home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A nyilvánosság ereje
Tóth Lívia
2005.10.25.
LX. évf. 43. szám
A nyilvánosság ereje

Rácz Szabó László Szabó Attila fotójaSzeptember utolsó harmadában Varsóban ülésezett az Európai Együttműködési és Biztonsági Szervezet (EBESZ), melynek napirendjén a kisebbségek kérdése is szerepelt. Az eseményre a Magyarok Világszövetségének a jóvoltából egy háromtagú délvidéki küldöttség...

Rácz Szabó László Szabó Attila fotója

Szeptember utolsó harmadában Varsóban ülésezett az Európai Együttműködési és Biztonsági Szervezet (EBESZ), melynek napirendjén a kisebbségek kérdése is szerepelt. Az eseményre a Magyarok Világszövetségének a jóvoltából egy háromtagú délvidéki küldöttség is eljutott, Rácz Szabó László, dr. Szalma József és Matuska Márton személyében. A delegáció negyedik tagja Székely Árpád, az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének a tagja volt, aki segítette a vajdaságiak munkáját.
Rácz Szabó László, az MVSZ elnökségi tagja, a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke szerint az igazi probléma éppen az, hogy azok, akiknek a leginkább szükségük lenne arra, hogy képviseltessék magukat, elmondják a gondjaikat, bajaikat, bizonyos helyeken a pénzügyi korlátok miatt nem tudnak megjelenni. Jó példa erre az is, hogy ha ők nem vesznek részt ezen az EBESZ-találkozón, akkor a vajdasági magyarság ügyével nem foglalkozott volna senki.
- Rövid idő állt a rendelkezésünkre, de sikerült tartalmas anyagot készítenünk. Dr. Szalma József a jogi szempontokat vette figyelembe, Matuska Márton az 1944-es eseményekkel foglalkozott, hiszen a háborús bűnök sohasem évülhetnek el, jómagam pedig azokat az eseteket soroltam fel, amelyek a jelenlegi helyzetet mutatják be, vagyis a magyarok elleni atrocitások kérdését vetettem fel. Sajnos, a lehetőségeink a helyszínen nagyon leszűkültek, ugyanis csak egy felszólalásra volt módunk, és abba kénytelenek voltunk belezsúfolni mind a három témát. A kisebbségek ügyére mindössze három órát szánt az EBESZ, amelyet háromnegyed részben a cigányság problémájáról szóló beszámolók töltöttek ki. Több mint hatvanan jelentkeztek, sokan kimaradtak, mások elektronikus formában adták le a referátumukat.
A mi összeállításunk azzal a megállapítással kezdődött, hogy a magyarságnak, amely őslakosnak és a legnagyobb populációnak számított, 1920 óta gondja van ezeken a területeken. Az említett dátum óta szinte a felére csökkent a száma. Az, hogy belekényszerítették a délszláv polgárháborúba, ahol idegen érdekekért kellett meghalniuk, 50 ezer embert üldözött el erről a vidékről. Ha hozzátesszük, hogy 1944-ben 44 ezer magyart öltek meg, ez már majdnem százezres veszteséget jelent a számunkra. 2000-ben sem történtek meg a szükséges fordulatok, Miloševiæ után sem lett jobb. Gazdaságilag nemcsak az ország van rossz helyzetben, hanem azon belül a magyarság, különösképpen. Kimaradtunk a privatizációból, nálunk majdnem 20 százalékkal nagyobb a munkanélküliség, mint a szerbség körében. Ráadásul az atrocitások is elkezdődtek. A legfrissebb eset a magyarkanizsai, amelyet úgy fogalmaztunk meg, hogy ,,többször belelőtt a fegyvertelen magyar emberbe, majd közvetlen közelből fejbe lőtte a közeli szerb faluból érkező elkövető, ahol 1996-ban külföldi segítséggel 48 házat építettek a szerb menekülteknek”. Az is bizonyítható, hogy a törvény előtt is hátrányos helyzetben van a vajdasági magyar ember, hogy aránytalanul súlyos büntetést rónak ki rá a bíróságon, a szerbeket pedig sokszor vád alá sem helyezik ugyanazokért a bűncselekményekért, vagy akár súlyosabbakért sem. Erre két példát hoztam fel bizonyítékként, a temerinit, amelyet bizonyára mindenki ismer, és a bácskossuthfalvit, mely esetében mindössze szabálysértési eljárást indítottak az ellen a szerb ember ellen, aki feszítővassal fejbe vágta egy magyar polgártársát a kocsmában. Felhoztam a gombosi fiú esetét is, hogy szemléltessük, még az állami védelem alatt állók (mint a katonaság) se tudják önmagukat megvédeni. Befejezésként arra kértük a külföldi szervezeteket, köztük az EBESZ-t is, hogy a tények kiderítésére folytassanak vizsgálatot, nevezzenek ki megfigyelőcsoportot, az öt temerini fiú esetére pedig fordítsanak különös figyelmet, tegyenek azonnali lépéseket a pártatlan bírósági eljárás lefolytatására. Nem azt kérjük, hogy mentsék fel őket, de a tárgyalás legalább másodfokon legyen korrekt. Szerbiában azért vált tarthatatlanná a helyzet, az atrocitások azért kaptak erőre, és az elkövetőik azért lettek egyre kegyetlenebbek, mert a bűnüldöző és ítélethozó szervek a viselkedésükkel bátorítják őket. Az 1944-es eseményekkel kapcsolatban majdnem azt a választ kaptuk, hogy ők régi dolgokkal nem foglalkoznak, de úgy ítéltük meg, mégis el kell mondanunk. Azt kértük, hogy a Szerb Köztársaság kormánya nyissa meg azokat az archívumokat, amelyekből hozzá lehet jutni a valós adatokhoz a tömeggyilkossággal kapcsolatban, a vizsgálatokat végezzék el, tegyék lehetővé, hogy a sértetteket teljes egészében kártalanítsák, és állapítsák meg a tettesek kilétét. Voltaképpen nem akarunk semmi mást, csak azt, hogy az 1944-es eseményeket is úgy kezeljék, mint például a jugoszláviai polgárháborúban elkövetett háborús bűnöket.
* A felsorolt korlátozások ellenére számítanak-e valamilyen eredményre?
- Olyan körülményeket teremtenek a számunkra, mintha a magyarságot szeretnék kiüldözni ezekről a területektől. Nincs munkahely, a gyerekeinket szinte nem merjük elengedni szórakozni, a verekedések már a katonaságban is bekövetkeznek, a rendőrség, az igazságszolgáltatás részrehajló. Mintha bizonyos erő Szerbiában arra törekedne, hogy minél hamarabb és saját akaratunkból távozzunk, költözzünk el. Ez elég nyomós ok, hogy egy ilyen fontos szervezet, mint az EBESZ komolyan vegye. Ezzel szemben azt láttuk, hogy ha mi nem vagyunk ott, nem szólalunk fel, akkor senki meg sem említi, hogy Szerbiában léteznek magyarok is. Maga a szerb kormány képviselője is elismerte, hogy a cigányság körében vannak problémák, amelyeket rendezni kell. Nekünk alkalmunk nyílt arra is, hogy lobbizzunk, mindenkinek átadtuk a felszólalás szövegét, mellékeltünk hozzá egy levelet is, amelyet az egyik temerini fiú írt az apjának a börtönből, valamint átadtuk Matuska Mártonnak az 1944-es eseményekkel foglalkozó, három nyelvre lefordított könyvét. Minden alkalmat ki kell használni, és bízunk abban, hogy az az apparátus, amely az EBESZ-en belül ezekkel a dolgokkal foglalkozik, a mi anyagunkat is feldolgozza majd.
* Említette már a gombosi fiú esetét, amely a zentai kaszárnyában történt. Ezzel kapcsolatban közleményt adtak ki, melynek a végén felkérnek mindenkit: jelentsék a délvidéki MPSZ irodájában, ha tudomást szereznek a magyarok ellen elkövetett bármilyen erőszakosságról, megaláztatásról, fenyegetésről (+381-24-812-588, +381-63-8679593, Zenta, Ivana Gunduliæa 5.).
- Azt tapasztaljuk, hogy ezekben az esetekben általában egyszerű emberekről van szó, akik szeretnének normális életet élni, de belecsöppennek egy olyan helyzetbe, amely nem mindennapi a számukra. Mi már korábban is ugyanezt a munkát végeztük. A polgárháború idején megpróbáltuk hazahozni az embereket a frontról, megmagyaráztuk nekik, miért ne menjenek el katonának, aztán igyekeztünk védelmet nyújtani, ha mégis bántották őket. Információkkal tudunk szolgálni, tanácsokkal láthatjuk el a hozzánk fordulókat. A gombosi fiú esete külön felháborított minket, hiszen itt történt a városban, a polgármester tudott róla, mégis elhallgatták a közvélemény előtt. Mi azt valljuk, hogy minden ilyen esetet a nyilvánosság elé kell tárni, mert az esetleg visszatarthatja a jövőbeni elkövetőket. A zentai bíróság valóban úgy lépett fel, ahogyan kell, azonnal vizsgálati fogságba helyezték az elkövetőket. Megtartották az első tárgyalást, és most már szabadlábról védekezhetnek. Az ügy folytatódik, biztató az, hogy bűntényt tárgyalnak, de ez a fiú az önkormányzat részéről is megérdemelt volna egy kis odafigyelést, például felvilágosítást arról, hogy milyen jogai vannak, hogy kártérítést kérhet a hadseregtől. Mi mindent dokumentálunk, az eseteket eljuttatjuk külföldre, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb visszajutnak, megjelennek a mi kormányzati szerveinknél is.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..