home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A matematika szerelmese
Tóth Lívia
2012.10.10.
LXVII. évf. 41. szám
A matematika szerelmese

Piri Annamária zentai diáklányt Iuventus Pro Urbe-díjjal tüntette ki a zentai önkormányzat.

Az 1993-ban született ifjú hölgy az idén érettségizett a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium matematikai tagozatán, a generáció legkiválóbb diákjaként, és mire írásunk megjelenik, már megkezdi tanulmányait a Belgrádi Egyetemen.
Mint a méltatásban is hallottuk, Piri Annamária kivételes tehetsége igen korán megmutatkozott, hiszen már az általános iskolában is sikerrel szerepelt a különféle országos és nemzetközi matematikai megmérettetéseken. Azóta töretlen lelkesedéssel, kitartással és szorgalommal dolgozik, tudatosan fejleszti képességeit, aminek köszönhetően visszatérő részvevője nemcsak a különféle rangos vetélkedőknek, hanem a nemzetközi matematikai tehetséggondozó táboroknak is. 2011-ben az első női matematikai olimpia szerbiai meghívásos válogatóján ő teljesített a legjobban, és kiharcolta részvételét az olimpián. A 2012 áprilisában Cambridge-ban megtartott rangos eseményről különdíjjal tért haza. A nemes versengésben 15 európai ország, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Indonézia csapata vett részt.
Egyébként matematikai olimpiát már régebb óta szerveznek a középiskolások számára. Ebben a tudományágban létezik Balkán-, Európai és világolimpia is. Mivel ezeken általában a fiúk végeznek az élen, megszületett az ötlet, hogy csak lányok számára is rendezzenek matematikai olimpiát.
Beszélgetésünket azzal a kérdéssel kezdtem, mikor alakult ki a matematika iránti vonzalma?
— Az általános iskola harmadik osztálya óta járok matematikaversenyekre, szerencsére, mindig olyan tanáraim voltak, akik megszerettették velem ezt a tantárgyat. Mivel engem is nagyon leköt, egy pillanatig sem volt kérdéses számomra, hogy a középiskolában és az egyetemen is ezt szeretném tanulni.

— Mesélj a matematikai olimpiáról! Hogyan képzeljük el, milyen feladatokat kell megoldaniuk a részvevőknek?
— A verseny mindkét napján négy típusú szöveges feladatokból kaptunk egyet-egyet. A logikai, a geometriai és az analízis feladvány mellett a negyedik általában érdekes problémát vet fel, például olyat, ami a végtelennel kapcsolatos. Én éppen az utóbbiakat kedvelem leginkább, a geometriát viszont nem igazán szeretem, mert számomra nincs benne semmi fantázia. Mindkét napon négy-négy órát kaptunk a kidolgozásra, tehát a tudás mellett a kitartás is nagyon fontos. Nem egyszerű ennyi időt végigülni és gondolkozni, nagyon kifárasztja az embert. A feladatokat két nyelven lehetett kérni, én a magyart és szerbet választottam. Mindenki az anyanyelvén dolgozott, a kész munkát viszont hivatásos, a versenyzőktől független fordító ültette át angol nyelvre.

— Minden feladattal sikerült megbirkóznod?
— Dehogy! A legjobbak sem oldották meg mindegyiket, volt olyan feladat, amellyel senki sem boldogult. Én egy és fél feladványt dolgoztam ki, ami elegendőnek bizonyult a különdíjhoz.

— Miért döntöttél a belgrádi matematikai egyetem mellett?
— Részben a szüleim kérésére, de saját megfontolásból is. Szeretnék Szerbiában maradni, hogy megtanuljak szerbül és a későbbiekben itthon vállaljak munkát. Ha Magyarországra mentem volna továbbtanulni, akkor nem sajátítom el az állam nyelvét, és nem tudok visszajönni. Az újvidéki és a belgrádi egyetem közül viszont azért választottam az utóbbit, mert sokkal erősebb, több lehetőséget kínál, például ahhoz is, hogy a master fokozatot külföldön végezzem el. Egyébként a későbbiekben alkalmazott matematikával szeretnék foglalkozni.

— Ha jól értem, nem igazán beszélsz szerbül?
— A matematikai dolgokat szerbül is értem, valamennyire beszélni is tudok, de ez még tökéletesítésre szorul. Megnéztem az elsős tantervet és láttam, a legtöbb dolgot már érintettük a zentai gimnáziumban, vagyis ezzel nem lesz gondom, marad időm nyelvet tanulni. Ugyanis minden vizsgának van szóbeli része is, amitől, bevallom, egy kicsit tartok. Mivel kollégiumban lakom, és nem igazán lesznek körülöttem magyarok, remélem, sikerül elsajátítanom a szerb nyelvet.

— Ennyi verseny és tanulás mellett marad időd szórakozásra?
— Természetesen marad — nevette el magát Annamária. — Igaz, a versenyszezonban volt két olyan hónapom, amikor sehova sem mehettem, mert hét közben az iskolában tanultam, hétvégén felkészítőkre jártam. De az elmúlt hónapokban valóban kibuliztam magam, elmondhatom, ez volt az életem leghosszabb és egyben a legjobb nyara is. Szeretek szórakozni, a barátaimra és a sportra mindig próbálok időt szakítani. Többféle zenét kedvelek, mostanában inkább a diszkós dolgokat, de hallgatok reggae-t, népzenét, szerb zenét, attól függ, milyen hangulatom van. Egyedül a heavy metalt nem szeretem. 

— Mielőtt további jó eredményeket és sok sikert kívánnék neked az egyetemi élethez, áruld el, hogyan fogadtad az Ifjúsági Pro Urbe-díjat?
— Meglepődtem, de elmondhatom, nagyon sokat jelent a számomra, hiszen visszajelzést kaptam a várostól, észrevették az eredményeimet, elismerik azt, amivel foglalkozom. Nagy dolog ez a díj, nem is értettem, mit keresek én ott, kicsinek éreztem magam a többiek mellett. Egyébként az egész családom osztozott az örömömben.
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..