Kisoroszon május 31-én, a 8 órai szentmise után a hívők és a meghívott vendégek a régi katolikus temetőben gyülekeztek, ahol megemlékezést tartottak a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Az I. világháborús emlékkeresztnél a Rozmaring Művelődési Egyesület mutatott be alkalmi műsort, melyben az egyesület kórusának tagjai énekeltek és szavaltak – Sajó Sándor és Ady Endre verse hangzott el. Szekeres Andrea, az egyesület művészeti vezetője felolvasta annak a 63 kisoroszi katonának a nevét, aki az I. világháború harcterein veszítette életét, tűnt el, vagy hadifogságban halt meg.
– A névsor nem teljes, hiszem sokan jelöletlen sírban nyugszanak, vagy idegen földben maradtak. De amíg a nevüket kimondjuk, addig velünk vannak – hangsúlyozta Szekeres Andrea.
Ft. Csipak Csaba atya imát mondott az elesett hőseinkért és nemzetünk megmaradásáért, majd Bacsik Lőrinc Natália a Magyar Nemzeti Tanács, Szekeres Andrea pedig a Rozmaring Művelődési Egyesület nevében helyezett el koszorút.
Csipak Csaba atya
Kabók Attila, a Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke beszédében egyebek között elhangzott:
– Ez a nap nem csak emlékezés, nem csak egy évforduló. Ez a nap főhajtás. Főhajtás azok előtt, akik az életüket adták a hazáért. Azok előtt, akiknek neveit ma felolvastuk. Akik Galícia hófödte határjában, az Isonzó sziklás poklában, a Piave folyó partján, szerbiai harcmezőkön vagy távoli orosz hadifogolytáborokban veszítették életüket. És főhajtás azok előtt is, akik nem fegyverrel, hanem kitartással, hűséggel és csendes szolgálattal harcoltak és harcolnak a magyarság megmaradásáért. Mert őseink egyszer életüket adták a hazáért. Mi ma a hétköznapjainkat adjuk érte. Ma, amikor újra háborúk dúlnak Európában és a világban, különösen fontos emlékezni arra, hogy a béke sosem magától értetődő. A mi népünk pontosan tudja, milyen ára van a háborúnak. Tudjuk, mit jelent elveszíteni az otthont. Tudjuk, mit jelent szétszakítva élni. Ezért nekünk nem gyűlöletet kell örökítenünk, hanem emlékezetet. Méltóságot és békét. A nemzeti összetartozás napja nem a keserűségé. Hanem a hűségé. A hitvallásé. A reményé. Mert amíg magyarul imádkozunk, amíg magyarul énekelünk, amíg kimondjuk egymás nevét, amíg továbbadjuk őseink örökségét, addig van magyar jövő. Köszönöm, hogy ma együtt emlékezünk. Mert aki emlékezik, az nemcsak múltat őriz, hanem jövőt is épít. Hidat. Lelket. Nemzetet – emelte ki Kabók Attila.
Kabók Attila, a Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke
Az egyesület elnökétől megtudtam, jövőre emléktáblát terveznek avatni, melyre kiírják az elesettek nevét. Így maradna meg emlékük a jövő nemzedékeinek is.
A kórus fellépése
Szekeres Andrea és Bacsik Lőrinc Natália koszorúzott
