Az ’50-es évekre jellemző volt az absztrakció, szinte korstílussá vált. A ’60-as évek kezdetén előbukkant egy új hullám, eleinte Nagy-Britanniában, majd az Amerikai Egyesült Államokban, és csak ezután érte el Nyugat-Európát.
Ennek lényege, hogy véget vetettek az üres érzéseket sugalló nonfigurativitásnak, és minden tekintetben — mind a művészetben, mind a hirdetésekben és a képek, magazinok világában — a tárgyak felé fordultak.
A pop-art valójában nem egy stílus, hanem inkább egy életérzést jelképező megnevezés, mely a popular art (népszerű művészet) rövidítése. Szinte azonosul az ’50-es években felnövekvő, önmagát kereső nemzedékkel, melynek képviselői szerették volna átjárhatóvá tenni az élet és a művészet közötti határvonalat, ezáltal jött létre ez a meghökkentő lenyomat a valóságról. Voltak művészek, mint Robert Rauschenberg, aki összekötő szerepet töltött be az absztrakt expresszionizmus és a pop-art között, mely különböző grafikai technikákat — mint amilyen például a szitanyomás — próbált alkalmazni.
A lényeg, hogy ez az életérzés bekúszott a lakberendezésbe is. Ennek látható elemei a meghökkentő tárgyak, motívumok, plakátok voltak egy-egy enteriőrben. Olyan elemek, amelyek teljesen kiríttak a miliőből.
Az életérzés lényege egy mondatrészből kiszűrhető: „…a valódi látás magával ragadó kalandja…”
A ’70-es és a ’80-as években a tomboló, felelőtlen magatartással, illetve a színes, punkos, sportosan elegáns öltözködéssel kapcsolódott össze, de sokkal érdekesebb jellemzői is voltak. A szokatlan színpárosítások is idetartoztak, hiszen a vibráló színekkel lendületet, konvencióktól mentes enteriőröket lehetett létrehozni.
A klasszikus, barna bútorokat szívesen kombinálták színes, sárgán, türkizesen vibráló kiegészítőkkel, vázákkal, párnákkal, képkeretekkel. Fontos volt, hogy az alapdarabok — mint amilyenek a nagyobb bútorok — hosszú távon maradtak, de a kiegészítőket bármikor lehetett cserélni, színválasztástól függően, az aktuális trendek mentén. A fehér falakat világosbarna bútorokkal kombinálták, melyeket színes textilekkel, kiegészítőkkel vettek körbe.
Nagyon merészen hatott például a mellékelt képen bemutatott konyhára is, ahol egy nagylevél-mintás tapétát tettek a falra — a fehér és egyszerű bútorokkal berendezett helyiséget egyedivé varázsolva. Nem volt lényeg, sőt, talán inkább a javára vált a helyiségnek, ha nem egyforma színűek voltak az edények, melyeket mintegy tüntetően ki is helyeztek az ajtó nélküli polcokra, vagy felfüggesztették őket. Az étkezőszékek sem voltak egyformák, jobb esetben a formájuk megegyezett, de a színviláguk eltért, így a trendi jelző illett rájuk.
Ha napjainkban alkalmazzuk a pop-artot a lakberendezésben, akkor a különféle elemekkel egyedivé tudjuk tenni a szobát, fókuszpontot alakíthatunk ki vele, le tudjuk nyűgözni az otthonunkba érkező vendégeinket. Lényeges feladat, hogy az alapdarabokat ügyesen válasszuk ki, mert így egy életen át szolgálhatnak bennünket.
Ezt a stílust leginkább akkor célszerű alkalmazni, amikor az otthonunkban van egy kihasználatlan terület, falfelület, és szeretnénk megtölteni valamilyen szemet vonzó és gyönyörködtető kialakítással.