Cseh Csilla és B. Varga Viktória a táborlakókkal gyöngyfűzés közben

A szajáni Délibáb Hagyományőrző és Természetbarát Kör, B. Varga Viktória elnökasszony vezetésével negyedik alkalommal szervezte meg a hagyományőrző tábort a Tájházban. A munkát segítette Bóka Rozália nyugalmazott tanítónő, aki a 32 fős csoporttal a családfákat készítette el, Cseh Csilla zenetanár Törökbecséről, aki a gyöngyfűzést tanította. Bazsó Ildikó régi Délibáb-tag a magyarországi Mesztegnyő hagyományőrző táboraiban a gyöngyfa készítésének a mestere lett, most ezt a tudományt adta át a gyerekeknek. A helybeli Süli Hajnalka az üvegfestést irányította, B. Varga László költővel, magyartanárral madársípot készítettek a kis hagyományápolók. B. Varga Viktória bemutatta a levélnyomtatással festett terítőket, miközben a diákok a kárpátaljai művészettörténész, Jávorszky Melinda közkedvelt játékaival szórakoztak. Elmondta, Kárpátalján számos cserkész- és hittantáborban volt őrsvezető, ahol ezek a csapatjátékok szintén közkedveltek.
Miközben megtekintettem a táborlakók munkáiból készült kiállítást, megcsodáltam a gyerekek leleményességét, amely a titkos írásban, az égkékre festett falevelekben egyaránt kifejezésre jutott, arra gondoltam, a szeretet és az erős hit tudja megmozgatni a gyermekszíveket.
Ez közös munka, hiszen egy suba alatt száz lélek melegszik a szajáni hagyományok ápolása közben - mondta B. Varga Viktória. - Jelszavunk: Adjunk szeretetet! Ez kirajzolódott Kéri Edit nagyszerű szakácsnőnk főztjeinek elköltése előtt elmondott imáinkban is, meg azokban a gyermeki megnyilatkozásokban, amikor kijelentették: olyan itt, mint a játszóházban, meghittséget adó. Külön köszönjük a szajáni helyi közösség támogatását, valamint a nagykikindai önkormányzatnak azt a nemes gesztust, hogy ezt a Tájházat megvásárolta számunkra.
Pozsár Kornélia Jávorszky Melinda játszóházát emelte ki. Zombori Brigitta először vett részt a hagyományőrző tábor munkájában, ezért furcsa volt számára az első nap, mert ilyen összetartásra nem számított. Lázasan várta az esti tábortüzet, amikor a szülők, nagyszülők is eljönnek, ő pedig verscsokorral lép fel a táborlakók művelődési műsorában. Közben az udvaron a madársíp éneke hallatszott. Bóka Tamás ügyesen forgatta zsinegével a nádból készült madársípot. Szinte kipirult az új játék adta örömtől. Megkérdeztem tőle, miről énekel a madársípja.
- Arról, hogy örülni kell az égnek, a végtelen mezőnek, a barátainknak. Meg arról, hogy nekünk is van szárnyunk, csak engedni kell a szajáni szélnek, hogy felröppentsen bennünket a magas égig - válaszolta.