A magabiztosság és az önbizalom a színész legerősebb bástyája

A magabiztosság és az önbizalom a színész legerősebb bástyája

A zentai III. Teátrum neked! színházi fesztiválon Pindroch Csaba a feleségével, Verebes Lindával lépett fel Peter Quilter: Mr. és Mrs. című darabjában.


A darabban (a Zentai Magyar Kamaraszínház felvétele)

A komédia öt jelenetében, ötféle kapcsolatban ugyanennyi jellemvonású embert formálnak meg. Produkciójuk különlegessége, hogy a két színész végig a közönség szeme előtt van, ott „változnak át”, és a díszletet is ők mozgatják, alakítják a soron következő karakternek, történetnek megfelelően. Emellett az előadást öt rendező és öt ismert divattervező álmodta színpadra.

Pindroch Csaba a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után leginkább a színpadon bizonyította tehetségét. A Madách Színház, a Budapesti Kamaraszínház, majd a Vígszínház tagja volt, 2012-től a Thália Színház művésze. Jó néhány reklámfilm és videóklip után a Valami Amerika egyik főszerepe hozta meg számára az igazi ismertséget — az első részt 2002-ben, a másodikat 2008-ban, a harmadikat 2018-ban mutatták be. Több mint harminc magyarországi tévéjátékban és mozifilmben láthattuk — pl. A hídember (2002), Kontroll (2003), Rokonok (2005), Szíven szúrt ország (2009), Az ajtó (2015) stb. 2015-ben Vastaps díjjal, 2017-ben Madách-díjjal jutalmazták.

— A film előbb volt jelen az életemben, mert moziban előbb voltam, mint színházban. Még a szülőhelyemen, Salgótarjánban, afféle „utcagyerekként” láttam A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című alkotást, mely nagy hatással volt rám. Ekkor kezdtem el érezni és megfogalmazni magamban, hogy mi is a művészet. Milyen érdekes az élet! Eltelt huszonvalahány év, és azzal a Helen Mirrennel, aki ennek a filmnek is a főszereplője volt, együtt játszottunk Szabó István alkotásában. Miután bekerültem a színművészeti főiskolára, sokat jártunk színházba, de még akkor sem fogott meg igazán a varázsa. Valójában másodéves voltam, amikor Avignonban egy fesztiválon találkoztam a színházzal mint művészettel, és ott kezdett el valami kinyílni bennem és előttem. Vajdasági vonatkozása is van a színházi világomnak, a szabadkai Karácsonyi Zoltán ugyanis az osztálytársam és a barátom volt, vele ismertem meg a Jel Színházat, a Tanyaszínházat.

* Színház vagy film? Melyik a nagyobb kihívás?

— A színpad olyan erőtér, ahol egy kicsit transzban van az ember. Ha bohóckodik rajta, vagy a lelkét önti ki, annak egyaránt felsőbbrendű dolognak kell lennie. A színész pontosan érzi, jó-e, vagy rossz az, amit csinál, működik-e, vagy sem az előadás. A színházban nagyon jól érzem magam. A filmezéshez szinte nem is kell színésznek lenni, egy jó rendező megfelelő világítással és zenével bárkinek az alakítását nagyszerűvé teszi. A színházban a rendező a premierrel fejezi be az előadást, melyet később mi, színészek tovább alakítgathatunk. A filmben ilyen nincs, ott az embernek azt mondják, vége, és nem lehet tovább változtatni rajta. Nem is szeretem túlságosan a filmezést, de az erre vonatkozó véleményemet már annyi helyen elmondtam, hogy mostanában békén hagynak, nem hívogatnak forgatni. Ami nem is baj, mert így több időm marad a családomra, a három gyerekünkre.


A feleségével (a Zentai Magyar Kamaraszínház felvétele)

* A felesége elmondta, a Mr. és Mrs. előtt nem dolgoztak együtt. Gondolkodnak-e további közös munkában? 

— Igen, a gyermeknevelés egy nagyon jó téma. Nem is kell megírni, egyszerűen jegyzeteljük a megtörtént eseteket, de a darab megszületése inkább Lindán múlik, hiszen ő a „jó tollú”, én ehhez nem értek. Sokan gondolják, hogy mintacsalád vagyunk, jól neveljük a gyerekeinket, például nem jelenhetnek meg róluk fotók a médiában, és talán el sem hinnék, micsoda vitákat lehetne nálunk is kihallgatni.


A Thalia.hu felvétele

* Zentán Mesterségünk címere: színész címmel színjátszó foglalkozást is tartottak, melynek az volt a célja, hogy a résztvevők többet tudjanak meg önmagukról és a bennük rejlő előadói képességről. A tervek szerint az ősszel megnyitják a saját iskolájukat is. 

— A feleségem, amikor először került áldott állapotba, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán, logopédia szakon szerzett oklevelet. Azóta beszédtanárként is dolgozik, a többi közt a Baltazár Színházban, ahol sérült, nem tipikusan fejlődő gyerekekkel foglalkozik. A metódusának a lényege, hogy a színészet eszközével, az előadó-művészettel váljon erősebbé a személy. Azt kell fejleszteni, hogy valaki dadogva is képes legyen úgy elmondani a mondatot, hogy az tökéletesen érthető legyen. Valljuk, hogy a magabiztosság és az önbizalom a színésznek a legfontosabb bástyája. Ez az iskola erről szól. Jelenleg hetente egyszer két órában tanítunk, pontosabban ő tanít, illetve én helyettesítem, ha szükséges. Igazából én is a feleségemtől tanulok, de még nem tartok ott, hogy „élesben” foglalkozzak tehetséggondozással. Engem jobban érdekel a kifejezése meg a tolmácsolása valaminek, mint a tanítása. Nagyon érdekes, hogy egy sérült gyereknél hány alkalom kell, hogy már ne a problémát lásd, hanem az egyéniséget. Időközben ráébredtünk, hogy amit mi szeretnénk ezen a téren elérni, azt a saját tanodánkban tudjuk leginkább megvalósítani, ezért szeptemberben megnyitjuk az iskolánkat.

* Több interjúban elmondta már, mekkora hatással volt a pályaválasztására, amikor az esztergomi ferences gimnáziumban a tanárnője behozta az órára Latinovits Zoltán verses kazettáját. Mostanában a költemények milyen helyet foglalnak el az életében?

— Igen, ez az eset arra késztetett, hogy középiskolásként megtanuljak 170 verset. Ebből mára 15-20 maradt meg, a többi csak mozaikszerűen. Sokáig nem foglalkoztam versmondással, aztán egy barátom felkért, hogy Grosics Gyula búcsúztatásán mondjam el Pilinszky János Apokrif című költeményét. Így történt, hogy ismét beleszerettem ebbe a világba, de most nincs időm arra, hogy verseket tanuljak, mert nekem egy-egy költemény elkészítéséhez legalább két hét szükséges. Viszont esténként verseket elemzek, legutóbb például József Attila egyik hosszú és komoly alkotását elemezgettem magamban. Gondoltam már verslemez kiadására, de várok egy kicsit, amíg nagyobbak lesznek a gyerekek.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink