Hogy miért? Vélhetően azért, mert ez az a nemzedék, amely két egészen eltérő történelmi és társadalmi helyzetű generáció közé szorult. A második világháború utáni „baby boomerek” és a nyolcvanas évektől felcseperedő „ultramodern” Y nemzedék közé. Attól függetlenül, hogy az X generációt világszerte a legiskolázottabb, a legfelkészültebb és a legmegbízhatóbb munkavállaló nemzedéknek tartják, legtöbbjüknek csak az élet sötét oldala jutott. Mindez részben abból következik, hogy az X generáció tagjait olyan mértékű szakadék választotta el szüleiktől, amelyet soha sem lehetett betemetni vagy áthidalni. A technológiai forradalom kellős közepén jöttek a világra, szüleik pedig nagymértékű tudásbéli hátrányuk miatt sohasem tudták felkészíteni őket a modern kor kihívásaira.

Az elveszett nemzedéknek emiatt felnőttként kellett megismerkednie a modern technikai eszközök, a számítógépek vagy az internet világával. A szülők nem tudtak segíteni abban, hogy hogyan is kell felvenni a lépést a digitális technológia rohamos fejlődésével. Az X generáció tagjainak születési hátrányát viszont gyermekeik, vagyis az Y generáció már kevésbé örökölte. Ők már jóval jobban támaszkodhattak szüleikre a modern világ kihívásait illetően. Emellett kevésbé érezhették azt a világ minden pontján lejátszódó rejtett folyamatot, amelyet a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetnek nevezünk. Röviden összegezve, ez a bizonyos X nemzedék szinte egész életében „piszkosul” magára van, illetve magára volt hagyva. Ettől függetlenül léte példa lehet arra, hogy a legkilátástalanabb pillanatokban, években, évtizedekben sem szabad elveszíteni a reményt.

Kattinson az alábbi képre és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Talpai Lóránt