Helyszíni beszámoló Lyonból — Talán a fenti ellentmondás a legkifejezőbb megfogalmazása annak, ami most a magyar csapattal és annak környezetével történik a labdarúgó-Európa-bajnokságon. Az átélt pillanat kedves emlék, a várt és óhajtott pillanat egy reményteli boldogság.
A magyar labdarúgó-válogatott selejtezőn, majd pótselejtezőn elért sikereit a szurkolók egyszeri, felejthetetlen pillanatként élték meg, és fohászkodtak, hogy ezt még legalább egyszer érezhessék.
A nemzeti csapat pedig folyamatos álommá, végtelen élménnyé varázsolta a franciaországi napokat. A lyoni mérkőzés napján nemcsak a főtéren elhelyezett szurkolói zóna, hanem a város is magyar nemzeti színekbe öltözött. A folyóparton a sétálóutcákban, a kilátóban magyar és portugál szurkolók barátkoztak, készítettek közös fényképeket, éltették a saját csapatukat. Már ekkor látszott, hogy elsöprő fölényben vagyunk. Este a mérkőzésen csaknem harmincezer magyar szurkoló adta az alaphangot, és ült a rigmus: itthon vagyunk. (A magyar bajnokság egy fordulójának nézőszáma alig tízezer.) A himnusz alatt a zászlókra írt feliratok jelezték: az anyaországiakon kívül a felvidékiek, erdélyiek és vajdaságiak is részt kérnek az élményből.
A pályán 11 harcos volt, aki — ép ésszel gondolkodva (játékosok értéke, tapasztalata, tudása) — csak tisztes helytállásban reménykedhetett. Saint-Exupéry szülővárosában azonban egy másik tényező dominált: a kis herceg, aki csak a szívével tud látni és gondolkodni. Az eredmény: az Eb eddigi legjobb mérkőzése és a katartikus élmény, a mérkőzés végi ünneplés csúcspontja: a kivetítőn megjelent a táblázat. Magyarország az F csoport élén végzett.
Az esti Lyon nem bánta a csendháborítást, a franciák is örömmel gratuláltak az önfeledt eufóriában ünneplő magyar szurkolóknak. Valószínűleg látták, hogy ez egy meghitt családi ünneplés, amint harmincezren újra- és újrakezdtük az Eb magyar indulóját: „Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet…”
Köszönet a magyar labdarúgó-válogatottnak a folyamatossá tett pillanatért!
A szabadkai különítmény a lyoni Stade des Lumiéresben (balról jobbra: Kolarik Zoltán, Pastyik Endre, Major Stevan, dr. Milánkovits István)
Hosszú sorok a stadion előtt
A lefújás utáni pillanatok
A harmadik magyar gól után Dzsudzsákék a szurkolók között
A magyar és a portugál szurkolók együtt söröztek
