Az öröklét iránti vágy egyidős lehet az emberiséggel. A bibliai teremtéstörténetben, Mózes első könyvében olvasható, hogy a Mindenható a saját képére és hasonlatosságára teremtett meg bennünket. „Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.”

A Genezis 1—2. fejezete azonban az ember megteremtésének két egymástól némileg különböző változatát mondja el. Az első változatban Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal. A második változatban viszont már bizonyos időt feltételez a férfi és a nő megteremtése között. „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. […] Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.”

Egyesek szerint jövőbelátásról van szó, mások szerint csak tévesen lett lefordítva. A kérdés azonban mindenképp aktuális. Vajon a jövőben is kell majd ember és asszonyember is az élet létrehozásához? Az élet megújulásának több módja ismert, ha a mindenható természetben keressük a példákat. Szűznemzés madaraknál is előfordul, a növények önbeporzók is lehetnek. A klónozás pedig a természetben is ismert jelenség, noha általában úgy él a köztudatban, mint emberek által mesterségesen létrehozott élet. A klón lényegi tulajdonsága, hogy az utódszervezet — mely lehet egyetlen sejt is — genetikai szempontból teljesen megegyezik az anyaszervezettel, mivel kialakulása során nem történt olyan ivaros folyamat, amely alkalmat adott volna a gének „átkombinálására”. A legújabb hírek szerint pedig emberi embrióhoz hasonló szerveződés jött létre, a megtermékenyítés hagyományos módját megkerülve. A szintetikus embrió nem a pete és a spermium találkozásából, hanem őssejtből alakult ki. A szakemberek szerint az így létrehozott embrió a vetélések okainak és genetikai rendellenességek következményeinek kutatását segítheti. Mindeközben arról is jelennek meg friss hírek, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése már olyan szintre jutott, hogy gondolkodásunkat, hozzáállásunkat is le tudja másolni. De arról is szólnak a hírek, hogy hamarosan megkezdik tesztelni az agyba ültethető csipet, mely közvetlen kapcsolatot teremt egy számítógéppel.

Ezek hallatán felmerül a kérdés, hogy nem lépünk-e túl bizonyos határokat. A fejlődés általában jót hozott, de fel vagyunk-e kellőképpen készülve erre? A törvényes szabályozás tekintetében biztosan nem. Lélekben sem, de legfeljebb majd letöltik a tudatunkat, a lelkünket egy számítógépre, és az erre kifejlesztett applikáció azt is felkészíti.