A második elődöntő helyett

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A második elődöntő helyett

Emlékkép a torontálvásárhelyi Manók horgosi vendégszerepléséről.Beszélgetésünk az Egyre lelkesebben, felkészültebben című Magyar Szó-s (február 25-e, Közelkép rovat) beszámolónak, illetve az ugyanezzel a témával foglalkozó A második elődöntő című újsághírnek köszönhetően készült. Ez utóbbi...

Emlékkép a torontálvásárhelyi Manók horgosi vendégszerepléséről.

Beszélgetésünk az Egyre lelkesebben, felkészültebben című Magyar Szó-s (február 25-e, Közelkép rovat) beszámolónak, illetve az ugyanezzel a témával foglalkozó A második elődöntő című újsághírnek köszönhetően készült. Ez utóbbi a Hét Nap március 3-ai számának Bánáti Újságában látott napvilágot. Idézem: ''A torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola Manó csoportja anyagi okok miatt nem jöhetett el, nem volt pénzük az útiköltségre.” (Hét Nap) ''A bírálóbizottság azonban nem hagyja őket cserben; külön kiszáll hozzájuk, hogy a helyszínen láthassa előadásukat. Szomorú. Hiszen egy-egy ilyen találkozónak nemcsak a megmérettetés a célja, hanem hogy a kis színjátszók minél több előadást lássanak, megismerkedhessenek társaikkal és tanulhassanak egymástól.” (Magyar Szó) A száraz tények és ajánlatok ellenére valami mégis azt súgta ''odabentről”, hogy a távolmaradás okairól magát a szakcsoportvezető pedagógust, Bakator János osztálytanítót is illene megszólaltatni. Miután megtettük, elmondta, hogy a X. Vajdasági Suliszínház Fesztivál csókai elődöntőjére való elutazás nem az anyagiakon múlott!
- A szülők, a művelődési otthon és az iskola is igyekszik a lehetőségeihez mérten segíteni, sőt az egyházközségeink is támogatnak bennünket. Igenis elmehettünk volna a Suliszinház Fesztivál csókai elődöntőjére, de jobbnak láttam, hogy helyette inkább Torontálvásárhelyre próbáljam meg lehozni a fesztivál harmadik elődöntőjét! Amennyiben az időjárás is megengedi, mivelhogy a művelődési otthonunkban továbbra is a fűtésről való gondoskodás az egyik legnagyobb gond. A részletekről azonban egyelőre nem nyilatkoznék, mivel az említett ügyben még folynak a megbeszélések Takarics Róberttel, a Suliszínház főszervezőjével. A József Attila Művelődési Otthonban megrendezendő vetélkedő az anyanyelvápoló gyermekszínjátszók bemutatkozása lenne. Természetesen a Manókat eredetileg nem ebbe a csoportba sorolták, ez az én választásom volt annak érdekében, hogy a Suliszinház hozzánk is eljöjjön végre. A dél-bánsági régióban szervezett nagyobb szabású magyar eseményekkor ugyanis szinte elmaradhatatlanul felmerül: mekkora utat kell megtenniük a fellépőknek, mire ideérhetnek. Pedig térképen az a bizonyos útszakasz északtól délig éppolyan hosszú, mint déltől északig!
* A Manók gyermekszínjátszó csoportnak tartalmas múltja van, hiszen számos sikert jegyzett már a vajdasági gyermekszínjátszásban.
- A csoport már több mint egy évtizede fennáll. Akkortájt a horgosi iskolában dolgoztam, ahol Kis-Iván Anna magyar szakos tanárnő a felsős tagozatok színjátszó diákjait a Pöttömszínpadban vette szárnyai alá. Eleinte csak a helyi iskolarendezvényeken léptünk fel, majd egy szabadkai versenyen is megmérettünk, és nagyon jó minősítést kaptunk. A rákövetkező évben meghívást kaptunk Budapest-Ferencvárosba, ahol szintén közönségdíjban részesültünk. Valójában ezek a sikerek adtak szárnyakat nekem és a színészpalántáimnak is a folytatáshoz.
Miután visszajöttem Debelyacsára, a színjátszó csoport nevét is magammal hoztam. Így tehát a Horgoson fogant Manó csoport egy dél-bánsági faluban élte tovább az életét. Idehaza harmadikosokkal folytattam, akikkel a tanév vége felé a Viharos reggel című egyfelvonásos darabot vittük színre. Velük később Csókán, Horgoson, Muzslyán és Magyarittabén is sikerrel szerepeltünk. A jelenlegi csoportommal négy évvel ezelőtt kezdtem meg a munkát. Leszámítva a tavalyelőtti esztendőt, amikor a nagyjavítási munkálatok folytak, a helyi Kultúrházban bármikor próbálhattunk. Mivel mi mindenekelőtt az iskolához tartozunk, onnan várjuk, és kapjuk is a legnagyobb támogatást! A múlt év decemberében Horgoson voltunk, a következő falun kívüli fellépésünk Bácsfeketehegyen lesz, május 15-én, valamint részt veszünk a községi színjátszó-vetélkedőn is. Az utazási költségre pedig minden alkalommal sikerült pénzt előteremtenünk.
* Hallhattuk, tapasztalhattuk, hogy rendezéseid során igyekszel újításokat is belopni a színdarabba.
- Igen. Mivel nagyon fiatal diákokról van szó (7-10 évesek), a hangsúlyt nemcsak a klasszikus színészi beállításokra fektetem, továbbá nem is csak a túl felkapott drámapedagógiai játékokat forszírozom, hanem megpróbálom megtalálni az említettek lehető legjobb ötvözetét.
* Voltak-e, akik nehezményezték, hogy a Manó csoportba kizárólag a te diákjaid kerülhetnek be?
- Döntésem okai inkább az ésszerűségben keresendőek. A próbákat és a gyakorlatokat ugyanis a saját órarendemhez igazítom, és mivel minden ''manócska” ugyanabba az osztályba jár, így ők sem mulasztanak az órákból. Nagy hiányosságnak tartom, hogy később, a felső tagozaton, ezekkel a színjátszókkal senki sem foglalkozik tovább. Még a szabad aktivitások keretében sem. Ezért néha úgy érzem, mintha sziszifuszi munkát végeznék. Felgördítem a követ egy hegy tetejére, melyről aztán legurul, én meg kezdhetem újra az egészet.
* S ha az újrakezdés helyett a folytatásban reménykednénk?
- åszintén? Tervezgetem, hogy a jelenlegi negyedikeseimmel a soron következő tanévben, vagyis felsőssé válásuk után is folytatom a munkát.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink