A rendezvény legelején az egybegyűltek közösen elénekelték a himnuszt, majd Jenovay Lajos elnök köszöntője következett. Az ünnepség szónoka Kovács Elvira parlamenti képviselő, a VMSZ alelnöke volt, akit örömmel tölt el, hogy manapság minden kisebb településen tartanak alkalmi rendezvényt.

— Ilyenkor arra emlékezünk, hogy közös hittel és akarattal, közös célok megfogalmazásával és közös cselekvéssel bármire képesek vagyunk. Ahogyan elődeink 170 évvel ezelőtt, képesek voltak önmaguk kezébe venni sorsukat, nekünk is ma, vajdasági magyaroknak, kezünkbe kell tartanunk saját sorsunkat, hisz csak így építhetjük jövőnket. Akkori elődeink tudtak és mertek cselekedni, akkor is, amikor a kezdeti biztató körülményeket felváltották a kedvezőtlenek. Nem adták fel, nem hátráltak meg, összefogtak, s együtt próbáltak meg változtatni. Őseink akkori függetlenségi harca ugyan elbukott, de az áldozat nem volt hiábavaló, a küzdelem meghozta gyümölcsét, ha később is, a kiegyezés alkalmával. Ez a forradalom tanúbizonysága annak, hogy a magyar nemzet méltó a fennmaradásra. Méltó volt erre akkor, és méltó erre ma is. Nekünk, a ma itt élő magyaroknak is hasonló elszántságra és a jövőbe vetett töretlen hitre, bizalomra van szükségünk. Nincs más dolgunk, mint erőt meríteni akkori elődeink elszántságából és kitartásából. Tisztelt hölgyeim és uraim, ne merüljön fel bennünk a feladás gondolata! Ne engedjük meg azt, hogy a nehézségek közepette csak sodorjon bennünket az élet, hanem erőt merítve őseink elszántságából, küzdjük le az elénk gördülő akadályokat. Természetesen mindannyiunk számára világos, hogy az ország, így a vajdasági magyar közösség is óriási megpróbáltatásokon ment keresztül, s megy keresztül még ma is. De szüleink, nagyszüleink, elődeink is szembesültek ilyen, sőt nagyobb problémákkal, mint amilyenekkel mi ma szembesülünk. Rengeteg megpróbáltatás érte őket, bennünket, s mégis kitartottunk, megmaradtunk, sikerült összefogva megőriznünk a reményt, s tovább adni azt a jövő nemzedékei számára. A remény nem veszhet el szívünkből. Ha elődeink szívében nem égett volna a remény lángja, a szabadságharc el sem kezdődött volna — mondta ünnepi beszédében Kovács Elvira.

A rendezvény keretében Jenovay Lajos is felidézte a 170 évvel történt eseményeket, Balázs József Arany János Nemzetőr-dal című költeményét adta elő, Tabacski Edit könyvtáros pedig a forradalomban részt vett, vagy valami módon hozzájárult hölgyekről értekezett. A többi között szólt Lebstück Máriáról, honvéd főhadnagyról, Bányai Júliáról, a szabadságharc századosáról, Kossuth Zsuzsannáról, Kossuth Lajos legfiatalabb húgáról, Szendrei Júliáról, Petőfi feleségéről és másokról.

Az est keretében közreműködött az Emmanuel kamarakórus is Dutina Vilma karnagy vezényletével.