Hárman a nagy családból

A felejthetetlen élményt nyújtó fellépés után, melyben a Hargita megyei szentegyházi Gyermekfilharmónia Szabadka közönséget részesítette, alig vártam, hogy az együttes tagjaival is elbeszélgethessek. Az alábbiakban hármukat kérdeztem arról: mit is jelent számukra a Gyerekfilharmónia tagjának lenni.
- Mihály Zoltán vagyok, Szentegyházáról érkeztem, a Tamási Áron Általános Iskola tanulója voltam, most a székelyudvarhelyi református gimnázium 11. osztályába járok. Nagyon szeretem a Filharmóniát. Hét éve vagyok benne, eleinte, fél évig kórustag voltam, aztán elkezdtem hegedülni, harmadhegedűsként, és egy évre rá áthelyeztek az elsőbe, és hat éve itt vagyok. Megtiszteltetés számomra, hogy ebben az együttesben játszhatok. A turnék közül a 2004-beli törökországi tette rám a legnagyobb hatást. Azok a teljesen idegen emberek nagyon kedvesek és szeretetteljesek voltak.
Sok turnén voltunk már. A múltkoriban az egyik zeneszám előadásakor elgondolkodtam rajta, vajon hányadszor játsszuk is mi már ezt! - mondja mosolyogva Zoltán. - Ketten tanítanak a Filiben - ahogy mi a Gyermekfilharmóniát nevezzük - hegedűt: Haáz Sándor tanár úr és Szabó Enikő tanító néni. Én Haáz tanár úr tanítványa voltam. Most már kiöregedőben vagyok ebből az együttesből.
A filharmóniával párhuzamosan ismerekedtem meg a bútorfestészettel is. A múzeumházunkban ugyanis, ahol a próbák folytak, népmesterségi táborok szervezését tervezgették, s egy alkalommal a tanár úr felvetette: ha van kedvetek s festői hajlamotok, akkor gyertek, próbáljátok meg a bútorfestést. Három vezető három különböző mintavilágot tanít. Én a háromszékit tanulom. Nagyon beleszerettem ezekbe a motívumokba, jól el tudok velük szórakozni, és zsebpénzre is szert teszek a kis használati tárgyak eladásával - újságolja az ügyes bútorfestő.
- Filip Aletta a nevem, Szentegyházáról jöttem, huszonöt éves vagyok, Udvarhelyen dolgozom a kórházban mint gyógyszerészasszisztens. A kórusba nyolc évvel ezelőtt Haáz tanár úr hívására érkeztem, s azóta itt vagyok. Úgy érzem, olyan a Fili, mint egy nagy család, és talán pótolja azt, hogy nincs testvérem. Szeretek énekelni, szívesen foglalkozom a kisebbekkel, jól érzem magam. A tavalyelőtti munkácsi fellépést nagyon élvezetesnek találtam, a vár, a környezet szépsége egészen elvarázsolt. Tavaly sajnálatomra lemaradtam az ausztriai kirándulásról, egyébként azonban minden ország, minden nép kultúrája érdekel. A komolyzenét is szeretem, de a népdalok közelebb állnak hozzám. Egy különösen a szívemhez nőtt, melyből hadd idézzek: ,,Piros szivárvány koszorúzza az eget,/ koszorúzza a gyergyói nagy hegyet,/ koszorúzza, mint a levél a dinnyét,/ sírhatsz, galambom,/ úgysem leszek a tiéd!”
- Simon Dorottya vagyok Szentegyházáról, ötödik osztályba járok, és négy éve éneklek a Gyerekfilharmóniában. Amikor annak idején láttam, hogy mennyi társam tagja lesz ennek az együttesnek, én is kedvet kaptam hozzá. Nagyon sok szép élményben lehet így részem, de sok izgalomban is. Minden népdalt szeretek, de a komolyzenét is. Fellépéskor nem izgulok, mert már megszoktam, és sokáig, nagyon sokáig szeretnék még a Fili tagja lenni. Amióta itt vagyok, sok új barátot szereztem. Az éneklés mellett hangszeren is tanulok játszani, hegedülök. Szentegyházát nemrég nyilvánították várossá. Haáz tanár úr a Gyrekefilharmónia alapításával híressé tette a településünket. Gyönyörű hegyvidéken élek, lombhullató és fenyves erdők ölelésében. Szabadka városát is szépnek találom, és izgalommal várom, hogy megismerhessem Zentát, Újvidéket, Székelykevét!
Haáz tanár úr együttesében nyolctól huszonöt évesek vannak, de akár az ötvenöt éveseknek is helyük lehet benne, egy feltétellel: ha úgy viselkednek, mint a gyerekek!