A nagyszülők jelentősége

A nagyszülők jelentősége

Esetemben azon a napon, amikor anyává lettem, az anyukám nagymamává vált, az apai oldalról pedig már tizenkétszeres nagyszülőség következett. Ez az anyukámmal való kapcsolatomat is átformálta, türelmesebbé, elfogadóbbá váltunk.

A gyerekek érkezésével már három nemzedéknek kell megtanulnia együttműködni, s mivel gyakran ezeket a kapcsolatokat mi tartjuk össze, igyekszünk elérni, hogy lehetőleg zökkenőmentesek legyenek. Bizony, vannak könnyebben és nehezebben kezelhető szülők is, és ha nincs szerencsénk, sok-sok küzdelem vár ránk. De be kell látnunk, minél jobban kijövünk a szüleinkkel, a gyerekeink annál kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesznek.

Talán a legfontosabb követhető tanács, hogy hagyjuk, a szüleink hadd legyenek nagyszülők, illetve hogy a maguk módján vegyenek részt a nevelésben. Jó esetben egynél több nagyszülő is van, s az egyik mindig nyitott lesz arra, hogy focizzon vagy szerelgessen a gyerekkel, a másik meg talán a főzés rejtelmeibe vezeti be, vagy mondókákat tanít neki. A nagymamák és a nagypapák már nem szorongnak, hogy valamit rosszul csinálnak, már nem nyomja a vállukat ez a felelősség, és bizony megtehetik, hogy erősségeiket kihasználva mindig rendesek, megalkuvók legyenek, s a rossz oldalukat egyáltalán ne mutassák meg, ha nem akarják — vagyis a „piszkos munka” most már a szülőkre hárul. Ettől persze meg lehet egyezni bizonyos nevelési attitűdökben, keretekben — de ne feledjünk hálásnak lenni azért, hogy mellettünk vannak.

Szülőnek lenni nagyon fárasztó, és minden egyes gyerek érkezésével csak bonyolódnak a logisztikai feladatok. Az időnkbe bele kell hogy férjen a gyereknevelés és a munka is, a gyerekek óvodába/iskolába vitele, a különórák, az edzések, a barátkozás, a szülinapi bulik stb. Ilyenkor bizony jó, ha van egy olyan nagyszülő, aki be tud ugrani ezekbe a folyamatokba, még ha csak néhány órára is. A nagyszülők természetesen nem kötelesek minden idejüket ránk áldozni, ezért ha egy feladatról nem tudjuk biztosan, hogy szívesen megtennék-e, inkább fel se hozzuk nekik.


Illusztráció: Depositphotos.com

Másrészt ha hajlandóak is sokat segíteni, ne feledjük, hogy már nincs annyi energiájuk, mint régen, sőt, más gyerekéről sokkal nehezebb gondoskodni, mint a sajátunkról. Bármikor bármire nemet mondhatnak, és ezt nekünk tiszteletben kell tartanunk! Mindezt sokban segítheti, ha megbeszéljük velük, mi az, amiben szívesen részt vennének a gyerekek körül, és mi az, ami már nehézkes számukra, illetve azt is egyeztetni kell, hogy mikor segítenének. Van, aki a ház körüli teendőket tudja inkább átvállalni, ha mi magunk nem érkezünk, van, aki a vasárnapi családi ebédekkel kedveskedik...

Azt is érdemes tisztán látni, hogy más egy kisbaba, és más egy kisiskolás vagy egy kiskamasz nagyijának/nagypapijának lenni. Vannak nagyszülők, akik hihetetlen gyorsan felveszik a ritmust az új szerepben, de tizen-egynéhány évvel később már nem biztos, hogy olyan könnyen megtalálják a közös hangot egy kamasszal, akit már kétnemzedéknyi távolság választ el tőlük, és körülbelül három-négy generációváltás. Ha mindezek mellett sincs ínyünkre az, ahogyan a szüleink nagyszülőként viselkednek, felhozhatjuk ugyan a témát, de csak óvatosan, hiszen egyrészt minden nagyszülő érzékeny a kritikára — mi is azok leszünk —, másrészt ez nem egy velünk született tudás, a szülőséghez hasonlóan nem is tanulható meg könyvekből. A korszakokon és a technológián kívül a gyereknevelési stílus is sokat változott. Sőt, gyakran mi is szívesen megtartjuk a jó dolgokat a gyerekkorunkból, de a kellemetlenebb élményeket szeretnénk átírni, azaz a gyermekeinkkel kapcsolatban másként csinálni, és ez a nagyszülőkre is igaz lehet. Ráadásul a társunk szülei is hozzák a maguk „élményeit”. Talán jó, ha észben tartjuk, hogy a szüleink véleménynyilvánítása nem kötözködés — csak jót akarnak az unokáiknak, és törődnek velük. Vagyis a mi feladatunk az, hogy a gyerekek a lehető legjobb viszonyt alakítsák ki a nagyszüleikkel, legalábbis addig, amíg elég idősek nem lesznek ahhoz, hogy a kapcsolataikról ők maguk döntsenek. Azokat a szülőket, akikkel az egyetlen gond az, hogy tőlünk távol élnek, nem szabad kizárni a gyerekeink életéből, hiszen ez a helyzet lehetőséget adhat például a nyaraltatásra, ha a nagyszülők nyitottak erre. A gyerekeink természetesen nem kerülhetnek igazán jó kapcsolatba a nagyszüleikkel, ha mi magunk — akiknek az értékítéletében a kicsik bíznak — panaszkodással azt a benyomást keltjük, hogy nem tiszteljük őket. Különösen felkavaró egy gyermeknek, ha azt látja, negatívan viszonyulunk valakihez, akit ők kedvelnek, vagy szeretnénk, ha kedvelnének. Máskor meg maga a gyermek panaszkodik a nagyszülőre — ilyenkor a leghatékonyabb, ha együtt érzünk a gyerekkel, de a másik felet is megvédjük.

Amikor a három nemzedék együtt vagy közel él egymáshoz, és a szülők nagyon elfoglaltak, az is előfordul, hogy a nagyszülőnek kell egy kissé szigorúbbnak lennie.

A nagyszülők történetei mindig hódítanak, mindig érdekesebbek és patinásabbak. Különösen azokat kedvelik a gyerekek, amelyekben rólunk, a szüleikről derülnek ki vicces, titkos részletek (Amikor apukád zöldcseresznyét evett…, Amikor az anyukád elbújt a spájzban…). A nagyszülők gyakran abban is segíthetnek, hogy az unokák életének minden fontos pillanatát (az első szavakat, első lépéseket, az első óvodai/iskolai napot stb.) ünnepivé tudják tenni, s ha nem is készül minden esetben ünnepi húsleves, egy nagyszülői dicséret, biztatás csodákra képes. 

A nagyszülők és a dédszülők — akiket a gyermek meg is ismerhetett — személye és halála nem lehet tabu. A beszélgetések témái lehetnek, képeket is mutathatunk, sőt, akár a saját érzéseinket is feltárhatjuk, a korábban elhunyt nagyszülőkről pedig élhetnek történetek, saját élmények, olyan anekdoták, amelyek kedvesek, és közelebb hozhatják őket, s így erősebben földelik le a gyerekeket a „gyökereik” által. A szülők után a nagyszülők a biztos, állandó pontok a gyermek éltében. Ezért ezzel a helyzettel élni és nem visszaélni kell. Azok a gyerekek, akiket szeretnek, akik a család minden tagjának a támogatását évezik, már korán meg fogják érezni, hogyan is működik jól egy emberi kapcsolat.

A nagyszülők kényeztetési viszonyulásai és az unokák tiltott „csemegékkel” való kielégítése mögött sok minden állhat, de egy biztos: az unokákban ilyenkor — főleg ha érzelmileg közel állnak a nagyszülőkhöz — kialakulhat az úgynevezett lojalitáskonfliktus-élmény, sőt, még a játszmázás művészetét is elsajátíthatják. A nagyszülők cinkosaivá válhatnak, anélkül, hogy ezt önként vállalnák, noha nyilván nem ezt a mintát akarja átadni egy nagyszülő. Ez később a szülők egyéb hibáira való mutogatással is folytatódhat, ám mielőtt idáig fajulnának a dolgok, jó lenne megfogalmazni a szülői oldalról azokat az alapszabályokat, amelyekhez az unoka érdekében ragaszkodni szeretnének — ki-ki a saját szülei felé kommunikálva őket. Pont.

Emellett a konfliktusokat nem lehet megúszni, de félnünk sem kell tőlük, ezek ugyanis az emberi kapcsolatok mozgatói. Ráadásul a nagyszülőknek ideje megbízniuk szülővé vált gyermekeikben és képességükben, hogy mindezt meg tudják oldani, amellett pedig jut elég feladat nekik is.

A reklámokból olyan üzenetet is kapunk, hogy a távol élő nagymama is tud mesét olvasni a cybertérben esténként. Tudva azonban, hogy képtelenség teljesen pótolni a fizikai kapcsolatot, ha lehetséges, törekedjünk a fizikai találkozások megvalósítására, mert azok a legbensőségesebbek. Napjainkban már nem meglepő, hogy a kétdimenziós nagypapa egyszer csak megjelenik az ajtóban, és lehet vele fogócskázni, majd ismét a képernyőn át énekli neki a gyerkőc az aznap tanult dalocskát.

Végezetül elmondanám: tudom, nem helyes érzelmileg zsarolni a nagyszülőket, és nyilván nélkülük is elboldogulnánk, ha nem tehetnénk másképp, de én nagyon hálás vagyok, hogy ennyi segítséget és szeretetet kaphatnak a gyerekeim (és én is) a nagyszüleiktől.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lélekbúvár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A nagyszülők jelentősége
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2019.11.10.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
A nagyszülők jelentősége
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2019.10.31.
  • LXXIV. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink