Farkaslaka

Kedves Barátaim!
A Magyar Művészetért teljesítette lelki kötelességét - mindenkori szívből jövő feladatainak részeként - a Székelyföldön: még 2006. elején átadtunk 12 település 100 családjának egyenként két és fél millió lejt (18 000 Ft-ot), az MM dec. 15-i művészeti aukciójának Kurtág György felajánlott MM-díjával kiegészített bevételét.
Megrendítő emberi sorsok - s az átadott, teljesen meglepetésszerűen ható adomány kiváltotta érzelmek közepette képviseltük az emberséget, amely az MM művészeiből és támogatóiból áradt ezúttal.
Támogatóm volt a helyszínen 14 lelkész a katolikus, a református és az unitárius egyházaktól - mindannyian felelősséggel mondták meg, hogy a falujukban, a városban ki a legrászorultabb, kit került el a támogatás eddig. S támogatóm volt a Duna Tv székelyudvarhelyi stábja. Itt mondom el, mennyire örültem, hogy az itthoni gyenge nézettségtől eltérően ott milyen nagy hatású intézmény a Duna Tv.
Meghaladtuk a kitűzött célt. A helyszínen egyre nyilvánvalóbbá vált, ami azóta útra is kelt: A Magyar Művészetért művész- és támogatói együttese állítson méltóan szép emléket a 2005. aug. 23-i katasztrófa áldozatainak, károsultjainak, mindenekelőtt annak a 16 embernek, aki már nem lehet köztünk.
Ezért, s ehhez már élvezzük a különböző lelkészek és a farkaslaki polgármester támogatását:
- 2006. aug. 23-án ,,Az élet élni fog" munkanéven emlékparkot avatunk Farkaslakán (ott volt a legszörnyűbb, meg a vele egybenőtt Székelyszentléleken és a hozzá tartozó Malomfalván).
Az emlékpark a Tamási Áron-emlékpark lesz.
Az emlékpark kopjafából áll majd - ezt már meg is rendeltem ott -, valamint fel fogom kérni Melocco Miklóst, Makovecz Imrét, Győrfi Sándort és Balogh Miklóst (a Reneszánsz Rt. elnökét, az MM Kuratórium tagját), hogy közösen gondolkodva alakítsuk ki a park tervét, az emlékezés szimbólumát, és ha kell, a kopjafa mellé alkossunk kő-, bronz- vagy faszobrot, illetve Makovecz Imre tervezte angyalszárnyakat - fejezzük ki az égbe szállt életeket s az isteni gondviselést azok iránt, akik a Földön maradhattak.
A Magyar Művészetért egész szelleméhez és közösségéhez méltó emléket állítsunk mások közvetlen és a mi áttételes otthonunkban.
Ezt is szerettem volna kifejezni, amikor az indulás előtt azt írtam: elvisszük támogató erőnket a szent földre, a mi Szentföldünkre, a Székelyföldre.
A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma és Művészeti Kollégiuma, valamint a mecénási-szponzori közössége ezen úton fejezi ki háláját
* azon művészeknek, akik műveik végleges felajánlásával lehetővé tették, hogy segítsünk a Székelyföld árvíz sújtotta falvaiban
* és azon mecénási, szponzori hajlamú barátainknak, akik vásárlásukkal sikeressé tették az aukciót 2005. dec. 15-én A Magyar Művészetért XIX. Díjátadó Gálájával egybekötött művészeti aukción.
Hálánk egyaránt szól a művészeknek - valamennyien A Magyar Művészetért Díj tulajdonosai - s a műveiket szerető, a szívesen adakozó műgyűjtőknek, az esztétikum elkötelezett híveinek.
Szívből kívánunk szép életet azon családoknak, akikhez eljuthattunk támogató erőnkkel: Székelyudvarhely, Bikafalva, Boldogfalva-Farcád, Bögöz-Székelydobó-Székelyvágás,, Farkaslaka, Hodgya, Kobátfalva, Malomfalva, Siménfalva, Székelyszentlélek szeretett lakóinak.
Elvittük köszönetünket az aukció révén összegyűlt pénz formájában a Székelyföld falvaiba; áldja meg művész és mecénás barátainkat valami szép most az új évben is, olyan valami, ami mindig boldogságot hoz. S áldja meg e szép azokat is, akiknek átadhattuk szerény ajándékunkat egy jobb élethez az árvíz kegyetlensége után - egy jobb élethez a mi közös ősi Székelyföldünkön - a mi ,,Szentföldünk"-ön - s örök hálánk az erdélyi magyaroké. Legyen erős mindig az együttérzésünk a baj, ezúttal az ár sújtotta néppel.