Kisoroszon január 25-én, vasárnap emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról. Az alkalmi műsort a színházterem előcsarnokában tartották meg. A megjelenteket Kabók Attila, a Rozmaring Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte, és egy Kölcsey Ferenc-idézetet olvasott fel: „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.” A folytatásban dr. Szili Katalin munkásságáról, Kosztolányi Dezső nyelvszemléletének értelmezéséről osztott meg néhány gondolatot.
— Különös jelentőséget ad ezeknek a szavaknak az, hogy az idei esztendőben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Aranyplakettjével ismerték el azt a következetes, elhivatott szellemi munkáját, amely a magyar nyelv és kultúra szolgálatában áll — tette hozzá az elnök. Majd azt is kiemelte, hogy azért fontos megtartanunk jeles napjainkat, ünnepeinket, mert csakis az élő kultúra ápolásával tudjuk átadni embertársainknak, gyermekeinknek mindazt, amit mi is elődeinktől hallottunk, tanultunk, láttunk, szívtunk magunkba.
Kabók Attila
A műsorban a Gyöngykaláris vegyes kórus tagjai léptek fel, akik nemcsak dalokat adtak elő, hanem verseket is felolvastak. Elhangzott többek között Reményik Sándor, Ady Endre, József Attila, Babits Mihály költeménye is. Hén Irén, Máté Vera, Ács Piroska, Fehér Erzsébet, Kabók Matild, Német Eszter, Nyári Ilonka, Szemerédi Piroska megérdemel minden elismerést. Az énekeket Mészáros Zoltán kísérte gitárjátékával.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát. E napon közös kincsünk, a magyar nyelv, irodalom, zene, hit előtt tisztelgünk. A magyar kultúra nem a múlté. Akkor él, ha ma is vannak, akik továbbadják. Ha vannak közösségek, melyek őrzik a szót, az éneket, az emlékezést.
Gyöngykaláris vegyes kórus (a szerző felvételei)
