A tanulók fejlesztésében, tehetségük kibontakoztatásában nagy szerepet vállalnak a tanítók, pedagógusok, akik nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is. Hozzájárulnak a fiatalok személyiségének a formálásához és kialakításához, próbálják belőlük kihozni a legtöbbet és a legjobbat, motiválnak, támogatnak, buzdítanak. Közéjük tartozik Kovács Zsuzsanna, a tordai Ady Endre Általános Iskola igazgatóhelyettese is.
Kovács Zsuzsanna májusban vehette át a Tehetségek Szolgálatáért Mentori Díjat, melyet a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács adományozott neki. Az ünnepséget a szabadkai városháza dísztermében tartották meg. Az intézményvezetőt ennek apropójából kérdeztem pályaválasztásról és hivatásról. Mint megtudtam, 1987-ben kezdett tanítani Magyarittabén, majd 1991-ben Tordán kapott munkát az Ady Endre Általános Iskolában, melynek húsz éve az igazgatóhelyettese.
Kovács Zsuzsanna a VATT ünnepségén Szabadkán
* Miért választotta a tanítói pályát?
– Mindig tanítónő szerettem volna lenni, soha semmilyen más hivatás nem fordult meg a fejemben. A tudás átadása, a fiatal személyiségek formálása, a jóra és szépre nevelés nagy felelősséget, de egyúttal számos örömteli pillanatot is rejt magában. Ami erre a pályára vezetett, az leginkább a gyerekek iránti szeretet volt. A tanításban a sikerélményt szeretem, mert amikor látom, mennyi sikeres ember került ki a kezem alól, akkor úgy érzem, eredményes voltam a tudás megalapozásában.
* Volt-e, van-e a családban más pedagógus?
– A családban én fejeztem be elsőként tanítóképzőt, előttem senki nem lépett erre a pályára. Aztán a lányom, Laura is ezt a hivatást választotta, de ő jelenleg nem ezen a területen dolgozik.
* Hány diákja van jelenleg?
– 4 harmadik osztályos tanulóm van. A pályafutásom kezdetén 24–25 gyermek is volt egy-egy osztályban. Az évek során azonban ez a szám folyamatosan csökkent. A kis létszámú osztály előnye, hogy több idő jut egyénileg foglalkozni a diákokkal, viszont a közösségformálás tekintetében mindenképp hátrány. Minden tanév kezdetén reménykedünk abban, hogy lesz elég tanuló, s megnyithatjuk az önálló osztályokat. Ez a gond nem csak minket érint, sajnos globális szintű ebben az országban.
A ballagó nyolcadikosok köszöntése (fotó: a Tordai Helyi Televízió Facebook-oldala)
* A kisebb létszámú osztályokban könnyebben kiderül, ki a tehetséges tanuló?
– Tapasztalatom szerint a létszám nem befolyásoló tényező a tehetséges diákok felfedezésében, támogatásában, hiszen ők a létszámtól függetlenül is kitűnnek társaik közül.
* Az iskola miben segíti a tehetségeket?
– Iskolánk tanárai több módon segítik a tehetséges diákok kibontakozását. Az első lépés, amikor felismerik a diák tehetségét, majd fejlesztik a képességeket szakkörök, emelt szintű foglalkozások keretében. A tehetséges diákok versenyeken vesznek részt, ahonnan a legtöbb alkalommal szép eredményekkel térnek vissza. Tehetséges diákjaink ott vannak a községi, körzeti, köztársasági szintű megmérettetéseken, valamint az anyaországi versenyeken is. Ezeket a tanulókat igyekszünk megjutalmazni, célunk, hogy minél több kirándulásra, táborba eljuttassuk őket.
* Követi-e az egykori tanulói továbbtanulását, karrierjét?
– Számomra különösen nagy öröm, amikor azt látom, hogy egykori tanítványaim megtalálták a helyüket az életben, sikeresen tanulnak tovább, vagy olyan pályát választottak, amelyben kiteljesedhetnek. Ez visszajelzés arról, hogy a munkámnak hosszú távú hatása volt. Mivel kis közösség vagyunk, ezért a mindennapi életben is adódik alkalom arra, hogy személyes kapcsolat révén is nyomon kövessem egykori diákjaimat, valamint az osztálytalálkozók is teret adnak ennek. Amikor a külföldre költözött diákjaink hazalátogatnak, szívesen bejönnek az iskolába, ilyenkor is el tudunk beszélgetni arról, miként alakul az életük. Nemegyszer a középiskolákból is kapunk visszajelzést, hogy a gyerekek kiválóan teljesítenek, hiszen több tanulónk is megszerezte már a generáció diákja kitüntetést. Büszke vagyok rá, hogy iskolánk diákjai szétszóródtak a nagyvilágban, és továbbviszik intézményünk, falunk hírnevét. Sajnos, közülük kevesen térnek vissza a munkalehetőség hiánya miatt.
Ők búcsúztak az idén a tordai általános iskolától (fotó: a Tordai Helyi Televízió Facebook-oldala)
* Mire a legbüszkébb?
– A legnagyobb eredmény nem a jegyekben vagy a versenyeredményekben mérhető. Jó érzés tölt el, amikor látom, hogy segítettem megszerettetni a tanulást a gyerekekkel, hozzájárultam ahhoz, hogy tanítványaim magabiztos, gondolkodó és együttérző emberekké váljanak. Az is büszkeséggel tölt el, hogy olyan emlékeket és élményeket adhatok nekik, amelyekre évek múltán is szívesen emlékeznek. Szerintem egy tanító arra lehet a legbüszkébb, hogy munkájával embereket formál, és pozitív nyomot hagy a tanítványai életében.
* Hogyan éli meg, hogy mentordíjat kapott?
– Ez elsősorban elismerés és megerősítés az eddigi munkámért. Mindenkinek jólesik, amikor megjutalmazzák. Ezúton szeretném megköszönni a felterjesztőimnek, akik jelöltek a díjra. Köszönettel tartozom a családomnak is, hiszen ők azok, akik mindig mellettem állnak, és mindenben támogatnak.
* Hogyan, mivel tölti a szabadidejét?
– Olvasok, valamint szeretek a szabadban lenni, ilyenkor a legszívesebben virágok ültetésével, gondozásával foglalkozom. Szerencsére kertes házban lakom, így van mit rendben tartani, van hol tevékenykedni.
* Mit üzenne azoknak, akik a tanítói pályára szeretnének lépni?
– Azt, hogy nagyon szép hivatást választottak. Tanítókra mindig szükség lesz. Mindenképp fejlesszék a tanításhoz szükséges erényeket: a türelmet, az odaadást, a megértést. A technika rohamos fejlődése mellett szükség van az emberi kapcsolatok ápolására is. Higgyék el, a befektetett munka meg fog térülni!
Kovács Zsuzsannával június 13-án beszélgettem, amikor a tordai nyolcadikosok búcsúztatását tartották. Ezzel kapcsolatban tettem fel neki az utolsó kérdést.
* Milyen hagyománya van a ballagásnak?
– Ez az esemény ünnepnek számít a diák, a szülő és a tanár számára is. Azt szoktam mondani, hogy ilyenkor láthatjuk munkánk gyümölcsét. Igyekszünk minden hagyományos elemet megtartani. Ünnepi műsort készítünk, melyben búcsúbeszédek, énekek, versek hangzanak el. A legfelemelőbb, amikor a különleges diplomákat és a Vuk-diplomákat osztjuk ki, ez szintén elismerés a diákoknak és a tanároknak egyaránt.
Beszélgetőtársamat olyannak ismertem meg, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a diákok igazán jó légkörben tanuljanak. Szinte családi hangulat jellemzi a tordai iskolát, ahol nagyon jó az együttműködés a szülőkkel, az egyházzal és más civil szervezetekkel. A jelesebb napokat megünnepelik, a hagyományokat is felelevenítve mutatják be, s adják tovább generációról generációra. Kovács Zsuzsanna lelkiismeretesen végezte, végzi a munkáját, megérdemelten kapta az elismerést. Azt kívánom, még sok gyermek útját egyengesse, és terelje a kitűzött célok felé.
