* A választás után hogyan látja, Miniszter Úr a magyar jobboldal helyzetét? Szükség van-e a konzervatív tábor megújulására?
- Egy választási vereség után nem kétséges, hogy meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel ki lehet köszörülni ezt a csorbát, hogy a következő választáson többségbe kerülhessen a konzervatív tábor. Ez négy év múlva lesz aktuális, de már most alaposan ki kell elemezni a történteket. Nekem személy szerint nem lett volna kifogásom a kétpárti parlament ellen - ha lett volna két jó párt. Azt azonban látnunk kell, hogy jelentős az a társadalmi réteg, amely egyik nagy pártban sem bízik. Most tehát a jobboldalon is több pártra van szükség. Ha végigtekintünk az elmúlt négy éven, egyértelművé válik, hogy amint 2002-ben, úgy most is teljesen más lett volna a kormány összetétele, ha a konzervatív tábor is két világosan elkülöníthető, de egymással szoros szövetségben lévő párttal vág neki a választásoknak. Most úgy tűnik, hogy ez a vélemény egyre inkább teret nyer. Nevezetesen, a Fidesz mellett szükség van minimálisan egy másik jobboldali erőre, amely az előbbinek korrekt partnere. Ezt az erőt jelenleg az újraszületett Kereszténydemokrata Néppárt testesítheti majd meg. Az MDF az első forduló utáni politikájával olyan mértékben vált elfogadhatatlanná a választók egy jelentős csoportjának, hogy ha megmarad is a politikai palettán, az már egy más párt lesz, mint aminek eredetileg definiálta önmagát, hiszen végérvényesen elszakadt a régi gyökerektől - az Antall-féle MDF-től. Meglátásom szerint szükség van a magyar vidék és gazdatársadalom hiteles képviseletére is, ezt a szerepet egy megújuló kisgazdapárt lenne képes betölteni. Összefoglalva tehát: a jobboldalon két vagy három olyan pártot kell létrehozni a változás érdekében, amelyek képesek a parlamenti küszöb biztos átlépésére. Egy ilyen opciónak jó esélye lesz négy év múlva leváltani a mostani győzteseket - ha hiteles és rokonszenves tagjai, vezetői lesznek.
* Egy évtized távlatából hogyan véli: szükség van-e az antalli nemzetpolitika újragondolására?
- Az alapvető cél a nemzet egészének a megmaradása, lehetőleg a szülőföldön. A határon túli területeken ennek alapja az a személyelvi és területi autonómia, amely összhangban van az európai normákkal. Magyarország már az EU és a NATO tagja. A gazdasági életben is jelentős átalakulás, erőátrendeződés történt, Oroszország ma már újra aktív szereplője a nagyhatalmi színtérnek. A nemzetközi gazdasági és politikai körülmények tehát megváltoztak. Ez azt jelenti, hogy a nemzetpolitika egyes részletei jelentős módosítást igényelnek. Ebben sokat tehetnek a szakemberek és az a gondolatvilág, amelyet a civil társadalom képvisel. Ennek előtérbe helyezését kísérli meg most a köztársasági elnök úr is. Szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül fontosnak tartom továbbra is azt az antalli alapelvet, hogy a mindenkori magyar kormánynak tiszteletben kell tartania a határon túli magyarság politikai autonómiáját. Nekünk elsősorban az általuk fontosnak tartott célokat kell támogatnunk. Nem Budapestnek kell kitalálnia azt, hogy mi jó az erdélyi vagy a délvidéki magyarságnak. Ezt az ott élőknek kell megmondaniuk.
* Heves indulatokat gerjeszt a kisebbségi pluralizmus, többpártrendszer kérdése. Ön mint történész és diplomata hogyan vélekedik róla?
- Biztosan sokakat sérteni fog, ha most erről a kérdésről határozott véleményt fogalmazok meg. Ennek ellenére meg kell tennem. Történelmi és politikai tapasztalatok is alátámasztják azt a tényt, hogy a nemzeti célokért egységesen kiálló párt vagy mozgalom sokkal többet tud tenni és elérni az adott közösség érdekében, mint ha ezt az erőt szétaprózzák. Veszélybe kerülhet a parlamenti bejutás, mint Románia esetében, vagy ellehetetlenül, mint a Délvidéken. Ez egy alapvető ésszerűségi kérdés. Természetesen fontosnak tartom a pluralizmust, de ez nagyon könnyen megteremthető akár egy párton belül is. Az RMDSZ vezetőjének, Markó Bélának - aki egyben jó barátom is - már elmondtam, és újra el fogom mondani: most rajta van a sor, hogy bizonyos lépésekkel, gesztusokkal vonja, hívja vissza azokat, akik elszakadtak vagy eltávolodtak az RMDSZ-től. Ha ez nem megy, akkor pedig fogadja el azt a javaslatot, hogy a közösségen belül előválasztásokat tartsanak egy-egy megmérettetés előtt. Amerikában ez egy régi és fontos szabály. Mindkét párt így dönt az elnöki és a kormányzói tisztségért induló személyről is. Aki a legnagyobb támogatást tudja maga mögött, amellé sorakozik fel egységesen az egész párt. Ezt az érettséget nekünk magyaroknak is el kell érnünk. Hogy amikor a tét már véresen komoly - az, hogy ki és hány magyar ember kerül be az adott ország parlamentjébe -, akkor egységesen lépjünk fel.
* Mit tehet a mindenkori magyar kormány az autonómia - elsősorban a területi autonómiák - létrejötte érdekében?
- A mindenkori magyar kormánynak következetesnek kellene lennie ebben a kérdésben. Sajnos, azt kell látnunk, hogy ma Magyarországon az egyik kormány jobban kiáll e mellett a kérdés mellett, mint a másik. Ez eleve rontja az esélyeket. A szomszédjaink ezt igen jól érzékelik, s a puhább magatartás esetében a kérdést azonnal lesöprik az asztalról. Ezzel együtt nagyon fontos a nemzetközi támogatás is. A magyar kormánynak nem volna szabad attól félnie, hogy a nemzetközi közvéleményben túl kevesen támogatják ezt a követelést. Az ésszerű érvek a mi oldalunkon vannak. Az érveinket immáron az EU legmagasabb testületeiben tudjuk kifejteni: mind a parlamenti fórumon, mind a miniszterek tanácsában. Tehát van lehetőség arra, hogy az érveinket megismerje a világ közvéleménye. Nem szabad tehát feladni ezt a küzdelmet. El kell érnünk azt, hogy az EU kiálljon az autonómia mellett, hiszen ez egybevág a saját gyakorlatával, elveivel, sőt tételes konvenciók és ajánlások is megfogalmazzák ezt az igényt. Ha mondjuk Kosovo esetében a függetlenség előfeltétele az ott élő szerbek autonómiájának a biztosítása, úgy az EU nem mondhatja azt, hogy ezt nem támogatja a délvidéki vagy a székelyföldi magyarok esetében. Az EU a kosovói rendezés után erkölcsileg nem mondhat nemet a magyar területi autonómiára. Ha pedig mégis, akkor Magyarországnak jó esélye van arra, hogy ezt a kérdést az egész világ elé tárja, hogy szövetségesekre leljen, s egyértelművé tegye azt, hogy az Európai Unió nem alkalmazhat kettős mércét. A kérdés tehát nem reménytelen, de az előfeltétele az, hogy a magyar politikai elit egységesen és határozottan kiálljon az autonómiákért.