A mesék nyomában

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A mesék nyomában

Télbe dermedt világunkban - jobb híján! - a mesékre is akad vevő. Közülük is leginkább az erdei történetekre, melyekben persze még véletlenül sem a gyermekjogokat sárba tipró boszorkányé vagy a farkasé a főszerep. Divatjamúlt lett már régen a cukor- és idegbajt egyaránt hozó mézeskalács házikó, a sz...

Télbe dermedt világunkban - jobb híján! - a mesékre is akad vevő. Közülük is leginkább az erdei történetekre, melyekben persze még véletlenül sem a gyermekjogokat sárba tipró boszorkányé vagy a farkasé a főszerep. Divatjamúlt lett már régen a cukor- és idegbajt egyaránt hozó mézeskalács házikó, a szanaszét kószáló fruskák ijesztgetésére is kiötlött Piroska-sztori... A mai mesékbe már a hallgatót is illik aktívan bevonni. Érinthetővé tenni számukra azt a bizonyos imaginárius képernyőt, minden érzékszervvel felfoghatóvá tenni az élményt.
Mindezt figyelembe véve és a tantermekből kimerészkedve esetünkben furcsamód nemcsak a megfigyelésen is alapuló biológia tantárgya vált élővé, hanem a mesék igazságosabb világába vágyakozó gyermeki lélek is megszólalt. Bizonyíték erre a torontálvásárhelyi hetedikesek legutóbbi, önszorgalomból fakadt természetjárása. Elsőként egy csonttá fagyott országúti elágazásig, majd a Vásártérig, végül egy gyerekszemmel nézve ősrégi, 1871-ben épült tanyáig... Élménybeszámolóra Osztermann Mónika, Kiss Ágnes és Gutity Krisztina vállalkozott. Hogy, hogy nem, végül mégis ''csak” mese kerekedett ki belőle!
Kimentem az Erdőbe. Találkoztam a Nyuszival, bár a Télapót kerestem. Sajnos, őt nem leltem, hisz minden fehér volt. Azt mondta a Nyuszi, hogy az Északi-sarkon keressem az Öreget. Elszomorodtam, mert nem volt jegyem az oda induló gyorsvonatra, pedig ajándékot szerettem volna kérni családom számára a Télapótól. Búsan hazabandukoltam, nesztelenül az ágyamba huppantam azon tűnődve, miként is tehetném meg az Északi-sarkig azt a nagy utat. Lehunytam pilláimat is, tartva a besettenkedő Homokembertől, aki bármikor, ha nem vagyok elég éber, szemembe szórja az altatóhomokot. Végül mégiscsak álomba merültem. Akkor megjelent egy Angyal, pontos utasításokat adva, mit is kell tennem. Pattantam is tüstént! Keltem, öltöztem, tömtem sok-sok fontos dologgal a hátizsákomat. Még a malacperselyemet is beletettem. Úgy terveztem, hogy reggelre azért visszaérek, ne aggódjanak szüleim. Kimentem hát újra az Erdőbe, annak a legmagasabb Fájához, és amint az Angyal utasított, feltekintettem az Égre. Egy fényes Csillag hullott le akkor éppen róla, nagy puffanással landolva az Erdő szélén. Hej, dehogy is volt az Csillag, csak egy Rénszarvas, akinek Télapó szánkóját húzva szakadt el az istrángja odafönt, s aztán a nagy iparkodásban szabályosan kisiklott a Csodafogatból! Pedig őrá is szükség lenne most az Északi-sarkon, hiszen Télapónak akkor is van munkája, amikor az emberek zöme idelent már el is felejtette a karácsonyi békességet, a meghitt ajándékozást. Vannak vidékek, ahol még csak eztán ünneplik az újévet! - súgta fülembe a Rénszarvas, majd rám kacsintott, ami egyfajta meghívás is volt, hogy pattanjak fel azonnal a hátára. Így is történt. Felszálltunk a magas levegőégbe, hasítva azt a Sarkvidék felé. Nem, nem álmodtam, csak csipkedtem magam egyre, hiszen pár perc múlva már a Télapó házának küszöbén topogtam le bakancsomról a hópihéket. Télapó vidáman üdvözölt, majd töviről hegyire elmeséltette velem, miért is merészkedtem ki ilyen zord időben ágyikómból. Pilláim egyre nehezebbek lettek ismét, azt azonban még észrevettem, hogy a polcokon már sokkal korábbról ott voltak azok az ajándékok, amelyekről még a legjobb barátnőimnek sem szóltam. Vajon hogyan tudhatta meg Télapó, hogy épp azokra vágyom? Válasz helyett enyhe fuvallat érintette meg kipirult orcám...
Szobámban ébredtem fel. Pizsamában rohantam le a nappaliba, ahol Édesanyám épp kedvenc csészémbe töltötte a teát. És ott volt az ajándék is. Kissé kócosan, mezítlábasan, még mindig álmos szemmel nyújtózkodtam az ablakon át besurranó napsugarak kényeztetésében. Meggyógyultam.
Címkék: A mesék nyomában
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Jó Pajtás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink