Ötven évre visszamenőleg nem nőtt fel a faluban gyerek, aki ne vette volna kezébe az ütőt legalább tornaórán. Természetesen voltak és vannak egyének, akik túlnőtték az iskolai szintet és ezt a szép sportágat versenysportként űzték és űzik. Az asztalok tornaterem híján az általános iskola előcsarnokában vannak felállítva, így az iskolásokon kívül más nem férhet naponta hozzájuk. Mivel a faluban nagy érdeklődés nyilvánul meg a sportág iránt, így évente egy-két alkalommal a művelődési egyesület nagytermében egész napos tornát szerveznek az idősebbek részére. A februárban megtartott tornán huszonkét csapat vett részt, az 1000 fős település ötven lakója asztalhoz állt. Az akkori nagy sikerre való tekintettel a lelkes sportmunkások úgy döntöttek, hogy az idén még egyszer megismétlik az eseményt. A szervezés oroszlánrészét Kószó Dániel, Kiss Izabella és Lingli Mónika vállalta magára. A mostani tornán négy asztalon tizenhét páros püfölte a kaucsuklabdát. A legfiatalabb részvevő 16 éves volt, a legidősebb pedig már betöltötte az ötvenedik életévét. A torna kitűnő hangulatban zajlott le, többen elmentek szurkolni a családtagjaiknak, de volt olyan is, aki csak benézett a terembe, s ott ragadt. Igaz, hogy a rendezvény főként a barátkozásról, a sportág népszerűsítéséről szólt, de azért eredményt is hirdettek: első helyen a Makán Adrián—Tápai Attila kettős végzett, ezüstérmes a Kószó—Gulyás-duó, a harmadik helyet pedig a Lingli Mónika—Nagy Csaba kettős szerezte meg. Az első három helyezett érmet és oklevelet vehetett át a szervezőktől.
Ezen a napon játékos és szurkoló egyaránt jól érezte magát, a szervezők pedig már a következő asztalitenisz-torna megszervezésén gondolkodnak. A felvételek a helyszínen készültek.