Az ifjú, tehetséges zenész Rossini szülővárosában, Pesaróban, a Liceo Musicale Rossiniben végezte tanulmányait — a neves intézmény jó iskolának bizonyult, mivel szép karriert indított el. Rómában a legendás karmester, Tullio Serafin mellett dolgozhatott, majd kezébe vette sorsát. A világ vezető operaházaiban, zenei intézményeiben szerzett hírnevet, Magyarországra alkotóereje teljében, negyvennégy éves korában, 1959-ben érkezett. A Magyar Rádióban lépett fel először, majd a Magyar Állami Operaházban Verdi egyik legnépszerűbb operáját, a Rigolettót vezényelte.

Rádió1962 (Fortepan: Szalay Zoltán)

A folytatás önmagáért beszél: a magyar opera szentélyében harminckét operabemutatón állt a pulpituson, de számos fővárosi és vidéki zenekart is vezényelt. Repertoárjának gerincét az olasz művek alkották, de a klasszikus zeneirodalom legjelentősebb műveit is műsorra tűzte, s magyar darabok sem hiányoztak a választékából. Emlékezetes például Kodály Zoltán Budavári Te Deumának és Missa Brevisének előadása.

A mester életművében jelentős szerepet töltöttek be a hangfelvételek. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál ugyancsak otthon volt, mintegy tizenhat teljes operafelvétele, operarészletek, versenyművek és zenekari művek rögzítése fűződik a nevéhez. A Trubadúr nyitotta s Respighi Semirâma című dalműve zárta a sort. Olyan kevésbé játszott remekműveket ismertetett meg a magyar közönséggel, mint Verdi „kórusoperája”, A lombardok. A mesterrel a Hungarotonban találkoztam a ’80-as években. Respighi La Fiamma (A láng) című művét vette föl, és váratlanul valamit meg kellett oldania. Szombat lévén végül engem ért el, és természetesen készséggel segítettem. Legközelebb már engem — „a franciául beszélő barátomat” — kért telefonhoz, s a segítség ezúttal sem maradt el.

Lamberto Gardelli (Fortepan: BakosLászló)

Csák P. Judit 1996-ban adta ki La mia Ungheria — A mi Lamberto Gardellink című monográfiáját, a kötetben írottakra magam is támaszkodtam. Számos véleményt is közöl a karmesterről, ezekből egy nagyon igényes (néha olasz temperamentummal operáló) művész arcképe bontakozik ki. Amikor e sorokat írom, kezembe került a Muzsika folyóirat 1976. júniusi száma, Papp Mária a Traviata felújításáról számol be néha epésen, de tárgyilagosan. A Gardelliről megfogalmazott sorokból idézek, mindent kifejeznek: „Gardelli elindít egy ritmus-ostinatót, azután föléje rajzol egy énekes- vagy hangszeres dallamot, s a hallgató rögtön szerves, élő világba kerül, legyen az báli zene, nagy szerelmi kitörés vagy magános fájdalom megnyilvánulása… Gardelli zenélésében minden a helyén van, mindenütt annyi és úgy szólal meg, ahogyan azt Verdi elképzelhette.

Lamberto Gardelli - Monográfia