— Nagy büszkeséggel vettük át a rangos elismerést, és érezzük, hogy az anyaország gondot visel ránk, felfigyel a munkánkra, értékeli, és nagyon örülünk annak is, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Nemzeti Tanács is foglalkozik velünk, szoros együttműködés van közöttünk, és ők voltak, akik felterjesztettek bennünket. Az idén jubilál az egyesületünk, viszont a kulturális élet nem hetvenöt évvel ezelőtt kezdődött a településünkön, hanem előbb, de az Ady Endre Művelődési Egyesület 1948-ban alakult, és most a 75. évfordulóját ünnepeljük — hallottuk az elnök asszonytól, akitől megtudtuk, a falu kulturális élete 120 évre vezethető vissza. — Régebben, amikor mi kezdtük, könnyebb volt, mert több volt a gyerek, és azok az idősebb tagok is aktívak voltak, akiktől mi megtanultuk, mi a kitartás, a munka, hogy ha az ember valamit vállal, azt végig is kell csinálnia. Nekünk kiváló tanítóink voltak, és én nagyon szeretném, ha mi is olyan tanítói lennénk az utánunk jövő nemzedéknek, hogy átadjuk mindazt, amit mi is örökségbe kaptunk, hogy magukénak érezzék az egyesületet, és vigyék tovább, működtessék, éltessék a művelődési életet. Hogy megértsék: összetartásban az erő. Mi jól tudjuk, össze kell fognunk a közösségért, tenni kell a megmaradásunkért. Nekünk, akik itt maradtunk, ez a kötelességünk — hangsúlyozta Benyócki Sára.

Budapesten, a díjátadón (forrás: Facebook)

Régebben Resócki Rolland adai néptáncoktató foglalkozott az egyesületben a táncosokkal, létezett a Cifra és a Búzavirág néptánccsoport. Jelenleg három csoportban táncolnak a gyerekek, a Pacsirtában, a Pipacsban és a Bokrétában, az oktatójuk pedig Székely Zsófia és Koós Dezső. A tánccsoportokkal az egyik tag, Benyócki Attila van megbízva, aki maga is fiatal táncos, és vállalta a legkisebbekkel való foglalkozást is.

— Jómagam a Bokréta néptánccsoport tagja vagyok, összefogtunk a padéiakkal, és így most összesen huszonvalahány táncosa van a két településnek. Az is előrehaladás, hogy az idén voltunk a Kőketánc vetélkedőn. Nem értünk el eredményt, de elmentünk, megmutattuk, hogy mit tudunk. Felléptünk az aratóünnepségen, sőt első alkalommal részt vettünk az aratásban is mi, fiatalok — mesélte Attila. Az elhangzottak kapcsán leszögeztük, van remény, mert a fiatalok szeretik a hagyományokat, a népművészetet, és lesz kinek átadni mindazt a kincset, amelyet az elődök hagytak örökségül.

Benyócki Attila

Szaján falunapja és templombúcsúja augusztus 20-án van, de az idén is tartottak Szent István-napi rendezvényt, sorrendben hetedik alkalommal. Arra külön büszkék, hogy kétszer házigazdái lehettek a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának, és az idén tartották meg náluk a hatodik észak-bánáti tánc-, citera- és a népdaltábort.

A Zombori házaspár, Natália és Róbert, aktív az egyesületben, elnökségi tagok, akik részt vettek Budapesten az ünnepélyes díjátadón is. Mindketten felemelő eseményként élték meg, szavakkal szinte ki sem lehet kellőképpen fejezni azt az érzést, amelyben részük volt — mondták. Natália régebben a néptánccsoportot is vezette, a gyakorlásban segítette a fiatalokat, valamint abban az időszakban, amikor színjátszó csoport is működött az egyesületben, a súgó szerepét töltötte be. Fájlalják, hogy az embereknek egyre kevesebb idejük van kivenni a részüket a munkából, mert az otthoni dolgokkal vannak elfoglalva, hiszen főleg földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. De a reményt nem veszítették el, bíznak abban, hogy bármikor összeállhat egy újabb amatőr színészgárda.

— Reménykedem, mert nagyon szép volt egykoron a színjátszás. Esténként, főleg a téli hónapokban, bejöttünk az egyesületbe, néha 3-4 órát is itt voltunk, próbáltuk a színdarabot. Annyira összekovácsolódott a csapat, hogy a próbák után is maradtunk, jókat beszélgettünk. Amikor készen volt a színdarab, elmentünk egyik-másik faluba, előadtuk a darabot, nagy volt a lelkesedés, amikor tapsoltak, buzdítottak bennünket — emlékezett vissza Zombori Natália.

Róbert még hozzáfűzte, hogy régebben asszonykórusuk is volt, de kiöregedtek a tagok, manapság pedig mind nehezebb bevonzani az embereket az aktív közösségi életbe. Azt is felidézte, hogy a 2014-ben és a 2021-ben megtartott Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján voltak olyan pillanatok, amikor a szép kultúrotthonuk színháztermében nem lehetett helyet kapni, mert teljesen megtelt a nézőtér. A helyiek nagyon élvezték a színdarabokat, jókat szórakoztak.

Zombori Natália és Róbert

Az elnök asszony az elhangzottakhoz hozzátette, egykoron citerazenekar is működött a berkeikben, és most visszakerült négy hangszer az egyesületbe, hármat meg is javíttattak. Mivel a táborban az utóbbi hat évben citeraoktatás is folyik, a fiatalok körében többen is hajlanak a citerázás felé, ezért újabb öt hangszer vásárlására nyújtottak be pályázatot a Csoóri Sándor Alapítványnál.

Azt sem hallgatta el az egyesület vezetője, hogy Lábadi Zoltán, az egyesület alelnöke, aki a titkári teendőket is ellátja, mennyire jelentős szerepet tölt be a civil szervezetben. Minden plakát megtervezését, szerkesztését vállalja, ezenfelül egy óriási munkát is elvégzett az utóbbi néhány évben, hiszen az elődöktől örökölt egyesületi anyag összessége nem volt rendszerezve. Az alelnök ezt archiválta, és tavalyelőtt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben digitalizálták.  

Arról is szó esett, hogy az Ady Endre Művelődési Egyesület fennállásának 75 éves jubileumi műsorát is tervezgetik, szeptember végén tartják majd meg. Ebből az alkalomból a helyi fellépőkön kívül vendégeket is hívnak, mégpedig az anyaországi testvértelepülések, testvéregyesületek tagjait Árpádhalmáról és Rákóczifalváról.

Benyócki Sára a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal