* Hova vezethető vissza a mézeskalács-készítés iránti szenvedélye?

— Ami azt illeti, ennek a családunkban egyáltalán nem volt hagyománya. Akkor találkoztam ezzel először, amikor körülbelül harminc évvel ezelőtt vendégségbe mentünk, és ott a karácsonyfa kizárólag mézeskaláccsal volt díszítve. Ez nekem nagyon megtetszett, igazán hangulatos volt. Rögtön megfogtak a szép színek és az ünnepi illat, így elhatároztam, hogy meg akarom tanulni minden csínját-bínját, és ezt a szokást meghonosítom a családunkban. Az első receptet is ezektől az ismerősöktől kaptam. De mindig is kreatív lélek voltam, már az általános iskolában is nagyon szépen rajzoltam. Akkoriban, 1982-ben India szervezett egy nemzetközi rajzpályázatot. A néhai rajztanárnőm, Steiner Gyöngyi benevezett engem és az egyik iskolatársamat. A témát szabadon választhattuk meg. Gyönyörű alkotások érkeztek a világ minden részéről. Én egy textilre festettem táncoló gyerekeket, az akkori Jugoszlávia területén élő hét nemzetiség népviseletében. Száz ország diákjai közül a saját korcsoportunkban én nyertem el az első helyezést, míg a másik bezdáni lány a másodikat. Hihetetlen volt, ez nagyon nagy önbizalmat adott. Aztán sok képzést elvégeztem, szinte az összes népi művészettel próbálkoztam a kosárfonástól kezdve a tojásíráson és a szövésen át egészen a nemezelésig és az agyagozásig. Végül a fő profilom a tojásírás, valamint a mézeskalács-készítés és -díszítés maradt, de a mai napig szívesen foglalkozom mással is. Persze rengeteg buktató volt ezen az úton, de a sok gyakorlással egyre kifinomultabb, precízebb vonalvezetést igénylő mintákat tudtam kihozni magamból. Ma is sokan meglepődnek egyes mintáimat látva, nem hiszik el, hogy azokat a formákat én szabad kézzel tudom megalkotni. Tény, hogy egy-egy minta sok gyakorlást igényel: úgyszólván az ember kezébe bele kell hogy kerüljön az a mozdulat. Tudtam, hogy miben vagyok jó, és igyekeztem ezt az oldalamat, a tehetségemet a lehető legalaposabban fejleszteni.

Kapitány Mátájsz Sarolta a legfrissebb munkáival — (A Kalinka Tamás felvétele)

* Milyen alkalmakra készít mézeskalácsot?

— Kezdetben csak az ismerősök, barátok számára sütöttem és díszítettem, aztán egyre többen érdeklődtek, és így rendelésre is elkezdtem csinálni, a legkülönfélébb alkalmakra készítem. Egész évben vannak megrendeléseim, de a karácsony környéke egy különösen forgalmas időszak. Céges bulikra, lakodalmakra, születésnapokra, évfordulókra is készítettem már. Arra is volt példa, hogy a nagyszülő rendelt kalácsot a kis unokának, hogy a gyerek is lássa, milyen az igazi, régi mézeskalács. A forma- és mintavilágnak csak a képzelet, a kreativitás szab határt. Van egy Facebook-oldalam is, Saci Kézműves Műhelye néven, itt teszem közzé a legszebb alkotásaimat.

Díszdoboz mézeskalácsból — (Forrás: Saci Kézműves Műhelye Facebook-oldal)

* Hogyan születik meg egy-egy darab a tészta elkészítésétől a díszítésig?

— Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a mézeskalácsnak lelke van. Ez a tészta nagyon sok odafigyelést és türelmet igényel, de ha úgy bánik vele az ember, ahogy a massza megkívánja, akkor ezt igencsak meghálálja. Több tésztatípussal dolgozom, attól függ, milyen célra készül a kalács. Ha meg akarjuk enni, akkor egy finom, puha, vajas tésztát készítek. Más recepttel készül az a mézes, amelyet évekig megőriznek, amely hosszabb ideig eltartható, vagy az, amelyből 3D-s formát akarok kihozni. A méznek is fontos szerep jut: valójában az tartósítja a terméket, ezért fontos, hogy jó minőségű legyen. A sötétebb színű, sűrűbb, „lustán” folyó mézek az ideálisak. Akác- vagy hársmézet nem szokás alkalmazni. A tésztát nagyon alaposan át kell gyúrni, mielőtt kinyújtanánk, a felülete tükörfényű kell hogy legyen. A tésztát régen szalalkálival puffasztották, és akár hónapokig is érlelték hűvös helyen, leginkább pincékben, hogy megfelelő állagot kapjon. Én általában szódabikarbónát használok, és négy-öt napig pihentetem. Ezek egyébként mind ehetők, csak a 3D-s technikáknál alkalmazott ún. kerámiatészta ehetetlen, mivel az nagyon keményre, szárazra van sütve. Mielőtt elkezdem díszíteni a süteményt, fontos, hogy kihűljön és egy kicsit megszikkadjon — ez néhány napot vesz igénybe. Ha a még nagy nedvességtartalmú kalácsra díszítek, az idővel összeszárad, a máz megrepedezik, torzul. Ugyanez a helyzet, ha a száraz, festett kalácsot magas páratartalomnak tesszük ki: a tészta ebben az esetben egy kissé megdagad, a díszítés pedig deformálódik. Mindkét esetben sérül a díszítés, de az összefüggő, nagyobb felületű máz nem repedezik meg. A finom vonalas díszítés viszont, mely száradás után merevvé válik, nem tudja követni a tészta térfogatváltozását. Ezért lényeges, hogy a kész, kidíszített mézeskalácsot mindig celofánban vagy jól záródó dobozban tároljuk. Mellesleg semmilyen különleges szerszámot vagy segédeszközt nem használok, a legbonyolultabb vonalakat is egy egyszerű zacskóból készített tölcsérrel rajzolom meg.

Adventi koszorú mézeskalácsból 

* Mit kell tudni a díszítésről?

— A mézeskalácsot díszítés előtt lealapozom tojásfehérjével, zselatinnal vagy kalácsfénnyel. Így védem némileg a későbbi térfogatváltozástól, és szép, tartós fényt is kap. Ezt viszem fel ecsettel. Az „íróka”, mellyel a finom vonalakat írom, tojásfehérjéből, porcukorból és néhány csepp ecetből készül. Ha ezt hígabbra készítem, akkor nagyobb összefüggő felületeket tudok bevonni. Ez a „cukormáz”. Mindhármat ételfestékkel tudom színezni.

Karácsonyfára akasztható díszek 

* Mi motiválja önt a munka során?

— Maga az alkotófolyamat az, ami örömmel tölt el. Szívvel-lélekkel csinálom, és noha egy-egy nagy megrendelésnél a kezem és a derekam elfáradhat a gyúrástól és a nyújtástól, a lelkem soha nem unja meg. Amikor elkészül egy szép díszítés, öröm látni, és sokszor fájdalmas is kiadni a kezeim közül. Ami annak idején nagyon felbátorított, az az, hogy az egyik munkám a MIRK-en nívódíjat nyert, illetve az az elismerés, amelyet akkor a Hagyományok Háza képviselőitől kaptam. A zombori kézimunkacsoport tagjai bátorítottak, hogy vegyek részt a kalácsaimmal a kiállításon, és első alkalommal díjat nyertem, aztán pedig a nagymesteri címet is megkaptam. De a nagymesteri címem tojásírásból és gyöngyfűzésből is megvan. Fontos volt számomra a megerősítés, hogy biztosan tudjam, jó úton járok. Ezért is képeztem magam folyamatosan, és igyekeztem a lehető legszorosabb kapcsolatot kialakítani másokkal is, akik ezzel foglalkoznak. Az elején például féltem, hogy a díszítésem netán lepörög vagy károsodik, ezért kutatni kezdtem a témában, és találtam is egy hölgyet Magyarországon, aki már régóta foglalkozott ezzel profi szinten. Tetszett az ő módszere, a mintakincse, így elutaztam hozzá Cserszegtomajra, hogy tanítson meg az alapokra. Később a kalocsai mintákkal kapcsolatos emelt szintű tanfolyamot, majd a 3D-s formákkal foglalkozó képzést is elvégeztem. De külföldi mesterekkel is ápolom a kapcsolatot, és gyakran megfordulok Budapesten a Mesterségek Ünnepén is, ahol más mézeskalács-készítőkkel szakmai eszmecserét folytatok, és ezek is nagyon hasznosnak bizonyulnak. Ami még nagyon motivál, az a tanítás. Egy játszóházvezetői tanfolyamot is elvégeztem, és például tavaly augusztus 20-án a helyi gyerekek számára tartottam tematikus foglalkozást.

Gyertyatartó mézeskalácsból

* Van olyan technika, amelyet még szeretne elsajátítani?

— Folyamatosan tanulok, és még mindig van hová fejlődni. Véleményem szerint messze vagyok még attól, hogy ennek az egésznek a csúcsán érezhessem magam. Szerintem ez minden szakterületen így van, sosem lehet teljes egy ember tudása. Ami most leginkább érdekel, az az ólomüveg- vagy vitrázstechnika a mézeskalácsoknál, illetve a cukormázzal történő többrétegű díszítés. Ez egy végtelenül kreatív, kimeríthetetlen hobbi — ezt imádom benne. Úgy gondolom, hogy a hátralevő életem talán nem is lesz elég arra, hogy mindent megtanuljak, amit szeretnék. Szóval nem unatkozom, állandóan új módszerek és technikák után kutatok, képzésekre, workshopokra járok, és még új hobbikba is belekezdek. Jelenleg a fotózás az, amit szeretnék jobban elsajátítani. Kaptam ajándékba egy fényképezőgépet, és csatlakoztam a zombori Magyar Polgári Kaszinó fotószakköréhez is — most tanulom az alapokat.