A magyar űrkutatás kompetenciái kimagaslóak
Talpai Lóránt
2022.03.04.
LXXVII. évf. 9. szám
A magyar űrkutatás kompetenciái kimagaslóak

Ha a magyar űrkutatásról vagy a világűrrel kapcsolatos bármilyen tevékenységről esik szó, akkor legtöbbeknek még mindig Farkas Bertalan jut eszébe. Pedig az utóbbi évtizedekben rengeteg dolog történt ezen a területen, sőt, jelenleg űrkutatásért felelős miniszteri biztosa is van a kormánynak. Dr. Ferencz Orsolya, az űrkutatásért és űrtevékenységért felelős miniszteri biztos nyilatkozott lapunknak.

* Bizonyára sokan kíváncsiak arra, hogy milyen feladatkörei vannak egy miniszteri biztosnak az űrkutatás kapcsán.

— Az én és kollégáim feladata az, hogy mind gazdasági, mind tudományos, mind oktatási szempontból felzárkóztassuk a hazai űrszektort a fejlett országok szintjére. A magyar űrkutatás kompetenciái kimagaslóak, ezeket meg kell őrizni, és ezen értékekre alapozva gőzerővel kell fejlesztenünk ezt az ágazatot, ahogyan a többi ország is teszi a világban.


Dr. Ferencz Orsolya (Fotó: mti.hu)

* Akár a geopolitikai, akár a történelmi szempontokat vesszük figyelembe, a magyar űrkutatás ezer szállal kapcsolódik az oroszhoz. Éppen az elmúlt napokban írták alá a magyar—orosz űregyezményt is. Mit tartalmaz ez a megállapodás?

— Az orosz kollégákkal évtizedes múltra tekint vissza az együttműködésünk. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar űrkutatás kompetenciáit ez az együttműködés alapozta meg. Oroszország a mai napig űrnagyhatalom, mellyel mindenki együttműködik, beleértve az amerikai NASA-t vagy az Európai Űrügynökséget. A legutóbbi orosz—magyar csúcstalálkozó alkalmával az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) igazgatója, Dmitrij Rogozin és Szijjártó Péter külügyminiszter úr aláírt egy szándéknyilatkozatot a két ország további együttműködéséről. Ebben mindkét fél kifejezi szándékát, hogy a két ország szerződést kössön egymással három közös tudományos misszió tekintetében. A Csibisz—AI egy Föld körüli pályán keringő mikroműhold, melynek célja a villámok tulajdonságainak vizsgálata.

Az Obsztanovka—2 a Nemzetközi Űrállomás külső burkolatára tervezett mérőrendszer, melynek célja a magnetoszférában és a ionoszférában végbemenő elektromágneses jelenségeknek, illetve a nagy méretű űrjárművek ionoszférával történő kölcsönhatásának a vizsgálata. A Trabant-rendszer két mikroműholdból álló flotta, melyek az űridőjárási folyamatok és a ionoszféra dinamikáját vizsgálják, folyamatos hullám- és részecskeméréseket végezve egymástól 100 méter — 100 kilométer távolságban, körülbelül 500 kilométer magas pályán keringve. A fejlesztett rendszer egyik fontos újítása, hogy adattovábbítási sebessége egyedülállóan gyors lesz. A magyar és az orosz fél deklarálta, hogy nyitott az együttműködés további elmélyítésének irányába, melynek egyik eleme lehet akár egy újabb magyar kutatóűrhajós misszió, mely orosz közreműködéssel valósulna meg.

Ez utóbbi semmilyen formában nem érinti a most folyó magyar űrhajósprogramot, a HUNORT, melynek keretében amerikai partnerrel közösen fogjuk megvalósítani a második magyar nemzeti kutatóűrhajós misszióját, várhatóan 2024-ben.

* Köztudomású, hogy az űrkutatás a legköltségesebb területek közé tartozik, pontosabban jelentős űrprogramokat csak dollármilliárdokért lehet megvalósítani. Magyarország mennyiben képes lépést tartani e téren a nagyvilággal?

— A nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a világűr gazdasági, tudományos vagy akár biztonságpolitikai célú lehetőségeinek kiaknázása immáron egyáltalán nem korlátozódik a nagyhatalmakra. Egyre több nemzetnek van saját műholdja, sőt műholdflottája. Nemcsak gazdag európai vagy észak-amerikai, hanem számos fejlődő ázsiai vagy afrikai országnak is. A régiónkban is az jellemző, ami a világ más tájain is megfigyelhető: a közép- és a kelet-európai országok egyre bővítik az űrkutatáshoz és az űrtevékenységhez kapcsolódó költségvetési forrásaikat.

* A különféle űrtevékenységek mennyiben lehetnek politikailag semlegesek, főként annak tükrében, hogy a háttérben mindig is kegyetlen küzdelem zajlik/zajlott? Elég, ha csak a holdra szállásra, a világűr feltérképezésére vagy éppen a Marsért, illetve más égitestekért folyó jelenlegi és jövőbeli küzdelemre gondolunk.

— Minden földi konfliktus és érdek valamilyen formában megnyilvánul azokon a területeken, ahol az emberiség jelen van. Az űrkutatásban hagyományosan fontos az együttműködés, de természetesen hatalmas verseny folyik az űrtevékenységben rejlő gazdasági javakért és a minél előnyösebb nemzetbiztonsági pozíciókért. A NATO 2019 óta műveleti területté nyilvánította a világűrt. Magyarország mindenesetre abban érdekelt, hogy az űrtevékenységben jól szabályozott megállapodások és együttműködések révén minél szélesebb körű és mindenki számára előnyös, békés tevékenység legyen a jellemző. Persze naivak sem vagyunk, a rivalizálás valamilyen formában mindig jelen lesz a világűrben is. Az lenne jó, ha ez nem lépne át bizonyos nemkívánatos határokat.

* A nagyhatalmak közötti versenynek természetesen elsősorban materiális és gazdasági háttere van, a szellemi, illetve a transzcendens rész (mint a legtöbb más területen) sajnos háttérbe szorul. A „szelídebb” műveletek közé tartozik például az űrturizmus vagy Elon Musk úttörő próbálkozásai, de túlságosan naivak lennénk, ha nem készülnénk fel egy lehetséges jövőbeli csillagháborúra. Mi erről a véleménye?

— Jó lenne ezt elkerülni. Ezért lenne fontos egy komolyan vehető és alapos, széleskörűen elfogadott nemzetközi szabályozás, jelenleg ugyanis ez nagyon hiányzik. Bár korántsem tökéletesen, de a II. világháború után a nemzetközi közösségnek sikerült elkerülnie a nagyhatalmak közötti nyílt konfliktust, így talán reménykedhetünk abban, hogy ez a világűrben is így lesz.

* Végezetül egy rövid, de teoretikus kérdés: nem érzi úgy, hogy minél többet tudunk meg a világűrről, annál inkább tudatosodik bennünk, hogy mennyire keveset is tudunk? Sokszor úgy tűnik, mintha az emberiség régóta csak egy helyben topogna e téren…

— Azt nem mondanám, hiszen hatalmas mértékű ismerettel gazdagodtunk, a kutatók folyamatosan ontják az újabbnál újabb felfedezéseiket. Űreszközeink bejárták a Naprendszert, sőt a Voyager szondák el is hagyták. Egyre többet tudunk szomszédos bolygóinkról, a Marsról és a Vénuszról is. Abban van igazság, hogy nagy időveszteség volt az emberes Hold-programok leállítása. Az űrsiklóprogram 2011. évi leállítása óta az emberiség nincs birtokában bizonyos fontos képességeknek. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a Nemzetközi Űrállomáson folyamatos az emberi jelenlét a világűrben, és számos országnak — például Izraelnek — van önálló űrképessége.

Azt látni, hogy a világűr nyújtotta lehetőségeket felismerve az emberiség egyre erőteljesebben fogja fokozni űrtevékenységét az elkövetkező évtizedekben.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..