home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A munkát mindennap el kell végezni!
TORNYI Endre
2006.02.15.
LXI. évf. 7. szám

Hódegyházán a Vastag családnál a családfővel, Vilmossal és a feleségével, Ilonával beszélgettem, akiknek van egy 21 éves, egyetemi hallgató és egy 6 éves kislányuk. A témába, amely a földművesek és az állattenyésztők sorsa és gondjai voltak a kis faluban, bekapcsolódtak a szomszédjaik: Kurunci Erika...

Hódegyházán a Vastag családnál a családfővel, Vilmossal és a feleségével, Ilonával beszélgettem, akiknek van egy 21 éves, egyetemi hallgató és egy 6 éves kislányuk. A témába, amely a földművesek és az állattenyésztők sorsa és gondjai voltak a kis faluban, bekapcsolódtak a szomszédjaik: Kurunci Erika és Fleisz Ernő is.
* Milyen volt régen Hódegyházán az állattenyésztők és a földművesek helyzete?
- Valamikor ezer dinárból mindent be tudtunk vásárolni a konyhára, persze akkor még Padén éltünk az én családommal, de úgy hiszem, így volt ez akkoriban Hódegyházán. Most már semmire sem elég az az ezer dinár. Manapság nincs értéke a pénznek. Amiből megélhetnénk, annak az árát csak nyomják le, a többit meg emelik fel - mondja Erika.
Vilmos folytatja: Régen tudtunk szolidan élni, de ez most nagyon nehéz. 1980-tól a párom és én haladtunk előre. Szinte minden évben vásároltunk valamit a traktorhoz. 1990-ig bővíthettük azt, amink most van. Sajnos, ennek már vége.
- Aki annak idején termelni szeretett volna, az ültetett egy hold hagymát, és megoldódott az évi jövedelme, ellentétben a mai helyzettel, amikor egy hold hagymából egyáltalán nem lehet megélni - véli Ernő.
* Jelenleg mekkora az állatállományuk?
Vilmos: Én kistermelő vagyok, kevés a jószágom, két tehenem, egy üszőborjúm, néhány bárányom van. Bővítenem kellene az állományt ahhoz, hogy meg tudjunk élni. Ha be tudnék állítani száz tehenet, akkor nagyobb jövedelmünk lenne, de ezzel a kevés tehénnel nagyon nehéz. Semmi jót sem látok a jövőben, mert ha a kistermelők nem tudják bővíteni az állományukat, akkor szerintem el vannak veszve.
Ernő: A kicsik mindig kisebbek lesznek, a nagyok viszont gyarapodnak. Most kellene kihasználni az alkalmat, de sajnos, sokan vannak azok, akik ezt nem tehetik meg. Ahol sok van, ott maradhat valami, de a kevés után semmi.
* Kapnak-e a termelők az államtól vagy a tejfelvásárló üzemtől valamilyen segítséget?
Vilmos: Az államtól kapunk gázolaj-visszatérítési lehetőséget. Hektáronként 60 liter kell, annak a 30%-át adja vissza az állam.
- A tejgyárak csak ígérnek. Hasas üszőket kaptak azok, akiknek volt 50-60 darab tehenük, akiknek viszont nem volt annyi, azoknak csak az ígéret maradt. A tej ára csak 17 dinár a prémiummal együtt - tette hozzá a felesége, majd Vilmos folytatta:
- Nagyon alacsonyak a jószágárak, de sajnos, ha az embernek nincs pénze, akkor el kell adnia, mert nincs más választásunk. Szinte semminek sincs védőára.
Ernő: 1993-ban torpant meg minden. Manapság, ha az embernek nincs plusz keresete, akkor nagyon nehezen tud megélni. Mi 2000-ben is szállítottunk sertéseket, akkor 94 dinár volt az ára, 2006 január végén pedig 95 dinár.
- 105 dinár volt, de most már csak 95 dinár a disznó ára. Lehetséges, hogy azért, mert jó termés volt tavaly?! Nem tudom... - egészítette ki Vilmos.
* Azért csak van valami haszon az állattartáson. Vagy tévednék?
Ernő: Haszon nincs, csupán a következő évre való van meg, egy kis szerencsével. Mi, kis földművesek és állattenyésztők a pozitív nullán állunk, a pénzt, ami apródonként jön be, nagyban adjuk ki.
Vilmos: Számoljunk egy kicsit! 10 kg abrak ára legyen 70 dinár, 10 kg hereszénáé 60 dinár, és a 10 kg fűszénáé legyen 40 dinár. Ezt a mennyiséget illendő lenne odaadni a jószágnak. Tételezzük fel, hogy a tehén nagy tejhozamú, 20 liter tejet ad, ami a tejártérítéssel együtt 17 dinár. Összeadjuk az abrakot, a hereszénát meg a fűszénát, az összesen 170 dinár. A 20 liter tejet beadjuk a tejcsarnokba, kapunk érte 340 dinárt. De mi ebből a haszon? Igen, a 170 dinár, de hol vannak még az egyéb költségek? Éppen csak marad valami, amiből nekünk meg kell élnünk. Ott vagyunk a nulla közelében, ami siralmas. A takarmányból meg a többiből visszakapott haszon nem elég a lányom iskoláztatására, de valahogy mindig elő kell teremtenünk.
* A terveikről...
Ernő: Én maradok továbbra is a földnél meg a jószágoknál, hiszen nincs más választásom. Egyszer ennek, máskor annak nincs ára, majd kínlódunk tovább, mint ahogyan eddig is. A napszámba járók is sokan vannak. Rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy valahogy megéljünk. Néha már nem is gondolkodom, csak dolgozom, mint egy robot. A megszokott munkát mindennap el kell végezni.
- A kistermelőnek nagyon meg kell gondolnia, hogy mit tesz, de nincs sok lehetősége. Máról holnapra élünk. Hódegyházán kevés a lehetőség, nemcsak nekünk, hanem a falubeli fiataloknak is. Mi bízunk, és erősen reméljük, hogy jóra fordul a helyzet - zárta le a beszélgetést Vilmos.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..