A film tavaly február közepén jelent meg, és eddig 108 díjjal büszkélkedhet, köztük a velencei filmfesztivál aranyoroszlánjával is. Egy csendes, befelé forduló történet, a főszerepben Frances McDormanddel, akit a Három óriásplakát Ebbing határában, valamint a Fargo című filmekben láthattunk. Egy középkorú nő utazása Amerikán át.

Nem akármilyen társadalmi réteget vett górcső alá a rendező, előtte pedig 2017-ben az író, Jessica Bruder. Azokról az emberekről mesél, akik 60-as, 70-es éveiket tapossák, és akiket szinte teljesen tönkretett a 2007—2008-beli gazdasági válság. Felemésztette megtakarításukat, vállalkozásukat és a jövőjüket. A nomádok földje ősz hajú hősei nem mehetnek nyugdíjba, de egy otthont sem képesek fenntartani anyagilag. Ezért lakókocsikban járják az amerikai Közép-Nyugatot, különféle szezonális munkákat keresve. A fájdalmon és a keserűségen túl azonban mégis tartogat ez az életstílus valamiféle kozmikus nyugalmat.

Mostanában egyre többet beszélnek a minimalizmusról, melynek lényege, hogy a szükségtelen tárgyak felhalmozása helyett csak a legszükségesebb dolgokra, sőt inkább az élményekre koncentráljunk. A nomádok földje azokról szól, akik — ha nem is tudatosan — a körülmények által belekényszerítve éppen ilyen életet élnek. Jessica Bruder könyvét egyébként nagymértékben inspirálta Bob Wells, az ismert antikapitalista nomád, aki meg is jelenik a filmben, sőt, a végén még egy igazán megható és elgondolkodtató beszédet is mond.

Frances McDormand karaktere, Fern, egy özvegyasszony, aki helyettesítő tanárként dolgozott a nevadai Empire-ben, és aki a helyi gyár bezárása után elhagyni kényszerül addigi világát. Nincs benne önsajnálat, csak élni akarás. Útja során színes figurákba botlik, akik a nomádok világát, érzéseit és élményeit osztják meg vele, mindeközben Fernt amolyan közvetítőként ismerjük meg, aki a két világ közötti átmenetet képviseli.

A nomádok földje valójában arról szól, hogy a rendező a kitalált karaktert — akit egyébként nagymértékben befolyásol a színésznő saját egyénisége is — behelyezi egy kvázi dokumentumfilmes keretbe. McDormand pedig remekül működik: egy igazán kreatív ötlethez sikerült az elmúlt évtizedek egyik legjobb karakterszínészét szerződtetni. Egy kicsit olyan, mint a Mad Max, csak a posztapokaliptikus harci szekereket barátságosabb kisteherautókra és lakókocsikra cserélték. Szinte már meditációs film, melyben nincsenek látványos tragédiák, robbanások és akciójelenetek. Csak néhány fáradt ember, aki élni akar, sőt igyekszik meglátni a szépséget a sorsában.

Mi, nézők pedig a sivatagos tájat, az amerikai kopár vidéket is megismerjük, az igazán látványos operatőri munkának hála. Külön erénye ennek a filmnek, hogy nem próbálja felgöngyölíteni az ok-okozati összefüggéseket. Nem keres bűnösöket és nem hoz ítéletet. Minimalista stílusa ellenére egy elegáns alkotás, melyet elsősorban azoknak ajánlok, akik nem akcióra, inkább valamiféle transzcendentális élményre vágynak. Moziban jelenleg nem vetítik A nomádok földjét, de az internet végtelen videotékájában is fellelhető.

Képek: imdb.com