Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Ők tizenegyen a magyar labdarúgók alkotta Aranycsapat, mely 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban 6 : 3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol válogatottat. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emléke 1879-ből származik. Molnár Lajos, a MAC egyik alapítója tesz említést Athletikai Gyakorlatok című szakmunkájában. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot, ahol a diákok örömmel ismerkedtek a „rúgosdi” játékkal is. A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a, ekkor alakult meg ugyanis az egyik legjelentősebb egyesület, az Újpesti Torna Egylet.
1901. január 19-én 13 egyesület képviseletében alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget, melynek önállóságát a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1907-ben Amszterdamban tartott ülésén mindörökre elismerte, ezzel fel is vette a tagjai közé. Az első bajnokságot az alakuló közgyűlésen megválasztott tanács február 4-én már ki is írta, a jelentkező csapatokat az addigi hazai barátságos és nemzetközi mérkőzéseiken elért eredményeik alapján két csoportra osztották. A válogatott 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését, a találkozó helyszíne Bécs volt, az ellenfél Ausztria. A végeredmény 5 : 0-s osztrák sikert hozott. A magyar labdarúgókupának az 1909-1910-es idényben volt az első szezonja, a rendezvény győztese az MTK lett. A legjelentősebb magyar meccs az UTE és az FTC mindenkori csapatának mérkőzése, amely a világ második legnagyobb városi meccse. Városi rangadók közül csak a több mint 250-szer megrendezett Old Firm skót szupermeccs, a Rangers–Celtic meccs előzi meg. Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a nemzeti csapat ezüstérmet szerzett, a döntőben Olaszországtól szenvedett 4 : 2-es vereséget. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a magyar válogatott elérte első nemzetközi sikerét: a Helsinkiben rendezett döntőben Puskás és Czibor góljaival 2 : 0-s győzelmet aratott a jugoszlávok felett. A magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikerét 1953. november 25-én könyvelhette el Londonban. A hazai környezetben európai csapattól már 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatottat 6 : 3-ra győzte le. A találkozó az „évszázad mérkőzése” néven híresült el. Az Aranycsapat szövetségi kapitánya Sebes Gusztáv már a helsinki olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte, és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt. Végül a korábbi jó szereplés és az Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a mérkőzést nemcsak a két országban figyelték, hanem az egész világ figyelemmel kísérte. Az angolok az „évszázad mérkőzésének” hirdették ezt a találkozót, ahol két világ, két futballnagyhatalom, a sportág szülőhazája az új játékstílust bevezető olimpiai bajnokkal csapott össze. Az „angol oroszlánok” a „mágikus magyarok” ellen. A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket. A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét. Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljá”-nak. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. 1 : 3. Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához. 1 : 4. Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott. 2 : 4. A második félidőben, az 50. percben felszabadító rúgást Puskás szedett össze, Bozsik elé passzolt, aki a léc alá lőtte a labdát. 2 : 5. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be. 2 : 6. A végeredményt Ramsey állította be büntetőből. 3 : 6. Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. A magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott. Az angolokon is nagy nyomás volt, és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét. „Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-gyel mentek!”
Ezt egy máig fájdalmas ezüstérem követte a 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Az 1964-es olimpián ismételten aranyéremmel gazdagodott a csapat. Legutóbb az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon volt jelen a magyar válogatott. Hosszú idő után mintha a reménység lángja egyre jobban lobogna a magyar foci egén. A világbajnoki selejtezők negyedik fordulója után az Egervári csapat három győzelemmel és egy vereséggel a tabella második pozícióján, azaz pótselejtezőt érő helyén várja a március 22-ei folytatást, amikor a román válogatott látogat a Puskás Ferenc stadionba.
Összeállította: TÓTH Tibor