A helyzet, uraim, azért oly világos, mert rozonőreink a maximumot nyújtják.
Itt hagyjam abba a lelkesedést, ha nem igaz!
Én már a műtrágyagyártás és az angolnyelv-tanítás összefüggéseit olyan tisztán látom, hogy le tudnék magisztrálni belőle a pacséri egyetemen gót betűvel.
És a második fokozat szintjén abszolveálnám a sertéstenyésztés körbehanyatló tendenciáját, különös tekintettel a... keblecskékre, melyek, most oly tündérien hullámzanak selem bluzikók alatt.
S mégis - mint derült víztárolóból a döglött macska - borul rám a szomorú valóság: én sem értek ám mindent, amit a számba rágnak.
Mert mi történt velem?
Elolvastam a vezércikkben: ,,SAJÁT KÁRUNK JAVÁRA” - és úgy maradtam.
,,Beszéljük meg ezt, emberek!” - mondottam magamnak, és remegő kézzel kikészítettem egy doboz idegnyugtatót.
Először tisztázzuk: mit-hogy-kibe?
A kárunk java ugyebár: óberkár.
Tehát akkor a felhívást úgy kell érteni ,,ELŐRE A MÉG TÖBB KÁRÉRT!”... (?)... ,,TIÉD A KÁR, MAGADNAK CSINÁLOD!”... (?)
Ezután már nyugodtan meg tudunk élni azokból a javakból, amelyeket saját kárunkra összehoztunk, vagyis a... a java károkból.
Összefoghatnónk, persze, más károsokkal, de már csak a saját javunk kárára. Illetve... ha megfelelő arányban részesülnénk az ő káruk javából, akkor... H o g y i s v a n e z?!
Nyugi, öregem! Menni fog. Máris kezdem kevésbé nem érteni. Csak nem fog ki rajtam ez a semmi kis nyakatekertség? Rajtam, aki már a károm javát megettem...!
Egyelőre csak annyit kell tennem, hogy jobb kezemmel lefogjam a balt, mert úgy remeg a vizespohár, hogy mind a nyakamba löttyenik...
Az ördögbe is!... Nincs már egy szem dilibogyó sem!
Sebaj, akkor jöjjön a doboz!
K n y e k k!
Ohohohó!... Máris jobban vagyok... Sőt!
A dobozzal együtt egy új közmondás is beugrott:
,,Más javán károg az okos!