a piac, hiánypiacnak nevezném, nem volt túltermelés. Magyarországon nagyon sok cég tönkrement, állami gazdaságok, TSZ-ek zártak be, sok termék eltűnt a polcokról. Én valójában ezt fedeztem fel. Az édesapám vegyészmérnökként a technológiával és a gyártással foglalkozott, én meg feltérképeztem a piacot, megnéztem, hogy mire és milyen áron van szükség. Így építettük fel a portfóliónkat együtt, szimbiózisban. Én vállaltam a cég üzletkötését, majd később a marketinget is, hiszen nekem kellett kitalálni a csomagolóanyag kinézetét is. Tíz évig nagyon keményen tanultam a piaci visszajelzésekből.

* Mi kell ahhoz, hogy a vállalkozás fennmaradjon és fejlődjön?

— A maximumot kell belőle kihozni. A sikerhez vezető útnak a felépítése a legnehezebb, ha valaki elér a csúcsra, akkor kiegyenesedik a vonal, de azt tartani kell. Szerintem az már könnyebb feladat.

* Milyen a vállalkozói kedv Magyarországon? A fiatalok mernek saját céget alapítani?

— A vállalkozói kedv nagy. Egyébként a Cápák között című műsor a vállalkozókat edukálja. Az embereket tanítja vállalkozni meg arra, hogy megértsék, ki is az a vállalkozó. A ’90-es évek elején a vállalkozó szitokszó volt. Most már hét évad lement a Cápák közöttből, mely szerintem egy hiánypótló műsor, hiszen megtanítottuk az embereket arra, hogy a vállalkozó nem egy rossz dolog, mert valódi személy, aki értéket hoz létre és állít elő, családoknak teremt munkahelyeket.

* Azok a vállalkozók, akik a műsor által befektetőre leltek, fejlődnek, megmaradnak? Nyomon kíséri a további tevékenységüket?

— Sok beszállás van a Cápák között című műsorban, de vannak olyan cégek, ahol ez végül nem valósul meg, mert az elhangzottak nem felelnek meg a valóságnak, és vannak, ahol létrejön. A műsornak köszönhetően egyre felkészültebb vállalkozók érkeznek hozzánk. Jelentős cégek nőnek ki szinte a semmiből. Mentorprogram is működik, mert sokaknak főleg mentorálásra van szükségük. Azt még meg kell tanulniuk, hogy nem banki hitelért jönnek, hanem tőkéért, tőkeinjekcióért, és ha egy társat vesznek be, akkor már nincsenek egyedül a vállalkozásban. Ez az edukáció még folyik. Egyre több ígéretes tehetségről és cégről tudunk.

* Melyek azok a területek, amelyekbe érdemes manapság befektetni?

— Megtanultuk, hogy minden vállalkozás ugyanaz, csak más ruha van rajta. A csontváz egyforma, legyen az informatika, kereskedelem vagy szolgáltatás. Hogy milyen ruhát kap, az már a lehetőségek tárházától függ. Ma már mindenben van ráció, az informatikában, az applikációkban. Sokan naivak, nekik el kell magyarázni, hogy ők nem vállalkozók, hanem inkább menedzserek, és engedjék el ezt a témát. Nagyon sokszor az is edukáció, hogy megértetjük a jelentkezővel, hogy ne tegye tönkre saját magát és a környezetét azzal, hogy egy olyan dologba kezd, amely nem egyszerű.

* Rendszeresen tart előadásokat, fiatalokkal foglalkozik. Mi az, amit elsősorban át kíván adni nekik?

— A fiataloknak nagyon fontos, hogy a piaci élet szereplőivel fizikailag találkozzanak, hallgassák meg, hogy ők hogyan érték el, hogyan építették fel a vállalkozásukat. Ez ma a fiataloknak egy remek lehetőség, hogy értelmet adjon a tanulmányaiknak. Az alapképzést az iskolában megkapják, de később arra a kérdésre, hogy Mi leszel, ha nagy leszel?, az a sok vállalkozó fog választ adni, aki bemegy, és a duális képzés keretében próbálja a gyerekeket ráterelni arra az útra, amellyel a későbbiekben foglalkozniuk kell.

* Most könnyebb elindulni, mint a ’90-es években, illetve a 2000-es évek elején?

— Szerintem nem könnyebb. Annak a kornak is megvolt a szépsége és a nehézsége, meg a mai kornak is megvan. Ahogy változik a világ, újabb és újabb lehetőségek adódnak. Szokták kérdezni, hogy mit kell tenni a válságban, mint például a COVID alatt. Mindig újabb és újabb lehetőségek teremtődnek, piaci rések nyílnak meg. Szemfülesnek kell lenni, figyelni kell, és reagálni a körülményekre. Ez egyébként a jó vállalkozónak az ismérve.

* Az anyaország határain túl is tart előadásokat. Milyen kérdésekkel szembesül? Arra egyébként van rálátása, hogy a környező országokban milyen a gazdasági élet?

— Korábban nem volt, de most már, hogy rendszeresen átjárok, látom. Szerintem nagyjából itt is hasonló a helyzet, mint Magyarországon. Nagy különbség nincs. Amit otthon el szoktam mondani az előadások alkalmával, az működik a Felvidéken, Erdélyben és itt, Vajdaságban is. Nagyon szeretek a határon túli magyarlakta területekre járni. Kedvelem az itt élő magyarokat, mert nagyon nagy magyarnak tartom őket. Jó érzés ilyen közösségekhez jönni, és együtt gondolkodni a világról.

* A jövőre vonatkozóan milyen tervei, ötletei vannak?

— Legszívesebben azt mondanám, nincsenek, de sajnos vannak. Nem tudok megállni, viszont próbálom szabályozni, hogy ne szakadjak szét, de mindig vannak új ötletek. Nyitott szemmel járok, látok új lehetőségeket, újabb és újabb hangjegyeket fedezek fel a kottán, és azt mindig el akarom játszani.

Balogh Levente előadását az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezte. A közönségtalálkozó az Edu Café rendezvénysorozat részeként valósult meg.

Sörös Vince felvételei