home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
A mese olyan, mint egy bölcs pszichológus
Berényi Emőke
2015.12.07.
LXX. évf. 48. szám
A mese olyan, mint egy bölcs pszichológus

Boldizsár Ildikó szerint a mese élni tanít, mert azt sugallja, hogy minden helyzet rendezhető. Erről is beszélgettünk a meseterapeutával, amikor a szabadkai Óvóképző Főiskola hallgatóinak tartott műhelymunkát.

„Mindenki találkozott már hétfejű sárkánnyal és táltos paripával, szánkázott az üveghegy sima felületén, volt foglya verekedő kőszikláknak, sőt, hallotta az aranymadár énekét is, és ha nem indult volna el még soha az élet vizéért, épp itt az ideje, hogy felkerekedjen. Igaz, a hétfejű sárkányt főnöknek, néha anyósnak vagy önmagunk rosszabbik énjének hívják, a táltos paripát Mesternek vagy intuíciónak, az üveghegyet legyőzhetetlen problémahalmaznak, amelyen nehéz fogást találni, a kősziklákat Egót felőrlő ellentétes irányú mozgásnak, az aranymadarat például ifjúságnak, egészségnek, az élet vizét pedig a vágyott élethelyzet esszenciájának” — fogalmaz Boldizsár Ildikó a Mesepoétika című kötetében. A mese szerinte élni tanít, mert azt sugallja, hogy minden helyzet rendezhető. Erről is beszélgettünk a meseterapeutával, amikor a szabadkai Óvóképző Főiskola hallgatóinak tartott műhelymunkát.

* Az ön mesekutatói pályája magyar—esztétika szakos bölcsészként egy Malackáról szóló esszé megírásával kezdődött. Úgy sejtem, kezdetben sokan megmosolyogták az érdeklődési területe miatt. Mit gondol, mi az oka annak, hogy a felnőttek nem veszik komolyan a meséket?

— Az európai ember elveszítette kapcsolatát a hagyománnyal, az ősei tudásával, a saját közösségének kincseivel. Ami ugyanis megtartja a mesét, az mindig a közösség, ha pedig nincsenek közösségek, akkor a mese nem tud hol élni. Amikor a közösségek széthullottak, az ember már nem látott a mesékben követésre alkalmas történeteket, hanem úgy gondolta, semmi közük sincs a valósághoz, illúziónak vagy gyerekes butaságnak tartotta őket, ezért a gyerekszobába száműzte a mesét, mely tehát így távolodott el hosszú időre a felnőttek világától. Szerencsére azonban ez a távolságtartás már a múlté, és soha nem is volt jellemző a hét nagy meserégió minden részére. Én magam harminckét éve missziós feladatomnak tekintem, hogy visszaadjam a mesét a felnőtteknek.

* „Tértől és időtől független tudástárként” meghatározott gyűjteménye, a Fabulárium honlapján az Ezeregyéjszakából idéz: „Ember az, akinek története van, és azt el is tudja mesélni.” Azért van a legtöbb embernek állandó történetéhsége, mert öntudatlanul a saját tudásvágyát igyekszik csillapítani, életvezetési stratégiákat akar találni?

— A kapcsolódás minőségétől függ, hogy a mese egyáltalán segít-e. Nem segít például azoknak, akik nem akarnak tőle tanácsot kérni, tehát teljesen olyan, mint egy bölcs pszichológus. Ha valaki egyszerűen csak meg akar hallgatni egy mesét, az is nagyon fontos, a mese ugyanis örömforrás, megnyugtat, jótékonyan hat az agyműködésre, vagyis anélkül is sokat javít a hangulatomon, hogy kérdeznék tőle. Ha viszont az életem egyik problémás elemére szeretnénk rákérdezni, csak egyetlen mese tud válaszolni, mégpedig az, amely éppen azt a magatartásmintát tartalmazza, amely megnyitja számomra a válaszlehetőségeket. Fontos tudatosítani, hogy senkit sem a mese gyógyít meg, hanem a mögötte lévő világkép, mely képeket hív elő az archaikus tudatból. A mese úgy tanít élni, hogy megpróbáljuk megérteni a benne rejlő üzeneteket. És ha ezeket az üzeneteket a saját életemben valósággá teszem, akkor van esélyem rá, hogy boldogabb legyek.

* Ön hisz a mesék gyógyító erejében, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója, a Badacsony környéki meseterápiás központ működtetője, akkreditált képzések, szülői klubok szervezője. A legtöbb olvasónk nyilván nincs tisztában ezzel a metódussal. Elmondaná, milyen egy meseterápiás találkozó?

— A meseterapeuta legfontosabb dolga, akár klinikai, akár alkotó-fejlesztő meseterápiáról van szó, hogy megtalálja azt a mesét, amelyben benne van a segítség. A meseterápia soha nem olvasáson, hanem élőszavas mesemondáson alapul, így kialakítva az úgynevezett mesehallgatási transzot. Ez egyfajta képzelet- és fantáziatréning, előhívja a sok külső inger miatt elsorvadt képalkotás képességét. Alapszabály, hogy soha nem fordítjuk le a mesét a páciensnek, hiszen az értelmezés az ő hatalmas belső munkája. Előbb azokat az akadályokat oldjuk fel, amelyek miatt nehezen látszódik a mesébe rejtett kód. A terápia utolsó harmadában pedig olyan kulcsokat kap a kliens, amelyek által saját maga is képes lesz megfejteni a mesékbe foglalt üzeneteket, és képessé válik rá, hogy a meséket egyfajta öngyógyító terápiaként is alkalmazza. A leghosszabb, általam vezetett terápia egyébként három évig tartott, a legrövidebb hat hónapig.

* Egy interjúban arról beszélt, hogy ön alapjában véve keleti nőnek született. Mi a különbség a keleti és a nyugati mesehősök között?

— Én magam is a mesék tanácsai szerint élem az életem, egy hosszú önismereti folyamat része volt erre rájönnöm. A nyugati mesékben cselekvő hősök vannak, a keletiekben a sors adta lehetőségekre hagyatkoznak. Egyszer egy keleti mesében megláttam azt az utat, amelyet előtte nem éltem. Egészen addig küzdelmes életet folytattam, és amióta úgy döntöttem, váltanom kell, rájöttem, hogy a keleti mesék terében sokkal jobban érzem magam. Csak hagynom kell, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Befogadni, elfogadni, örömmel élni a pillanatokat — ez most az én feladatom. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..