Nem írónak készült, már elmúlt harminc, amikor nagy nógatásra megírta első gyerekeknek szóló művét. Kucses Éva Etelka Namettaként látta meg a napvilágot 1926. április 23-án. Nevét később Kispálra magyarosította. Az iskolában azonban Kucsi volt, gyerekkori barátnőjének pedig évtizedek múlva is ezen a néven írta leveleit. Jómódú, felső középosztálybeli családba született. Gyermekkora nem volt felhőtlen, hiszen beárnyékolta a háború és szülei válása is. Szerencséjére egy csodálatosnak nevezett nevelőapát kapott, Donászy Kálmánt, akit később kisapának is hívott. A férfi művelt volt, szeretett írni, és baráti szálak fűzték Juhász Gyulához, illetve Móra Ferenchez. Újságíróként dolgozott, de verseskötetet is írt, és ő volt a család nagy mesélője. Janikovszky Éva neki köszönheti első irodalmi élményeit. A kisapa folytatásos meséket is kitalált a lánynak, melyek olyan mélyen hatottak rá, hogy később, anyaként ő is hasonló történeteket talált ki kisfiának. Fiatalkora óta rajongott tehát az irodalomért, operáért, színházért. Kedvenceiről táblázatot vezetett, melybe havonta felírta, mi éppen a legkedvesebb filmje, operettje, áriája, sportja, könyve, és mi szeretne lenni. Innen tudhatjuk, hogy volt kedvence a Pillangókisasszony, a Rigoletto című opera, a Bob herceg című operett, a Bűvös erdő című ária.

A Szegedi Tudományegyetemen hallgatott 1944 és ’48 között filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófiát, pszichológiát és szociológiát, a tanári útlevelet pedig 1950-ben szerezte meg. Első munkahelye a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban volt, s itt ismerkedett meg Szabó Magdával is, akivel holtáig tartott barátsága. A minisztériumból azonban mindkettejüket elküldték. Ekkor a magánélete sem volt túl rózsás. Egy szenvedésekkel teli szerelmi csalódásból menekült első férjéhez, Ferihez, de 1948-ban elvált tőle. Ekkor ismerte meg dr. Janikovszky Bélát, második férjét, akitől fia született. Ő az a kisfiú, akiből a műveiben Dani lesz, a Kire ütött ez a gyerek? című könyvének kiskamasza, majd pedig a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója. Éva közben megpályázta az Ifjúsági Kiadó (később Móra) szerkesztői állását, mely vállalatnak 1954-ben lett lektora, 1964-től pedig főszerkesztője, s nyugdíjaztatásáig itt dolgozott. De ezután is munkatársa, igazgatósági tagja maradt. Itt írta első könyvét is a víz körforgásáról, ez a Csip-Csup. Három év múlva már egy jelentősebb feladatot kapott, hiszen a kiadónak lányregényekre volt szüksége a Csíkos könyvek sorozatába, és Éva kettőt is írt: Szalmaláng, Aranyeső. Igazi stílusára harminchét évesen talált rá. Ekkor írta meg a többi közt a Te is tudod?, a Ha én felnőtt volnék, a Málnaszörp és szalmaszál, a Velem mindig történik valami, a Kire ütött ez a gyerek?, a Már óvodás vagyok, a Már iskolás vagyok és az Örülj, hogy fiú! / Örülj, hogy lány! című műveit.

Pályája során majdnem harminc könyvet írt. Műveit több mint harmincöt nyelvre lefordították, illetve fordítják a mai napig. Dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, írt filmforgatókönyvet, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Életét Komáromi Gabriella mutatja be a Janikovszky Éva — Pályakép mozaikokban című művében. 

(Forrás: Gyoriszalon.hu)