Elhalványodó és fekete-fehér fotók. Manapság, azaz a virtuális valóság és a mobiltelefonok korszakában hajlamosak vagyunk elfelejteni, esetleg avíttnak tartani az évtizedes vagy évszázados emlékekről készült felvételeket. Két, kishegyesi származású fiatalember, Tóth Árpád és Csernik Márton mindezt nem így gondolja. Ezért hozták létre a Kishegyesi Digitális Archívumot. Tóth Árpáddal beszélgettem.
 Tóth Árpád |
* Honnan ered az ötlet, hogy egy virtuális teret kellene szentelni Kishegyes múltjának?
— Az apai nagyapámról kerestem fotókat, de nem nagyon találtam a családi albumban, innen az ötlet. Mivel nagyon sok történetet hallottam a nagyapámról, hogy az emberek szerették és kedvelték, továbbá jóvágású fiatalembernek tartották, mindenképp kíváncsi voltam rá, érdekelt, milyen is volt. Végül az egyik nagynéném említette, hogy létezik egy videótekercs, melyen van néhány felvétel a nagyapámról. Ezt a VHS-kazettát megtaláltam, és lementettem róla a felvételeket, avagy digitalizáltam. Ekkor merült fel bennem, hogy érdemes volna nemcsak a családi fotókat, hanem az egész település, azaz Kishegyes múltját tartalmazó felvételeket is összegyűjteni. Ilyen régi képeket sokfelé láthatunk az interneten, akár közösségi oldalakon, de nincsenek egy helyre összegyűjtve és rendszerezve. Ezért úgy döntöttem, annak érdekében, hogy mindenki hozzáférhessen ezekhez a régi emlékképekhez, szerkesztek egy oldalt. Felhívást tettem közzé, melyre Csernik Márton jelentkezett, hogy ő szívesen vállalná az oldal technikai kialakítását és természetesen az anyag digitalizálását is. Ő szintén kishegyesi származású, tehát nagyon közel áll hozzá a téma. Szóval így indítottuk közösen útjára a Kishegyesi Digitális Archívumot. Elkezdtünk idősebb embereket, ismertebb hegyesieket felkeresni annak érdekében, hogy jelentősebb számú felvétel gyűljön össze.
(Fotók: A Kishegyesi Digitális Archívum felvételei) Mészáros Sándor asztalosmester (1939)
* A fotókról, régi képekről mit érdemes kiemelni, hogyan csoportosíthatóak?
— Az internetes oldalon kategorizálva, dátummal ellátva találhatóak meg a fényképek, és ezáltal könnyű őket visszakeresni. Egyes felvételek mellett rövid leírás is van, attól függően, hogy mennyi információt tudunk egy-egy képről. Nagyjából száz címke között lehet böngészni.
Szüreti emlék 1938-ból
* Mennyi fotó van a digitális képtárban jelenleg, melyek a legrégebbiek, a legritkábbak, valamint a legérdekesebbek?
— Eddig mintegy 5000 fényképet digitalizáltunk. A legrégebbi felvétel egy katonát ábrázol 1883-ból. A legérdekesebb számomra egy asztalosmester fotója, Mészáros Sándoré, aki kiváló iparos volt. Vannak ritkaságok is a gyűjteményben, de igazából minden fotó értékes, hiszen fontos pillanatokat őriz.
Leventék Kishegyesen az 1940-es éves elején
* A digitális archívumba nemcsak képek, hanem videófelvételek is bekerültek. Miről szólnak ezek a kisfilmek?
— Igen, létrehoztunk egy YouTube-oldalt is, melyre nagyjából 30 videófelvételt töltöttünk fel, további 30 pedig előkészítés alatt áll. Az egykori osztályfőnökömtől kaptuk egyébként a legtöbb kisfilmet, ezeket főként az Újvidéki Rádió és Televízió készítette. A filmeken számtalan dolog megtalálható a település és Vajdaság kapcsán. Például az egykori kézilabdameccsek, különféle összejövetelek és rendezvények.
Szüreti mulatság (1951, Dömötör kocsma)
* Milyenek az eddigi visszajelzések? Érdekli a helyieket és a településről elszármazottakat a téma?
— Az érdeklődés változatosnak mondható, vannak olyan periódusok, amikor az emberek jobban érdeklődnek az archívum iránt, máskor viszont kevésbé. A visszajelzések mindenképp pozitívak, főként azért, mert az emberek örülnek annak, hogy minden egy tárhelyre kerül, és ezáltal megőrződik a jövő számára. Az idősebb generáció érthető módon még inkább örül ennek. A Facebook-oldalunk által arra is van rálátásunk, hogy milyen helyekről és mennyien követnek bennünket, de a weboldalról is elmondhatom, hogy számos látogatója van.
Fő utca
* Feltételezem, hogy az archívum bővítése a jövőben is a legfőbb célok közé tartozik. Hogyan lehet fotókat adományozni?
— Az adományozás kapcsán gyakran nekem kell megkeresnem az embereket, mert sokan még nem hallottak a digitális archívumról, illetve az idősebbek kevésbé használnak számítógépet és különféle okoseszközöket. De számomra ez nem gond, mivel szeretek beszélgetni az emberekkel, és a fotógyűjtés során számos érdekes, régi történetet hallhatok. Ilyen találkozások alkalmával már rokoni szálakra is bukkantam. Számomra a gyűjtésnek mindenképp van egy olyan aspektusa is, hogy olyan régi történeteket ismerhetek meg, amelyekről azelőtt nem tudtam. Fontos még megjegyeznem, hogy azok a régi fotók, amelyeket nekünk adományoznak, a digitalizáció után mindig visszakerülnek a tulajdonoshoz. Célunk az adattár további bővítése, sőt, egy kiadványon is dolgozunk a kishegyesi Szóbeszéd című lappal közösen. Már csak ezért is fontos szempont a további gyűjtés. Ami pedig a megkeresést vagy a kapcsolatfelvételt illeti, azt többféle formában meg tudják ejteni az érdeklődők. E-mailen, a weboldalon vagy akár a Facebook-oldalon is kereshetnek bennünket, és természetesen személyesen is.
Elérhetőségek:
