Rácz Szabó László, vitéz lovag Erdős László honvédezredes, vitéz dr. Bartall Sándor és Sass Tamás

Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezve helyezték el a moholi Szent György-templomban a magyarság összetartozását, egységét jelképező nemzeti lobogót, Budapest V. kerületének, Belváros-Lipótvárosnak az ajándékát.
A forradalom 51. évfordulóján, a moholi római katolikus templomban ünnepi szentmisét tartottak, amely után Baráth Gábor helyi plébános megszentelte azt a nemzeti lobogót, amelyet Budapest V. kerületének, Belváros-Lipótvárosnak a nevében vitéz dr. Bartall Sándor ajándékozott a moholiaknak.
- A magyar nemzeti lobogó a nemzet szimbóluma, és nem a szégyene, ahogyan valótlan módon megpróbálják elhitetni velünk! Legyünk büszkék erre a zászlóra, és legyen ez a zászló bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet egységes, és nem darabolható fel semmilyen erővel sem. Az anyaországnak nem vízumot kellene tennie magyar és magyar közé, hanem meg kellene szüntetnie a határt vagy állampolgárságot adnia! Anyagilag kellene segíteniük a többségében magyarlakta területeket, ezáltal munkahelyet biztosítva az itt élő magyar testvéreknek! A magyar kormány leckét vehetne a szerb politikától nemzetösszefogás és az állampolgárság kérdésben! Határon innen, határon túl, de helyi szinten is felismerjük a báránybőrbe bújtatott farkasokat! Vannak, akik magyarul beszélnek, magukat magyarnak mondják, de a szívük nem tiszta, a szavuk nem igaz, és amit tesznek, csak üres fecsegés - hangsúlyozta ünnepi beszédében Sass Tamás, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke.
Vitéz dr. Bartall László, Budapest Belváros-Lipótváros oktatási testvérvárosi bizottságának elnöke Rogán Antalnak, az V. kerület polgármesterének az üzenetét tolmácsolva kiemelte: az anyaországnak szem előtt kell tartania a határon túli magyarság érdekeit és nem szabad megengednie, hogy újabb függönyt eresszenek magyar és magyar közé.
Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke köszöntőjében kiemelte: a most megszentelt nemzeti lobogó az ötödik azoknak a Délvidékre hozott zászlóknak a sorában, amelyek a magyarság összetartozásának jelképei, amelyekből az ittenieknek erőt és bátorságot kell meríteniük ahhoz, hogy megmaradjanak magyarságukban és igyekezzenek talpra állni.
A forradalom évfordulóját alkalmi műsorral is emlékezetesebbé tették. Wass Albert Kard és kasza című művéből mondott részletet Molnár Ildikó, énekelt a magyarkanizsai Pedagóguskórus, valamint Lakatos Zsolt és énekkara. A megemlékezést végül Megumi Teshima hegedűművésznő szólója és Burány Árpád szavalata után a Szózattal és a Délvidéki himnusszal zárták.