Motorozni sokféleképp lehet. Egyesek a száguldásban lelik örömüket, mások inkább lassabb tempóban haladnak, figyelve ezzel nemcsak saját és a közlekedés többi résztvevőjének testi épségére, hanem a természetre, az út mentén található, apró szépségekre is. Utóbbiak táborába tartozik a szabadkai Kenyeres Károly, aki a versenypályán száguld ugyan — amennyire ezt az 50 köbcentiméteres motor lehetővé teszi —, túrázás alkalmával azonban a természet minden rezdülését figyelemmel kíséri.
A motorozás iránti vonzalma a ’70-es években két unokatestvére hatására alakult ki benne. A fiúk akkor már motorral közlekedtek, kirándultak, a motoros barátaikkal társas összejöveteleket szerveztek. A hetedik osztály befejezése után Károly szülei egy Pony Expresst vásároltak számára, így ő is csatlakozhatott a társasághoz. Két évig ezzel a motorral szelte a kilométereket, majd úgy gondolta, hogy erősebbre vált. 1974 nyarán elment dolgozni, szőlőt kötözött, és a megkeresett pénzből nagyobb, váltós járművet vásárolt.
— Október 10-én, Szabadka felszabadulásának tiszteletére, a főtéren motorversenyt rendeztek. 1975-ben még csak megtekintettem a versenyt, a következő évben pedig már be is neveztem. Mivel barátaimmal együtt még nem töltöttük be a tizennyolcadik életévünket, csak szülői beleegyezéssel állhattunk volna rajthoz. Szüleinknek nem szóltunk, inkább aláírtunk egymásnak, így mindannyian elindultunk a megmérettetésen. Apám tudta, hogy a városban motorverseny van, és dél körül besétált a főtérre. Éppen én hajtottam az ügyességi pályán. A hangosbemondó világgá kürtölte, hogy Kenyeres Károly a legjobb idővel első. Apám ahelyett, hogy megdorgált volna, amiért a tudta nélkül indultam el, büszke volt rám, és örömmel közölte a körülötte állókkal, hogy az ő fia a győztes — emlékezett vissza Károly.
A következő évben sorra nyerte a futamokat, majd tudomást szerzett arról, hogy Nagybecskereken utcai gyorsasági versenyt rendeznek.
Kenyeres Károly ma és motoron ülve a Rijeka melletti versenypályán
— Először láttam ilyet, de annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, ezt fogom csinálni. Motoromat eladtam, és szüleimtől 1977-ben egy Tomos Cross Juniort kaptam. Ez terep- és krosszmotor volt, de nagyon jó alapot nyújtott a gyorsasági motorkerékpár elkészítéséhez. Rögtön szétszedtem az új járművet, és gyorsasági gépet csináltam belőle. Első gyorsasági versenyemen 1978 májusában Zomborban indultam, és a hetedik helyet szereztem meg, a soron levő megmérettetésen azonban leestem a motorról, és azt a futamot fel kellett adnom. A következő évben rengeteg technikai hibával szembesültem, ami nem is csoda, hiszen senkitől sem kaptam információkat arról, hogyan kell a motort előkészíteni a futamokra. 1979-ben egy súlyos közlekedési baleset következtében tíz hónapot kórházban töltöttem. Az itthoni lábadozás alatt alaposan felkészítettem a motort az elkövetkező évekre, és 1981-ben a Rijeka melletti Grobničko polje nevű pályán megnyertem a jugoszláv bajnokságot. Abban az évben is előfordultak technikai hibák, így az idény végén összesítettben a második helyen zártam. A soron következő esztendőben betöltöttem a 25. életévemet, és a szabályok nem tették lehetővé, hogy továbbra is részt vegyek a jugoszláv bajnokságban. A versenyzéshez 2010-ben tértem vissza. A barátaim említették, hogy a korábbi motorosok számára is rendeznek bajnokságot, próbáljam ki magam. Így is lett, az első futamon a negyedik, a másodikon a második helyen értem célba. 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben az 50 köbcentis Tomos motorral megnyertem a szerbiai bajnokságot, és megkaptam az Aranysisakot, mely a legnagyobb elismerés a motorsport terén — mesélte.
A szabadkai versenyző a hazai viadalokon kívül külföldön is letette névjegyét. Károly egyik kollégája elkészítette a Tomos GP-változatát, mely a világon egyedülálló, hiszen a váza műanyag. A masina Vajdaságban, kisipari műhelyekben, kézi munkával, öt év alatt vált használhatóvá. Megbízhatóságára nem lehetett panasz, mivel huszonhat versenyből huszonkét alkalommal az első három közé hozta be a szabadkai motorost. Ezzel a járművel indult el a Classic 50 Európa-kupán, mely sorozatot ugyanazokon a pályákon tartják meg, ahol a Moto GP futamait is. Károly lehetőséget kapott arra, hogy exvilágbajnokokkal versenyezve mérje fel, hol tart valójában. Csalódást nem okozott, hiszen a több kiváló helyezés mellett a csehországi Most pályáján a dobogó legfelső fokára állhatott. Az Alpok—Adria sorozatban 2017-ben és 2018-ban is diadalmaskodott a Tomosszal, majd az Európa-bajnokság keretében pontozott svédországi versenyen is őt intette le először a kockás zászló. A skandináv országban Tomos rajongói klub működik, Károlyt itt két hétig látták vendégül. Az idén az ismert helyzet miatt külföldön egy versenyt sem rendeztek ebben a kategóriában, itthon viszont négy futamot megtartottak.
A Tomos típusú kétkerekűekkel teli műhely
A versenyzés mellett Károly régi motorok restaurálásával, felújításával és újjáépítésével is foglalkozik. Műhelyében jelenleg 20 negyven és ötven év közötti Tomos található, a legidősebbet 1970-ben készítették. A sok értékes jármű közül talán az a motor emelkedik ki, amellyel akkori tulajdonosa 1978-ban részt vett Olaszországban a 33. FIM-rallyn. Ezzel a kétkerekűvel is találkozhatnak azok, akik október 10-én kilátogatnak a palicsi oldtimer-találkozóra. Károly munkái Svédországba is eljutottak, az ottani Tomos rajongói klubba, amit a legnépszerűbb svéd sportújság is megírt.
— A világhálónak és a Tomos-fórumnak köszönhetően rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba a régi Jugoszláviából, ők szintén régi, gyakran üzemképtelen motorokat varázsolnak újjá. Csatlakoztam a szabadkai oldtimerklubhoz is, ahol szintén népszerűsítem a Tomos márkát. A régi autókat és motorokat bemutató kiállításokon látható, hogy az emberekhez a Tomos márka áll a legközelebb, hiszen kevesen vannak azok, akiknek ne volna valamilyen élményük ezzel a járművel kapcsolatban. Az idő múlásával azonban egyre kevesebb lelhető fel ebből a jugonosztalgikus motorból — állapítja meg.
A Tomost vezető motorosokkal szinte minden hétvégén elgurulnak valahova, legutóbb a Verseci-hegységen huszonhárman találkoztak az ország különböző részeiről. Vezetés közben élvezik a tájat, a friss levegőt, az állatvilágot, és ott állnak meg egy kávéra, ahol kedvük tartja. Az önfeledt, szabadságot jelképező motorozásba gyakran az autósok „rontanak bele”, akik a legtöbb esetben nem tanúsítanak kellő figyelmet a két keréken haladókkal szemben. Ezt a kellemetlenséget leszámítva a motorozás olyan különleges életérzést nyújt, amelyet csak az ért meg igazán, aki mögött már több ezer, két keréken eltöltött kilométer áll.
A 81-es számú Tomos motor több nagy futamon is első helyre hozta be gazdáját
