Van, akit az írás szeretete, van, akit a versenyszellem hív a pályázatra, de az mindannyiukban közös, hogy szeretik a magyar irodalom szenttamási írólegendáját.

A tizennegyedik novellapályázat díjátadó ünnepségét augusztus 16-án tartották meg a szenttamási Gion Nándor Emlékház udvarában. Az eseményt Hosszú Anasztázia és Szabó Regina citeramuzsikája nyitotta meg, majd Gion Nándor-szövegrészleteket hallhattunk.

Gruik Ibolya, Balogh Gábor, Móger Tímea, Bíró Tímea, Vicei Károly és Németh Dezső

Az idén 54 pályamunka érkezett be az immár tizennégy éves hagyománynak örvendő novellapályázatra. Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke elmondta, ez egy picit alacsonyabb szám, mint a tavalyi, viszont az 54 között 29 vajdasági szerző van, ami egy nagyon jó arány.

— Jó érzés, hogy egy kicsit felébresztettük a vajdasági szerzőket is, és többen ragadtak tollat, mint a korábbi években. Az alaptevékenységünk a Gion Nándor Emlékház működtetése, emellett februárban rendezzük meg a Gion Nándor Napokat, és igyekszünk a fiatalabb generációk felé is nyitni, ezért rajz- és filmpályázatokat írunk ki. Az eddigi működésünk tizenöt éve alatt 11 novelláskötetet, 2 regényt, 2 ifjúsági regényt, valamint 14 fordításkötetet jelentettünk meg, az idén pedig sikerült lefordítani a 15.-et, az Izsakhárt is, de még várja a szerkesztői, kiadói munkát. A 2024. évi Gion Nándor-novellaantológia jelenleg a kiadónál van, várjuk a megjelenését. Augusztus 14-én volt az emlékház megnyitójának tizenötödik évfordulója. Fontos kiemelni, hogy Szenttamáson és egyáltalán Vajdaságban hasonló jelentőségű kulturális létesítmény nincs, és biztos vagyok benne, hogy az emlékház intézményesítésével nagyon sokat nyernénk. Ennek az intézménynek biztos jövője van, ezt bizonyítják az évről évre ismét megjelenő Gion-regények, az életműsorozat kiadása, az újabb Gion Nándor Szépirodalmi és Műfordítói Pályázatok, irodalmi találkozások, kutatások, a hely idegenforgalmi lehetőségei. A Gion Nándor Emlékház működését anyagiakkal az elmúlt időszakban legtöbbet a Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. segítette. Az anyagiak mellett a zavartalan működéshez szükséges önkéntes munkából, szervezésből az emlékház munkatársai vették és veszik ki részüket, amiért hálás köszönetet mondok nekik. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Gion Nándor Kulturális Központ az elmúlt tizenöt évben összesen 43 kiadványt jelentetett meg, vagy valamennyinek társszerzője volt. Hatalmas anyag ez, melyet nagyon szeretnénk folytatni, hiszen csak a helytörténeti kutatásokban nagyon sok az üresség, a fehér folt, melyet ki kell kutatni, hiszen ezt a szenttamásiak megérdemlik, és el is várják. Nagyon bízom abban, hogy eddigi törekvéseink meghallgatásra találnak, és ezt a munkát sikerül zavartalanul folytatni — hallottuk Németh Dezsőtől.

Galáris citerakettős

Gruik Ibolya újságíró, szerkesztő, a zsűri egyik tagja elmondta, széles témakörben íródtak meg a szövegek.

— Érdekes tapasztalás volt, hogy sokan választották a perifériára szorult emberek élethelyzetének bemutatását. Voltak olyan novellák, amelyekben a humor is helyet kapott, illetve szép jellemrajzok és tájleírások is megjelentek. A zsűri a terjedelmi korlátot kifogásolta, hiszen a novellának is megvan a maga terjedelme, melyet tiszteletben kellene tartani. Úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk, hiszen nemcsak vajdasági szerzők írtak a pályázatra, hanem magyarországiak, erdélyiek és felvidékiek is — mondta el a zsűri tagja.

A legjobb novellaíró az idén a győri Balogh Gábor volt, aki immár kilencedik alkalommal vesz részt a pályázaton. Legelőször harmadik helyezést ért el, és azóta többször volt díjazott. Általában több novellát ír egy-egy megmérettetésre. Az idén három szöveget küldött be, a győztes pályamunka pedig a Gidaszem címet viselte.

— A novellámban az ember és a természet kapcsolatát próbáltam megragadni, illetve szerettem volna azt érzékeltetni, hogy felelősséggel tartozunk a minket körülvevő élőlények iránt, valamint az is lényeges, hogy ezt a felelősséget az emberi fajra is ki kell vetítenünk. Nem szeretek novellákat írni, mert ez egy gályamunka, és alaposan ki is fáradok benne, sokkal jobban szeretek regényt írni, de úgy gondolom, a novellaírás kikerülhetetlen. Ujjgyakorlatnak is kiváló, ha két regény között megírunk néhány novellát. Visszahív erre a novellapályázatra a közeg, maga a hely. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyakori résztvevő leszek, de ideszoktam.

A Mécsvirág együttes (fotók: Varnyú Kristóf)

A második helyezést Bíró Tímea érte el az Ezen az oldalon című novellájával, melyben egy család életét pillanatok alatt megváltoztatják a betörők.

A harmadik díjat Vicei Károly érdemelte ki. A zentai szerző rendszeres résztvevője a pályázatnak, ő is több művel, ráadásul több írói álnévvel jelentkezik. A Mila néni apródjai a szerző egy kamaszkori történetét meséli el, ezen keresztül szerette volna bemutatni az akkori világot.

— A helyszín Temesvár, és 1969-be utaztattam vissza az olvasót, mely egy érdekes év, hiszen túl vagyunk az 1968-ban történt világméretű megmozdulásokon. Igyekeztem vidáman megrajzolni azt a korszakot. A novellaírás esetében is úgy gondolom, hogy az iskolában tanultakat kell alkalmazni, és nagyon fontos, hogy közérthetőségre törekedjen a szerző. A kezdetektől fogva felismertem Gion Nándor értékeit, és rendkívül tiszteltem ezekért. Sajnos azt látom, hogy a Gion-örökség ebbe a szenttamási pályázatba szorult vissza, de itt nagyon elevenen él.

A rangos díjátadó után a 25 éves, zentai Mécsvirág „Amit szivedbe rejtesz” című műsora következett, melyben József Attila megzenésített versei hangzottak el.