A pop-art mint életérzés

A pop-art mint életérzés

Az ’50-es évekre jellemző volt az absztrakció, szinte korstílussá vált. A ’60-as évek kezdetén előbukkant egy új hullám, eleinte Nagy-Britanniában, majd az Amerikai Egyesült Államokban, és csak ezután érte el Nyugat-Európát.

Ennek lényege, hogy véget vetettek az üres érzéseket sugalló nonfigurativitásnak, és minden tekintetben — mind a művészetben, mind a hirdetésekben és a képek, magazinok világában — a tárgyak felé fordultak.

A pop-art valójában nem egy stílus, hanem inkább egy életérzést jelképező megnevezés, mely a popular art (népszerű művészet) rövidítése. Szinte azonosul az ’50-es években felnövekvő, önmagát kereső nemzedékkel, melynek képviselői szerették volna átjárhatóvá tenni az élet és a művészet közötti határvonalat, ezáltal jött létre ez a meghökkentő lenyomat a valóságról. Voltak művészek, mint Robert Rauschenberg, aki összekötő szerepet töltött be az absztrakt expresszionizmus és a pop-art között, mely különböző grafikai technikákat — mint amilyen például a szitanyomás — próbált alkalmazni.

A lényeg, hogy ez az életérzés bekúszott a lakberendezésbe is. Ennek látható elemei a meghökkentő tárgyak, motívumok, plakátok voltak egy-egy enteriőrben. Olyan elemek, amelyek teljesen kiríttak a miliőből.

Az életérzés lényege egy mondatrészből kiszűrhető: „…a valódi látás magával ragadó kalandja…”

A ’70-es és a ’80-as években a tomboló, felelőtlen magatartással, illetve a színes, punkos, sportosan elegáns öltözködéssel kapcsolódott össze, de sokkal érdekesebb jellemzői is voltak. A szokatlan színpárosítások is idetartoztak, hiszen a vibráló színekkel lendületet, konvencióktól mentes enteriőröket lehetett létrehozni.

A klasszikus, barna bútorokat szívesen kombinálták színes, sárgán, türkizesen vibráló kiegészítőkkel, vázákkal, párnákkal, képkeretekkel. Fontos volt, hogy az alapdarabok — mint amilyenek a nagyobb bútorok — hosszú távon maradtak, de a kiegészítőket bármikor lehetett cserélni, színválasztástól függően, az aktuális trendek mentén. A fehér falakat világosbarna bútorokkal kombinálták, melyeket színes textilekkel, kiegészítőkkel vettek körbe.

Nagyon merészen hatott például a mellékelt képen bemutatott konyhára is, ahol egy nagylevél-mintás tapétát tettek a falra — a fehér és egyszerű bútorokkal berendezett helyiséget egyedivé varázsolva. Nem volt lényeg, sőt, talán inkább a javára vált a helyiségnek, ha nem egyforma színűek voltak az edények, melyeket mintegy tüntetően ki is helyeztek az ajtó nélküli polcokra, vagy felfüggesztették őket. Az étkezőszékek sem voltak egyformák, jobb esetben a formájuk megegyezett, de a színviláguk eltért, így a trendi jelző illett rájuk.

Ha napjainkban alkalmazzuk a pop-artot a lakberendezésben, akkor a különféle elemekkel egyedivé tudjuk tenni a szobát, fókuszpontot alakíthatunk ki vele, le tudjuk nyűgözni az otthonunkba érkező vendégeinket. Lényeges feladat, hogy az alapdarabokat ügyesen válasszuk ki, mert így egy életen át szolgálhatnak bennünket.

Ezt a stílust leginkább akkor célszerű alkalmazni, amikor az otthonunkban van egy kihasználatlan terület, falfelület, és szeretnénk megtölteni valamilyen szemet vonzó és gyönyörködtető kialakítással.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Otthonosan rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A pop-art mint életérzés
Otthonosan
  • Gyulai Özvegy Andrea lakberendező
  • 2019.09.23.
  • LXXIV. évfolyam 38. szám
A pop-art mint életérzés
Otthonosan
  • Gyulai Özvegy Andrea lakberendező
  • 2019.09.11.
  • LXXIV. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink