„A mai bútorokból hiányzik a lélek”
Szerda Zsófia
2022.01.04.
LXXVI. évf. 52. szám
„A mai bútorokból hiányzik a lélek”

Zemkó Attila, azaz Manci a szabadkai Antikvárium tulajdonosa. Boltjába lépve az embernek olyan érzése támad, mintha egy időutazáson venne részt. Gyönyörűre polírozott bútorok, festmények és csecsebecsék. Egy olyan embernek, mint én, aki imádja a régi dolgokat, letűnt korokat, a tárgyakból áradó mesét és élettörténeteket, a boltja maga a paradicsom.

* Mindig szerette a régi dolgokat?

— Igen. Már gyerekkoromban jártam a padlásokat. A Matija Gubec utcában laktunk, ahol rengeteg régi ház sorakozott egymás mellett. Én olyan tízéves lehettem, s ott mászkáltam a tűzfalon, a félkör ablakokon át pedig besurrantam mások padlására. Nem vittem el onnan semmit, de imádtam kutatni, felfedezni, mi bújik meg a sötét, poros térben. Bámultam a régi kardokat, könyveket s azokat az óriási ládákat, amelyek tele voltak régiséggel. Aztán akkor kezdtem el igazán foglalkozni a régiségekkel, amikor a ’80-as években Németországban a bolhapiacokon azt láttam, hogy olyan bögréket adnak el sok pénzért, amelyekkel nálunk tele a szekrény, mert minden sarkon kaphatóak. Elkezdtem hát külföldre hordani az itteni tárgyakat. S ebben az a vicces, hogy ezt abban a korszakban tettem, amikor mindenki inkább ide csempészett külföldi árut.  

* Hogyan tanulja meg az ember, hogy melyik tárgynak mekkora az értéke?

— Idővel megismered a tárgyakat, ránézésre megmondod, mennyit érnek. Tudni kell, melyik korból valóak, ki gyártotta őket. Az elején rengeteg könyvet vásároltam, beleástam magam rendesen az antikvitás történetébe, bútorok korszakaiba, aztán az internetet bújtam. Van egy könyvem, mely tele van különféle bútorkészítők, művészek, mesterek aláírásával, hogy össze tudjam hasonlítani, utána tudjak nézni, ha egy különleges darab kerülne a kezembe.

* És történt már olyan, hogy valami nagyon különlegesre bukkant? Mint a filmekben?

— Hahaha! Hát jó lett volna, de azért ez nem így működik. Az emberek a legtöbb esetben pontosan tudják, mijük van otthon, s az a valami mennyit ér, tehát olyan túl nagyot nem lehet kaszálni. Nálam is voltak már nagyon szép darabok, de különösen drágák nem. Szabadka egy kisváros, Pesten egészen más a helyzet, ott lehet találni ritkaságokat és különlegességeket. Nálunk az örökösök általában meg akarnak szabadulni minden régi tárgytól. Egyik barátom egyszer örökölt, s elhívott, hogy mérjem fel, mit lehetne eladni. Rengeteg értékes és szép tárgy volt a házban. Egészen elámultam. Amikor megkérdeztem, miért akarja eladni, azt mondta, azért, mert egész életében ezek miatt a tárgyak miatt nem mentek nyaralni, úgyhogy többet látni sem akarja őket.

* A bútorok restaurálását is ön végzi. Ezt kitől tanulta?

— Volt Szabadkán egy idős asszony, aki a testvérével dolgozott együtt. Ő javította a bútorokat, a néni politúrozta. Tőle lestem el a szakmát, aztán megtanítottam rá Ábrahám Gergő barátomat is, akivel akkoriban együtt laktunk. Kiváló mester volt. Azóta már a fiam is eltanulta, sőt a felesége is, úgyhogy családi üzletté vált ez az egész. Régen, amikor még a lányom itthon élt (most már külföldön van), ő is besegített. Na akkoriban rend és patyolattisztaság volt a boltban. Most pedig, hát nézz körül! (Nevet.) A női kéz hiányzik a boltból. Az első antikváriumot 1994-ben nyitottam meg a Korzón. Az egyik fele kávézóként működött, a másik fele volt maga a bolt. 2004-ig működött így, aztán négy évig egy bérelt lakásban voltam, majd 2008-ban kaptam meg ezt, s azóta itt restauráljuk és javítjuk a bútorokat.

* Amikor kihívják egy házhoz, mely tele van bútorral, akkor mindent magával visz?

— Minden darabot sajnálok otthagyni, de nem lehet mindig mindent elvinni. Egy rosszabb állapotban lévő bútort olcsóbban meg lehet kapni, melyen aztán napokat dolgozunk, hogy új köntöst varázsoljunk neki. Egy szék hozzávetőlegesen egy hét alatt készül el. Ezzel van a legtöbb munka. S ezt nehéz megmagyarázni az embereknek. Nem értik, miért olyan drágák a szépen restaurált bútordarabok. Itt mindent kézzel kell csinálni, nagyon finom munkát igényel, türelemjáték az egész.

* Az IKEA és az „egyszer használatos” bútorok korában az emberek vásárolnak még antik tárgyakat?

— Nem olyan sokan, mint régen, s itt a szülők is hibásak, mert nem tanítják meg a mai fiatalokat arra, hogy megbecsüljék ezeket a bútorokat. Régen az embereknek valahogy volt szépérzékük. Szívesen olvastak el egy Dosztojevszkijt. Fiatalon én is mindent elolvastam, amit csak lehetett. A másik, hogy nem becsülik a tárgyakat. A saját városuk falait is telefirkálják, az életterüket károsítva ezzel. És lehet, hogy ezek apróságok, de ha erre odafigyelnénk, szebb lenne az életünk. S ezért csakis a szülőket és a környezetet hibáztatom. Egyébként a régi bútorok sokkal jobb minőségűek is, mint a mai újak, melyek sterilek, hiányzik belőlük az élet. Én nem érezném otthonosan magam egy ilyen „IKEA-házban”. Nálunk a helyiségek össze-vissza vannak berendezve, de ez egy kellemesen otthonos káosz. Stílusok keverednek, minden pálinkáspohár különböző. Régebben az emberek sokkal nagyobb energiát öltek bele a tárgyak elkészítésébe. Nézd meg ezt a polcos szekrényt… (maga mellé mutat egy gyönyörű, természetes faszínű darabra). Az 1700-as években készült. Faszögekkel szögelték, minden kézi munka rajta. Nézd a zárját. Csodálatos öntött vas. És a mai napig hibátlanul működik.

* Hát ez valóban bámulatosan szép. El tudnám képzelni a nappalimba. Egyébként amit restaurálnak, azt mindig eredeti állapotába kell visszaállítani?

— Nálam ez egy aranyszabály. Nem változtatunk rajta semmit. Nitrolakkal is átkenhetném, de az nem ugyanaz, mint a kézzel politúrozott, viaszozott bútor.

* Az emberek manapság talán azért nem válnak műgyűjtőkké, és régiségeket is azért nem vásárolnak, mert nincs pénzük, és csak egy bizonyos réteg engedheti meg magának.

— Szerintem nem lehet így gondolkodni. Ez egy befektetés. Ezért szoktam a fiataloknak is ajánlani. Egy szépen rendbehozott antik bútort tíz év múlva is ugyanannyiért tudsz eladni, ha nem többért. Nem veszít az értékéből, tehát a belefektetett pénzed sem veszik el. Ellentétben egy IKEA-bútorral, melynek az ára már azzal, hogy kihoztad az üzletből, a felére csökken. Eredeti áron azt már sosem tudod eladni, megkapja ugyanis a „használt” bélyeget. Tehát a pénzed máris elveszett. Régen egy szekrényt akár száz évig is használtak, érték volt. Egy festménnyel ugyanez a helyzet, sőt, általában idővel egyre többet fog érni. Vagy egy régi perzsaszőnyeg. A mostani szintetikus szőnyegekből ott röpdösnek körülöttünk a szemcsék. A gyapjúszőnyegből viszont nem. Megéri tehát ezekbe a tárgyakba fektetni. Arról nem is beszélve, hogy lelkük van, bennük van az idő s egy történet. Jó köztük lenni.

* Mindenki csak Manciként ismeri. Honnan származik ez a név?

— Volt egy nagyon jó barátom és neki egy idősebb barátja, aki marxista tanár volt, és nagy hippi. Mindig volt nála egy táskarádió, s tartott egy szamarat, melyet Mancinak hívtak. Akkoriban én a saját barátomat neveztem viccből Mancinak, aki később Németországba költözött. Aztán különféle rockeres társaságban kérdezgettem mindig, hogy itt a Manci, hol a Manci?, s egyszer csak már engem kezdtek mancizni, s rajtam maradt. De szeretem. Mindenki így ismer.

Manci bácsi ezután régi púderesdobozokat mutogat, végigsimítok szekrényeket, megvizsgálom a különbséget lakk és viaszozás között. Aztán kinyit egy fiókot tele régi fotóval. Mennyország. És rögtön a második egy csoportkép. Férfiakról, néhányuk egy asztalnál ül, mellettük a többiek hangszerekkel, ők lehetnek a zenekar. Varázslatos kép egy letűnt korról. Szívesen ültem volna annál az asztalnál. Bár lehet, hogy nőként nem láttak volna szívesen. Az üzlet megköttetik, a fiúkat viszem magammal, falra kerülnek. Hogy kik ők, nem tudom, de lehet, hogy egy korábbi életemben én is velük muzsikáltam.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..