— Gyermekkoromban szakkörökre jártunk, ahol a tanító nénivel angyalkákat, lepkéket készítettünk. Megtetszett a kukoricacsuhéval való foglalkozás. Múltak az évek, férjhez mentem, és gyermekeimmel is különböző figurákat készítettünk. A gyerekek nőttek, én pedig újra kedvet kaptam az alkotáshoz, és elhatároztam, felelevenítem a tudásom. Megismerkedtem egy hetvennyolc éves nénivel, aki sok mindenre megtanított. Két télen át folyamatosan jártam hozzá, ő pedig mindenben segített, bármikor szívesen kijavította a hibáim. Halála után könyvekből és a világhálón szerzett információk segítségével képeztem magam, a környéken senkit sem találtam, akitől tanulhattam volna. Már nem vagyok kezdő, haladónak mondanám magam. Sokat lehetne még tanulni, de Vajdaságban nincs rá lehetőség. Magyarország északi részén igen, de ezekre a tanfolyamokra, továbbképzésekre nincs lehetőségem eljutni — mondta Edit.

Zvara Edit

Különféle nyári táborokban rendszeresen foglalkozik a gyerekekkel, kedvenc eseménye pedig a magyarkanizsai Kukoricafesztivál, ahol a felnőttek is leülnek a gyerekek mellé, és megpróbálkoznak a csuhé sodrásával, fonásával. A tanulni vágyóknak elmagyarázza és megmutatja, mit hogyan kell csinálni, és hagyja, hogy a gyerekek saját maguk dolgozzanak, jöjjenek rá az apró trükkökre. A szálakat számolni kell, hiszen ha egy szálat eltéveszt, akkor a minta nem lesz megfelelő, és mindent kezdhet újra.

Boszorkány

— Amelyik gyerek otthonában foglalkoznak ezzel, azt érdekli a kukoricacsuhézás, amelyik ilyesmivel még nem találkozott, az nem mutat semmilyen érdeklődést iránta. Az ötven és hetven év közöttiek fogékonyabbak a csuhéból készült tárgyak iránt, hiszen a gyermekkorukra emlékezteti őket. Csakis természetes anyagokkal dolgozom, mesterséges anyagokat nem használok. A legtöbb időt, öt napot, a nagy táska készítése vette igénybe, a papucsot három nap alatt csináltam meg, de ez nem három teljes napot takar, hanem napi két-három óra munkát. Nem is lehet folyamatosan hosszú ideig dolgozni, hiszen a kéz számára rendkívül fárasztó ülőmunkáról beszélhetünk. Nagyon büszke vagyok életem első papucsára, mivel segítség nélkül csináltam meg — mondta, és már mutatta is a gyönyörű lábbelit.

Húsvéti nyulak

A megfelelő minőségű alapanyagot két családtól szerzi be. Betakarításkor, górézáskor Edit összegyűjti a puha leveleket, és a padláson szétteríti őket. Miután megszáradtak, szellős zsákokba kerülnek, és felköti őket a gerendára. Munka előtt a levelet megtisztítja, nedvesíti, és máris dolgozhat vele. A nedves csuhé formálható, a száraz törik, hasznavehetetlen.

Edit alkotásai a többi közt Egyiptomba, Németországba, Svájcba, Angliába, Magyarországra és Máltára is eljutottak. Bízik benne, hogy az emberek előbb-utóbb a mű- és a festett anyagok helyett természeteset használnak, hiszen ezzel nem szennyezik környezetüket, mert ezek lebomlanak a talajban. Igyekszik pénztárcabarát áron kínálni termékeit, így a kisebb húsvéti nyuszikért 80, a valamivel nagyobbakért 100 dinárt kér. Tapasztalata szerint Magyarországon sokkal inkább megkérik az árát, mivel a kukoricacsuhézás és a fonás odaát gazdag hagyományokra tekint vissza. Szívesen részt venne hasonló jellegű magyarországi klubok, közösségek munkájában.

A munkák egy része

Eddigi alkotásaiért több rangos elismerésben részesült. A MIRK-en első alkalommal nagyüveggel meg táskával nevezett, és azonnal nívódíjat kapott. Két nagymesteri díjat is kiérdemelt, emellett több első díj boldog tulajdonosa. A Magyarkanizsán megtartott bábkiállításon a Betlehemet ábrázoló munkájával második lett, egy budapesti online versenyen pedig dicsérő oklevélben részesült.

Leginkább a hagyományőrző, valamint a népi motívumokat és hangszereket bemutató tárlatokon állítja ki munkáit, melyek a múlt és a jelen között foglalnak helyet. Tudását szívesen átadná a fiataloknak, de hangsúlyozta, hogy a megszerzéséhez nem elég egy-két nap, ehhez több év szükséges.

Pályafutása első papucsa

— Az érdeklődőket nem utasítom vissza, de teljes komolyságot várok tőlük, mivel a kukoricacsuhé-fonás nem játék, inkább művészet. A munkának nem szabad erőltetettnek lennie. Legszívesebben a családom hölgytagjainak adnám tovább a technikát, a lányomat érdekli ez a fajta tevékenység, az unokám még kicsi, neki csuhéból különböző játékokat készítek, hamarosan pedig együtt ügyeskedünk vele. Sajnos több mesterség is feledésbe merül, igény sincs rájuk, de akkor sem szabad veszni hagyni őket — mondta Edit, hozzátéve, hogy húsvéthoz közeledve jelenleg kis szakajtókat készít, melyekbe műfüvet, két nyuszit, tojást, barkákat helyez, és már kész is a húsvéti ajándék.

Zvara Edit munkái a legnépszerűbb közösségi oldalon Edit csuhéműhelye néven találhatóak meg, ahol az érdeklődők megtekinthetik a csuhéból készült tárgyakat, és rendelhetnek is belőlük.