„Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!” (Ézs 49,15)

A nevezett díj — a Magyarországi Református Nőszövetség 2010. február 20-án kelt határozata értelmében — azoknak a nőszövetségi tagoknak adományozható, „akik munkájukkal jelentősen segítették a Református Nőszövetség céljainak elérését, a keresztyén hit és életvitel, az egyházi munka, a diakónia, a missziói munka, az evangéliumi szellemű közösség építése terén, akik legalább 10 éve tagjai a Református Nőszövetségnek”. Ebben a díjban évente öt személy részesül (egyházkerületként egy-egy, illetve az elnökség javaslata alapján egy fő). A díjazottak oklevelet és emlékplakettet kapnak, az ünnepélyes díjátadót pedig minden év októberének második szombatján rendezik meg.

Az idén (2024-ben) Tóth Edit (Győr, Dunántúl), Ábrám Klára (Miskolc, Tiszáninnen), Erdei Istvánné Csőke Mária nyugalmazott református lelkész (Nyírmeggyes, Tiszántúl), dr. Mezey Jánosné Zsednai Julianna, az országos elnökség jelöltje (Budapest, Kálvin Tér) és dr. Svébisné Juhász Márta (Kecskemét, Dunamellék), a Nőszövetség korábbi elnöke, jelenleg egyik elnökhelyettese részesült ebben a rangos kitüntetésben.

A díj névadójáról: Zsindelyné Tüdős Klára asszony (1895—1980) azok közé tartozott, akik elképzeléseiket meg is tudták valósítani. Nemcsak remek gyakorlati és üzleti érzékkel, de rendkívüli szociális érzékenységgel is megáldotta az Úr. A szép emlékű ft. Ravasz László (1882—1975) református püspök kérésére 1944-ben megszervezte az Országos Református Nőszövetséget, melynek elnöke lett.

Megelőzte mindezt egy ünnepi konferencia, melyhez köszöntőt nt. Szabó Ferenc lelkipásztor és nt. dr. Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke mondott. A találkozó központi igeszakaszát (Ézs 49,15—16) Györky Szilvia tolmácsolá, az ugyancsak felvidéki Nagy Zsuzsanna kutató pedig gróf Andrássy Gyula és neje, Kendeffy Katinka, illetve I. Ferenc József és Erzsébet királyné hiteles, illetve önnön akaratukon kívül is egybefonódó és a XIX. századi magyar történelmünket is lényegesen átformáló életrajzának bemutatására vállalkozott. Istentől adatott. És hallhattuk egy harmadik felső-magyarországi vendég tanúságtételét is. Szabó Mirjamtól, a felvidéki Perbenyik községben 2004-ben alapított, az otthon nélkül maradt anyáknak és gyermekeinek segítséget nyújtó Jó Pásztor Háza Anyaotthon létrehívójának leányától. A folyamatosan épülni és megújulni képes intézményük (meg)létéről, működéséről, jövőbeli terveiről, céljairól…

A szólásra emelkedők sorát Derencsényi Anna előadása zárta, aki vonatkozó kor- és kultúrtörténeti motívumokkal alátámasztva mutatta be a konferencia házigazdájának templomát és gyülekezetét, illetve a bennük zajló közösségi életet. A vizualitást erősítendő egy, a Kálvin téri református templom liturgikus textiljeiből készült alkalmi kiállítást is megtekinthettek az egybegyűltek.

Mindezen szegmenseket pedig az orgona- és a gordonkamuzsika (Bódiss Tamás orgona-, illetve Karasszon Eszter gordonkaművész szolgálatával), az énekhang (a Kálvin Kórus és a gyülekezet által, Pálóczy Krisztina karvezető irányítása alatt), valamint az említettek ötvözete köté egybe. Az alkalomra választott zsoltárok és dicséretek tolmácsolásával. Elbocsátó áldást nt. Benke Kinga mondott.

A találkozó és a díjkiosztó szeretetvendégséggel zárult.