A nyolcadik Dakar előtt
Tóth Tibor
2014.12.24.
LXIX. évf. 52. szám
A nyolcadik Dakar előtt

Saghmeister Gábor szabadkai motorversenyző nyolcadik alkalommal indul el a világ legnehezebb raliján, a Dakar-ralin. Tavaly az 53. helyen végzett. Időközben lecserélte a már három Dakart megjárt masináját, és egy viszonylag új motorral vág neki a csaknem 9000 km-es távnak. Saghmeister Gáborral két héttel az indulás előtt beszélgettem.

* Az előző évekhez képest volt-e valami változás a versenyre való felkészülésben?

— Jelentősebb változás nem volt, ugyanúgy készültem, mint a korábbi években. Végigversenyeztem a szerb motokrosszbajnokságot az MX-3-as kategóriában százszázalékos teljesítménnyel, tizennégy versenyből ugyanennyi győzelemmel megnyertem az országos bajnokságot. A Balkán-kupán második helyezést értem el, az Abu-Dzabiban megtartott rali-világbajnokságon a 14. helyen értem célba, több mint huszonöt motokrosszversenyen vagyok túl. Az idén két jelentős elismerést, az Aranysisakot és a Májusi Díjat is átvehettem. Kitűzött céljaimat elértem, és bizakodva nézek az újabb Dakar elé.

* Elemezted-e már, hogy milyen pálya vár rád?

— Nem szoktam belebonyolódni, hogy milyen pályákon fogunk haladni. Mindennap teljes összpontosításra és odafigyelésre van szükség, ha célba akarsz érni. Argentína fővárosából, Buenos Airesből indulunk, majd néhány szakasz után átmegyünk Chilébe, egészen Iquiquéig, az óceán partján fekvő településig. Onnan Bolíviába motorozunk, majd vissza Chilébe, átjövünk az Andokon, és újra visszatérünk Argentínába. Nehéz napok várhatóak a La Rioja és Fiambala, a Copiapo—Antofagasta—Iquique és a bolíviai szakaszokon. Nem lesz egyszerű az Atacama-sivatagban sem, noha eddig mindig megoldottam az ott felmerülő gondokat. Leginkább a meredek emelkedők és a homok okoz nehézséget. Amikor a motor süllyed, melegszik, forr, vele együtt izzadunk mi is. Nagyon sok vizet fogyasztunk, és előbb-utóbb pánikba esünk, hogy mit tegyünk, ha víz nélkül maradunk. Ilyenkor fontos, hogy szorosan mögötted jöjjön egy másik motoros, aki ha csak egy-két korttyal is, de ki tud segíteni. Ezt egy öreg róka már tudja, de egy először dakarozó fiatalnak még óriási gondot okozhat. A nehéz részeken fontos, hogy lelkileg megfelelő állapotban legyünk. Nyugodtnak kell maradnunk ahhoz, hogy legyőzzük az első látásra megoldhatatlan krízisszakaszokat. Gyakran előfordul, hogy a kilátástalan helyzetből való kilábalás után néhány kilométerrel egy sima útvonal következik, melyen el lehet jutni egészen a szakasz végéig.

* Számodra mennyire ismerősek a szakaszok?

— A verseny ugyanazokon a területeken és tájakon folyik, mint máskor, a szervezők azonban mindig valamilyen érdekességgel, különlegességgel teszik izgalmassá a távokat. A második-harmadik napon elkezdődik a ritkítás, hiszen a szervezők arra törekednek, hogy csakis a legjobbak fejezzék be a versenyt.

* 168 motoros vág neki a távnak, te pedig a szlovén Miran Stanovnikkal és a magyar Dési Jánossal indulsz egy csapatban.

— Miran tizennyolcadik alkalommal, Dési negyedszer, én pedig nyolcadszor indulok a viadalon, tehát mindannyian öreg rókának számítunk már. Én a 66-os, Dési pedig a 67-es rajtszámot kapta, aminek örülök, hiszen így ha valamelyikünk bajba kerül, akkor a másik azonnal odaér, és tud segíteni. Vannak olyan esetek, amikor azzal is megtakarítható néhány perc, ha a másik versenyző azonnal a bajbajutott segítségére siet.

* Szinte teljesen új motorral indulsz a versenyen.

— Egy 450 köbcentiméteres, 75 lóerős KTM-mel indulok, melyet eddig tesztmotornak használtak. Nem a legújabb generációs gép, 2012-es évjáratú, eddig elfekvő járműként tartották számon. A régi motorom három Dakart és három világbajnokságot teljesített, így már nagyon itt volt az ideje a cserének. Úgy érzem, hogy a motor kérdése két-három évre megoldódott. Még nem tettem meg vele egyetlen kilométert sem, csak beindítottam, illetve megnéztem, milyen a váltó. Maradéktalanul bízom a szerelőmben, Kaiser Thorstenben, aki telepíti a navigációs rendszert, emellett próbálgatja, tisztogatja a motort. Az ő dolga, hogy a jármű kifogástalanul működjön.

* Hogyan érzed magad két héttel a rajt előtt?

— Egy kicsit nehéznek tartom magam, jó lenne lefogyni három-négy kilogrammot a rajtig. A hátralévő idő alatt össze kell még szednem a gondolataimat. Mindig anyagi gondokkal küszködöm. A korábbi főszponzorom többé nem támogat, viszont számítok a város és a tartományi kormány segítségére. Nagyon nem jó, hogy két héttel a verseny kezdete előtt még mindig azzal kell foglalkoznom, hogy honnan tudnám megszerezni a még hiányzó összeget. Több magánvállalaton és magánszemélyen kívül támogat a szerbiai Ifjúsági és Sportminisztérium, a Szerb Motorosszövetség és a Sportszövetség is, nekik nagyon sokat köszönhetek. Már csak egy kis lökés, a pénz 15-20 százaléka hiányzik. Ez mindig az utolsó napokban dől el, és ilyenkor ez már meglehetősen fárasztó.

* Tavaly az 53. helyen végeztél, az idén az első ötven a cél?

— A terv az első ötven hely valamelyike, de ezen egyáltalán nem gondolkodom. A lényeg, hogy valahogy célba érjek. Sok minden függ az aznapi hangulatomtól, a technikától, attól, hogy tudtam-e aludni az előző éjszaka, vagy sem. Gyorsabb vagyok, mint amikor először indultam a Dakaron, és tapasztaltabb is, hiszen tudom, hol lehet időt nyerni, és hol lehet jobban húzni a gázt. Vannak szakaszok, ahol csak egy-két perccel leszel gyorsabb, ha nagyon belehúzol, viszont ha a kimerítő, dűnékkel teli részeken jól navigálsz, ügyesen veszed az akadályokat, akkor akár több órát is nyerhetsz. A Dakar a sivatagban, a dűnék közepette, a kiszáradt folyómedrekben dől el, nem pedig a nagyon gyors útszakaszokon.

* Mikor indultok Dél-Amerikába?

— Belgrádból december 31-én, 6.40-kor indulunk Párizsba, onnan Madridba utazunk, ott fogjuk eltölteni a szilveszter estét. A hajnali órákban indulunk Buenos Airesbe. Január 1-jén, délután lesz a technikai és a műszaki átvétel, 2-án elkészítjük a felszerelést, csomagolunk, 3-án lesz a pódium, azaz a versenyzők bemutatása az argentin fővárosban, 4-én pedig rajtol az első gyorsasági szakasz.

* Nem egyedül mész a Dakarra, ezúttal is lesznek kísérőid.

— Első alkalommal tart velem a kisebbik fiam, Richárd, valamint a szerb és a vajdasági televízió képviselői is. A fiam nagyon sokat segített a felkészülésben, az ő cége vállalta a főtámogató szerepét, együtt edzettünk, mindig mellettem állt. A motoron kívül a ruhám is új lesz: аz ország színeiben pompázó öltözékben és egy új sisakban vágok neki a csaknem 9000 km-es távnak — mondta Saghmeister Gábor, aki nyolcadik alkalommal indul a világ legnagyobb raliján.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg A Pálya Széléről rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..