Az úgynevezett kultúraipar már nagyon régóta így, azaz ilyen üzenetek által tartja pórázon a különféle társadalmi rétegeket. Ezzel a technikával szabadon, megkerülve a természetes viták folyamán működő pszichés védekezési mechanizmusokat, bármilyen viselkedési normákat ráerőltethetnek egyes személyekre. Akárcsak egy számítógép esetében, új programokkal és rendszerekkel töltik fel az emberi szellemet. Rendkívül fontos, hogy az emberek időről időre megkapják az új feltöltéseket, és ezáltal átformálható egy egész ország, egy nemzet vagy egy teljes régió. Mindenki ugyanazokat a frissítéseket kapja egy meghatározott irányvonal mentén.

Napjainkban ezt nevezzük politikai korrektségnek. A legtöbb ember ugyanis fél, és nem szeretne kilógni a sorból, úgy akar vélekedni a dolgokról, mint a közvetlen környezete. Ha az egyén ugyanazokat a válaszokat kapja (függetlenül attól, hogy ezek a válaszok, illetve vélemények racionális tények vagy elképesztő baromságok) az őt körülvevőktől, abban az esetben megnyugszik. Szóval, amíg mindenki egyszerre gondolja ugyanazt, addig mindenki úgy érezheti, hogy normális. A lényeg, hogy egyéni gondolatoknak és a nagybetűs gondolkodásnak nincs helye ebben a folyamatban.

Zbigniew Brzeziński, a geopolitika nagymestere, aki nagyjából húsztól ötven évig terjedő időszakokban gondolkodott előre a különféle országok politikai helyzete és jövőképe kapcsán, mindig azt hangsúlyozta, hogy az emberek hamarosan nem lesznek képesek önállóan gondolkodni. Arra is rávilágított, hogy a befolyásoló információk már a ’70-es években is különleges formulában tálalva és szelektálva kerültek az emberekhez. Mindenki csak bizonyos típusú híreket kaphatott. Mindez pedig arra szoktatta az emberiséget, hogy a médiától már jó ideje nemcsak azt várják, hogy értékeljen, hanem hogy gondolkodjon is helyettük.