A pék mindennapi kenyere

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A pék mindennapi kenyere

Árok József: ''Gépesítettem a folyamatot” - Szabó Attila fotójaA pékek Svájcban székelő világszövetsége 2001. évi kongresszusán döntött úgy, hogy október 16-a legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A kenyéré, amelyet imánkba foglalunk, kérve a Mi Atyánkat, hogy mindennap adja meg nekünk....

Árok József: ''Gépesítettem a folyamatot” - Szabó Attila fotója

A pékek Svájcban székelő világszövetsége 2001. évi kongresszusán döntött úgy, hogy október 16-a legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A kenyéré, amelyet imánkba foglalunk, kérve a Mi Atyánkat, hogy mindennap adja meg nekünk. A kenyéré, amely otthon, a szülőházban a legfinomabb, hiszen már Petőfi Sándor is megénekelte: ''Itthon sokkal jobb ízü énnekem / A fekete, mint máshol a fehér.” De azé a kenyéré is, amely immár kétezer esztendeje - a Római Birodalom kenyeret és cirkuszt ígérő szólama óta - a politika mindenkori eszköze. Nem véletlen, hogy azzá vált, hiszen a lét és a kenyér fogalma ősidők óta összekapcsolódik, a kenyér egyidős az emberi civilizációval.
Az adatok alapján i. e. 1700-ban jelent meg Izraelben és a föníciaiaknál az első sütőkemence. Egyes források szerint Heródes udvarában is álltak már épített kemencék i. e. 600-ban. Sőt Athénban az i. e. 5. században már pékségek működtek. Ugyanebben az időben Rómában még mindig rabszolgák sütötték a kenyeret, de időszámításunk kezdetétől már ott is voltak pékségek, mi több, a pékek adókedvezményben részesültek munkájuk elismerése jeléül. A búzakenyér elkészítése a sumérok nevéhez kötődik. A lapos kenyerek után Egyiptomban születtek meg az első kelesztett kenyerek, időszámításunk előtt kb. 3000-ben. Az ókori görögök és rómaiak sokat adtak a minőségre, kenyérkultúrájuk meglepően gazdag volt. Hippokratész 17-féle kenyeret sorol fel dietétikájában.
A csókai Árok pékségben is - amely Árok József és Jolánka több évtizede létező családi vállalkozása - sokféle kenyeret kínálnak, de a beszélgetésből az derült ki, hogy a pékek manapság már nem tudnának megélni csupán kenyérsütésből.
- Nagy a választékunk kenyérben, de ez a vállalkozás már réges-rég nem ebből él. Azok a pékek, akik nem tudtak váltani, alkalmazkodni a vevők változó igényeihez, tönkrementek. Rólam azt mondják, az embert is meg tudom formázni tésztából, csak éppen lelket nem lehelhetek bele. Valamikor naponta húszezer kenyeret készítettünk, ma alig két-háromezret. A megszokott veknin kívül többek között gyártunk cipót, úgynevezett rózsa (formájú) kenyeret, barna és magvas kenyeret... A barna kenyér iránti kereslet a legnagyobb. A különleges kenyerekkel az a gond, hogy a speciális liszt kilója négyszer annyiba kerül, mint az egyszerű búzaliszté, ezért ezt a pékterméket csak kevesen tudják megfizetni. A mi kuncsaftjainknak túl drága. Éppen azok az emberek nem engedhetik meg maguknak ezt a többletkiadást, akiknek például diabetikus kenyérre lenne szükségük. A kukorica is nagyon olcsó, de a kukoricakenyér ára nem lehet alacsonyabb, mint a búzából sütötté, mert én nem a saját górémból morzsolom és darálom le a nyersanyagot. Ami inkább kifizetődő, az a péksütemény, a különböző kalácsok, rétesek, újabban a házias gurábli, ami öreganyám receptje alapján készül. Természetesen ezekből is bőséges a kínálatunk, de mindig igyekszünk bővíteni a sort, a kevésbé népszerűeket valami újjal cseréljük fel. Amivel viszont egész Vajdaságban jelen vagyunk, az a száraztésztánk. Egy recept alapján több mint húszfélét gyártunk, s természetesen a saját farmunkról származó házi tojást használjuk hozzá. Vállalkozásunknak ezt az ágazatát úgy tudtuk biztossá és nyereségessé tenni, hogy már a második évben kialakítottuk a farmot, ahol jelenleg is 2500 tyúkot tartunk. A rétestészta előállításába nyolc évvel ezelőtt vágtunk bele, először kézzel, asztalon készítettük. Négy év múlva vált kifizetődővé, de akkor már 12 asztalon 18 asszony dolgozott, és főleg Magyarországra termeltünk - igen nagy mennyiséget. Mivel a rétestésztaüzlet nagyon felpörgött, gépesítettem a folyamatot. A gép tíz óra alatt annyi tésztát tud előállítani, mint tizennyolc asszony három nap alatt. Hat hónap múlva összejött a szükséges dagasztógép ára is, amit addig egy már meglévő berendezéssel oldottunk meg. Aztán a magyarországi partnerem is fejlesztett, lassan elmaradtak a megrendelései, de addigra átálltunk az itteni piacra. Nálunk is nagy a kereslet, hiszen a rétes túróval, meggyel, almával vagy ilyenkor éppen tökkel, könnyen és gyorsan elkészíthető.
* Az Árok pékség Csókán 1983 óta létezik, de Önök már korábban is ezzel foglalkoztak. Bizonyára ma is sokat kell tanulniuk, hogy alkalmazkodjanak a folyton változó körülményekhez...
- Engem leginkább az a kizsákmányolás idegesít, ami itt büntetlenül folyik. Naponta találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a leszállított árut nem tudjuk időben megfizettetni. Rájöttünk, hogy a vállalkozásunkat csak a termékeink értékesítéséből nem tarthatjuk fenn. Saját üzleteket, kisebb, úgynevezett pizzériákat nyitottunk Csókán, Zentán és Magyarkanizsán, valamint felkérést kaptunk, hogy vegyük át Zentán a cukorgyár és a Fermin konyháját. Jelenleg összesen nyolcvan munkással dolgozunk. Abban a régi, markovići időben volt egyszer csaknem száz foglalkoztatottam, s akkor tíz sofőröm horda szét csak a kenyeret és a péksüteményt. Szponzorálást most már nem igazán vállalunk, de például kóstolással egybekötött termékbemutatókat azért tartunk az üzleteinkben. Mindig vannak új terveink is, most például Zentán szeretnénk egy exkluzívabb vendéglőt nyitni, ahol vendégszobák is lennének.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink